Látó, 2004 (15. évfolyam)

2004 / 2. szám - BOGDÁN LÁSZLÓ: Hutera Béla utolsó utazása (Regényrészlet)

legjobb katonákból álló ezredét, hiszen élénken elképzelhette bárki is ezen a terepen, amíg a magaslatot védőknek lőszerük van, lehetetlen előrejutni, fe­dezékből lövöldözik le a piros fezes törökök az angol hősöket. De hát a pa­rancs az parancs! Az ezredes töprengett egy kicsit, bordóvörössé vált az arca, s foga között elmorzsolt egy szitkot, aztán intézkedett és a századok hala­déktalanul felkészültek a támadásra. Derűs idő volt, enyhe szellő borzolta az annyi csatában győzedelmesen lobogó zászlókat. A világbirodalom zászlói nekifeszültek a szélnek, mélán csattogtak, amikor az ezredes rekedt hangon vezényelt támadást, s a katonák szuronyos puskáikkal a kezükben megin­dultak a félelmetes magaslat felé. Akkor még nem is tüzeltek rájuk. A lőszer­rel takarékoskodó török tisztek bizonyára úgy gondolták, megvárják, amíg jó közel érnek. Aztán, mintha vadászaton lennének, sorra puffantják le őket. S itt álljunk meg egy pillanatra! Azt mondottam az előbb, derült idő volt, napsütés, közepes erősséggel fújt a szél. Mégis, a nagy vállalkozás későbben idegösszeroppanás határára kerülő, bizonyára zavart elméjű túlélői eskü alatt vallották az esetet kivizsgáló döbbent hadbíróknak, hogy furcsa, cápa alakú felhők gyülekeztek a domb teteje körül, s amikor az annyi csatát túlélő, s az angol lobogót dicsőségre vivő hős katonák - hozzávetőleg ezer harcos - szu­ronyos puskáikkal a kezükben, kiabálva indultak meg a 60. magaslati pont felé, váratlanul bejutottak az egymást sokszorozó, kenyér alakú felhőkbe, s hirtelen tűntek el, mintha a kenyér alakú felhőkbe még ők kellettek volna kovásznak... Aztán erősödni kezdett a szél, eltakarította a felhőcipókat vagy inkább­­cápákat, és a katonák nem voltak sehol. Az egész ezred teljesen meg­magyarázhatatlan módon, szőrén-szálán, puskástól, zászlóstól, egyszerűen eltűnt. Az esetet kivizsgáló sápadt hadbírák próbáltak különféle racionális magyarázatokat keresni az ügyre, de miután kiderült, hogy a felsőbb hadve­zetés nem adott ki semmilyen parancsot, meghökkentek. Akkor még azt fel­tételezték, hogy a titokzatos cipó vagy cápa alakú felhők valamiféle gázok lehettek, a törökök titkos és gondosan titkolt iszonyatos fegyverei, a katonák elkábultak, és a gázálarcban rájuk rohanó török pribékek egyszerűen megkö­tözték és elhurcolták őket, s ha szerencséjük van, ma is ott sínylődhetnek va­lamely középkorból itt maradt, piszkos és elviselhetetlenül nedves török börtönben. Bár nem lehet tudni, szerencsésnek lehet-e mondani egy török börtönben való raboskodást? Ezzel zárták le az ügyet, a háború után viszont, amikor ismét előkerült a norfolki ezred titokzatos eltűnése, és újra elővették az ügyet, keresni kezdték hivatalosan is az eltűnteket, maga Attatürk rendelt el szigorú vizsgálatot, de a 60. magaslaton állomásozó török ezred parancsnoka, a hírhedt Farid bég tagadta, hogy ők ejtették volna fogságba az angol katonákat. Vallomásában ő is, meg szintén kihallgatott helyettesei is említették a furcsa, ijesztő, cipő vagy cápa, vagy cipő alakú felhőket. Még azelőtt felzabálták ezek a falánk

Next