Látó, 2008 (19. évfolyam)

2008 / 7. szám - NÉZŐTÉR - ZSIGMOND ANDREA: Színház a terepen

gesztusonként megállni, és kitalálni a módját, hogy érvényes legyen ebben a kons­tellációban. Az első roham azt eredményezi, hogy minden egyes jelenetben a tel­jes teret szeretnénk nagy bőszen elfoglalni, mintegy válaszként kezdeti agresszivi­tására. Aztán rájövünk, hogy ez tulajdonképpen egy szimultánszínpad, és egy-egy töredéke kiváló önálló életet élő egység. Zs. E. B., statiszta A színpadi mozgás tervezője Liviu Pancu volt. Pantomimszerű mozgásokat végeztünk, commedia dell’arte stílusban. Maszkos emberek voltunk, s maszkban nyilván jellegzetesen kell mozogni. Minket Bocsárdi nem nagyon rendezett, in­kább Liviu, aztán Bocsárdi megnézte, hol tartunk, s átrendezte az egészet. Munka volt végig, semmi szabadidő, reggel 10-től edzés, bemelegítő, erőgya­korlatok, izmok fejlesztése, hiszen három méter magas falakon játszottunk, kellett oda a stabilitás. Tigrisugrásokat csináltunk a várfalon, az egyik szintről a másik szintre, ahhoz kell erő, kell biztonság. Ahhoz, hogy ilyen mutatványokat végezz, nagyon kell ismerned a saját testedet. Ott van nemtudomhány ember, égő fáklyák, s az ugrást meg kell csinálnod. Persze, voltak balesetek is, volt olyan, hogy a srácoknak, amikor leugrottak a három méter magas falói, a tökük visszaugrott. Nekem is volt egy elég durva balesetem. Gyakorlatoztunk, az volt a feladat, hogy a csapat egy asztal köré guggol, és az asztalon lévő ember őket vagy fel kell húzza maga mellé, vagy el kell lökje őket. Mindezt azért, hogy egymás erejét és koncentrációját fejlesszük. De mivel a román nyelvtudásom nem valami jó, nem értettem a feladatot, erre a vezető meg akarta mutatni... és én ráléptem valakinek a kezére, reflexből megugrottam magam, egy szaltóval a többiek feje fölött repül­tem, majd puff, a fejemre érkeztem. Akkor folytattam a próbát, de később le kel­lett állnom, mert szédültem, nem láttam, elég rosszul voltam. Aztán pár napig nem is tudtam járni a próbákra, rám parancsoltak, hogy maradjak a házban. Az volt a gond, hogy nem volt egészségügyi biztosításom, ezért nem vihettek orvoshoz. De aztán Seress Zoli, aki II. Endrét játszotta, a királyt, egyszer csak megfogott, betett a kocsiba, és elvitt egy ismerős állatorvoshoz. Az megnézett, nagyon rendes volt, adott is valamit. Ő mondta, hogy pihennem kell, mert agy­rázkódásom van. Judit, fórumbejegyzés Zsámbékra a Széna térről indulnak a buszok. Pátyon vagy Perbálon át 30-40 percenként van járat. Zsámbék főterénél kell leszállni. Onnan 100 méter a műve­lődési ház. Előadáskezdés előtt félórával lehet onnan mikrobuszokkal feljutni a bázisra. Az előadások után közvetlenül a bázisról indul vissza a Volán járat a Szé­na térre.

Next