Látó, 2008 (19. évfolyam)

2008 / 7. szám - BOGDÁN LÁSZLÓ: A költői verseny (Regényrészlet)

- Már mindenki megebédelt, hamarosan kezdődnek a felolvasások. Gyertek, ne várakoztassátok az író urakat. - Megyünk - szállok ki az ágyból, s indulok a fürdőbe. Lídia is követ. Alvaro még utánam szól: - S a versed? Megírtad a versed? Bólintok és eltűnünk a fürdőszobában. Zuhanyozunk, a hideg víz kissé felfrissít, visszamegyünk a szobába, Lídia fe­hér ruhát ölt, én maradok a rövidnadrágban, s egy laza fehér inget választok. El­veszem az asztalról a füzetet, ingzsebembe rejtem a tükört, amelyre még ma éj­szaka nagy feladatok várnak, és megindulunk lefele. - Teknősbéka-levest főztünk - jelenti büszkén Noah, és tálal. Az asztal körül mindannyian ott ülnek, hallgatagon merednek egymásra, Henrik Lovecraft vállán gubbaszt, és meglátva minket, vidáman rikácsolni kezd. - Hétalvók! - kiabálja, s átröppen a sápadt Pauline vállára. Miután ettünk, Alvaro tölt egy-egy pohár fehérbort is, de én először inkább vizet iszom. — Ki kezdi? — kérdezi Borges. — Én­­ mondom, kortyolva boromból.­­ Ha már rám vártatok, ennyivel kár­pótollak benneteket. Felállok és a szobában körözve adom elő a versem. Döbbenten hallgatnak. — A doktor úr speciális mélylélektani eset - jegyzi meg szarkasztikusan Borges, és rám kacsint. — Úgy, olyan érzékletesen írja le az egészet, mintha átélte volna. — Lehet, hogy át is érte­­ kel védelmemre talányosan Lídia. — Semmit nem lehet kizárni — jegyzi meg Mirandolina is.­­ Még azt sem, hogy Reis doktor úr egy másik életében alkimista volt Prágában, és társával együtt menekült... Odajön, megpuszil és elkéri a kéziratot. - Az itteni versei mások, drága doktor úr, mint az általam ismert ódái... - A sziget bűvös hatása - nevet Alvaro -, de arról volt szó, hogy a pályamun­kák elhangzása után jön a kiértékelő. Ki következik? — Lovecraft úr — néz az amerikaira Borges. — Majd Soares, Cross és Guedes urak, és Móra doktor zárja a sort. Henrik, amikor meghallja a Lovecraft nevét, visszarepül az öreg amerikai vál­lára, és figyelmesen néz körbe, mintha keresne valakit. — Bocsássanak meg, de én nem vagyok olyan jó színész, mint a barátaim, s ül­ve is maradok, fájnak a lábaim a tegnapi nagy meneteléstől, nem is érzem a leg­jobban magam. Tagoltan, érzékletesen olvassa versét.

Next