Látó, 1999 (10. évfolyam)

1999 / 12. szám - GÁLFALVI GYÖRGY: Koldusévek (Napló)

március 30. Túl vagyunk az Alapítvány látogatásán. Szerettem volna nyugodt, bensőséges légkört teremteni - nem sikerült. Késve, csak negyed hatkor érkeztek, ettől kezdve rohanás volt az egész este. Irma napokig készült az ebéddel, de mindent össze kellett csapni, semmi sem tudott kibontakozni. Az előadást félórás késéssel kezd­tük, rólam szakadt a víz. Az est végére valahogy megnyugodtam, de így sem azt mondtam, s főleg nem úgy, ahogy szerettem volna. Maga a találkozó nem volt rossz, a terem megtelt, Sütő András is eljött, őt Tollas Tibor köszöntő szavaira külön is megtapsolták. A közönség fogta, miről van szó, s élvezte az egészet, az est után sokan megköszönték, hogy elhoztam közéjük ezeket az embereket. Szerény fogadást adtunk a szerkesztőségben - ennyire tellett. Késő este, már éjfél körül vacsora nálunk. Az asztalnál Sándor rákérdezett a Konrád-estre, nagyon határo­zottan elmondtam a véleményemet. Kínos pillanatok voltak. A kuratórium tagjai félszájjal mellém álltak. Sándort láthatólag kényelmetlenül érintette a beszélgetés alakulása, másnap, a gyűlésen visszatért rá, s jelezte, hogy a Sz. G.-vel szembeni idegenkedésünket odaát pontosan úgy nem értik, ahogy mi nem tudjuk felfogni a Konráddal kapcsolatos fenntartásokat. A kuratóriumi gyűlés hosszú volt, reggel kilenctől fél háromig tartott. A kérvé­nyek elbírálásakor a javaslataimat elfogadták, de ismét feszültség támadt, amikor az új lap indításával és a főszerkesztővel kapcsolatban előadtam aggályaimat. Sándor félelmetesen érvelt: nekem igazam lehet, de neki megbízható ember kell, aki érti az ő szándékát, éppen azért, mert amint én is jeleztem, nem figyelhet oda mindenre. Veszély van, ismét éreztem, hogy a hatalmas energia, a jóra való készség, ami Sándorban van, félrecsúszhat. április 27. Bent van a nyomda a házban - ez a leglényegesebb mindabból, ami velem és körülöttem az utóbbi időben történt. Április 22-én, csütörtökön érkezett a szál­lítmány, Káli Pistával egymást váltva vártuk a város bejáratánál, az asszonyok is ragaszkodtak hozzá, hogy - a biztonság kedvéért - mellettünk legyenek. A gépeket 23-án raktuk be az épületbe a megbontott falakon keresztül, időbe telik, amíg végleges helyükre kerülnek. Ha igaz, május 3-án érkeznek a szerelők. Ettől kezdve az eddiginél is több függ csak tőlünk. Kiépülőben van a hátország. Felégethető, de akkor már minden vele ég.

Next