Látóhatár, 1961 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1961-01-01 / 1. szám
TILTAKOZÁS A MAGYAR ÍRÓK ÉS AZ AMERIKAIAK ELŐSZÓ Több mint egy évi hallgatás után ismét itt a Látóhatár. A kényszerű szünet okát, azt hisszük, nem szükséges magyaráznunk. Olvasóink, akik ismerték folyóiratunkat, tisztában vannak vele, hogy a mi lapunkat nem a hidegháborús alapítványok tartották fenn. A magunk erejéből végeztük munkánkat. Eközben sok nehézséget láttunk, mert mindig iparkodtunk függetlenségünket megtartani. Mostani számunkban kiadott tiltakozásunk célja, hogy az egyetemes magyar irodalmi közvélemény elé tárjuk a magyar írók nevében elkövetett visszaéléseket. Kedvünk ellenére láttunk e munkához, de hosszas megfontolás után be kellett látnunk, hogy hallgatásunk további helyeslése lenne annak a káros tevékenységnek, amelyet az amerikai szervezetek a magyar irodalom nevében visznek végbe. Tiltakozunk az ellen, hogy a Congress for Cultural Freedom nevű amerikai intézmény a maga politikai céljainak támogatására magyar írószövetséget és irodalmi újságot létesítsen. Ha az amerikai külpolitika jónak látja a haszontalan hidegháborúskodást, nekünk azzal semmi dolgunk. De nevezzék magukat nevükön, kiadványukra ne azt írják, hogy „A magyar írók lapja", hanem, azt, hogy a Congress for Cultural Freedome, a Magyar Írók Szövetsége külföldön pedig ennek a hivatalnak a magyar nyelvű alosztálya. Állításainkat levelekkel, idézetekkel, dokumentumokkal bizonyítjuk. Kénytelenek voltunk ezeket közzétenni, mert különben senki sem hihetné azt a lelki hasadást, amely itt elképesztő módon kiderül. A tisztogatásra szükség van és azt nem lehet végbe vinni e bizonyító anyag nélkül. Az irodalomban és politikában van egy határ, ahol a levelek és beszélgetések magánjellege megszűnik. Amikor a nyilvánosan hirdetett és kinyomtatott hitvallás és a magánlevelekben vallott nézetek között ilyen mély a szakadék, akkor ezek a levelek közüggyé válnak. Elszántuk magunkat arra, hogy minden erőnkkel véget vetünk a magyar irodalom ellen külföldön elkövetett garázdaságnak. HORVÁTH BÉLA és VÁMOS IMRE