Látó, 2008 (19. évfolyam)
2008 / 11. szám - SULYOK VINCE: A csend: a süket léttelenség; A csend folyója; A sziámi-öböl buddhája (Versek)
Sulyok Vince A CSEND: A SÜKET LÉTTELENSÉG Isten csupán a csendet engedi megtartanom, s hogy magammal vigyem a Léthén túli tájra, odaátra. Csupán a csendet hagyja meg nekem. A csend lesz az én odaátom. Most mindent elvesz tőlem, minden mást elveszítek. Velem csupán a csend maradhat, az abszolúttá kiteljesedett csend. A csend. A norvég fennsíkok csendjénél nagyobb és teljesebb csend. A minden hang szépségét elveszített süketítő csend. A minden fájdalomnál fájóbb s magamat önmagamba bezáró csend. A csend, a belőlem minden mást kizáró. A csend, amely engem is kizár mindenből. Amelyik megfoszt a létezés minden leírhatatlan szépségétől. A csend, amelyik a Halál maga. A csend, amelyik az Isten maga. A csend: a süket léttelenség. A CSEND FOLYÓJA A csend folyója ez. A rettenetes csendé. Benne hangtalanul úsznak, sodródnak tova évek, arcok. Az egész elmúlt élet. A Léthe vize ez. Szemlélem kavargását, amíg csak látom, amíg látni tudom mindezt, amíg elúszó képeit