Látó, 2002 (13. évfolyam)
2002 / 7. szám - SARUSI MIHÁLY: Magyar Igen
A parókia 1480-ból való, barokk átépítése 1753-as. A várfal és a várkapu 16. századi, az itteni felekezeti iskola helyén ma vendégszobák. Az emeleti lőrések egyikén támadt ablakban lóghatsz hajnalban meglesni az első lópatkó-csattogást: Zúg a légy, zúg az őszi pusztuljka az isten házában! Mintha idemenekült volna Alsó-Fehér vármegye valamennyi legye. Az istenháza nem Bod Péteré, ám a fundus annál inkább. Haton vagyunk. Gudor Melinda, regélőm, a lelkész ifjú párja, Gudor Botond, a magyar hiten lévők lelkipásztora, Gudor Noémi, kicsi lélek a paplaki bölcsőben, Tollas Sándor és a kislánya, Ida, és Kolumbán nevezetű; ő már nem biztos, hogy járni fog. Megvannak mind a hatan! - Istentisztelet kéthetente. Ha a legyek beengednek bennünket? Szólni engednek. Dong, dönög az istenháza legye verébbel vegyest. - Sárdon 20, Boroskrakkón 3, Zalatnán 30, Bod Péter mindhárom mai leányegyházában istentisztelet kéthetente. - A katolikusok kb. 10-en vannak, műemlék a templomuk. A papiak kutyája veled tart magyar katolikus nézőbe; román fiú köszön rád: - Bunde! Jól hallottam, a gazdasszony az előbb Bundást említett. A magyar kutya, ha más környezetbe kerül. Bundással- úgy lehet venni - hat és jelen vagyunk magyarok Igenben. Hetedfél. Noszek Gyula a katolikus gondnok, papjuk Gyulafehérvárról Gál Alajos főesperes. A magyar gondnok kedves élete párja kávéval kínál. Nem tudja, mivel kedveskedjék! Épp törökbúzát törnek, mit tehet ő. S a magyart - ura szülőanyanyelvét - nem töri. - Mindenünk van! Mindenük, a szentegyházban s környékén. - Tizennégyen. A 14 magyarigeni katolikus: Nagy Ili, Semi Rózsa, 37