Látó, 2017 (28. évfolyam)

2017 / 11. szám - HALÁSZ RITA: Jó tudni (Novella)

jobb volna, mintha bármit is számítanának ezek a felesleges mozdulatok. Kézen állok az előszobában, a karom remeg. Nem bírom sokáig. Azon gon­dolkodom, ha én haltam volna meg, mit csinálna most Andi. Nincs gyere­kem, nem tudná megnézni vele a kedvenc filmemet. Lehet, elő kéne venni megint a papírt, és feltárni, hogy gyereket szeretnék. Csörög a telefon, Lili hív, a hangja olyan, mint André, azt mondja, jó volt velem lenni. Szerin­ted miért ez volt a kedvenc filmje anyukádnak, kérdezem, miközben a kö­römágyamról tépkedem a bőrt. A szabadság miatt, hogy úgy éltek, mint­ha nem lenne holnap. Szünetet tart, folytatja. A filmes tanárunk szerint ez nem is westernfilm, inkább a hippikorszak végéről szól. Anya egyszer azt mondta, ezek ti vagytok. O Butch, te meg a Sundance Kölyök.

Next