Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1890
A continensen a zwikaui revieren a belgiumi lerakodásokat vették művelés alá, valószínűleg a XI. században: először az Aachen melletti kis széntelepeket, azután a Ruhr medencét. A szénmezők feltárása azonban nagyon lassan történt, mert a széntelepek vidékén fának híjával nem voltak s másrészt különböző előítélettel voltak a szenek irányában. A zwickaui kovácsok éppen a város falai alatt telepedtek le, oly hatalmas füstöt csaptak s evvel oly félelmet gerjesztettek a nép között, hogy az elöljáróság az akkor (1348.) uralkodó dögvész alkalmával a levegőnek megfertőzése ellen erélyes rendszabályokat hozott; a szenek elaltattak, mígnem a felőlük táplált balvélemény eloszlott, s míg csak a gőzgépek alkalmazása folytán használatuk elkerülhetetlenné nem vált, ez a két körülmény mozdította elő a múlt század végén a szénbányászat felvirágzását, s keltett nagyobb érdeket a szenek eredete és természete iránt. A magyarországi szénbányászat történetében 3 időszakot lehet megkülönböztetni. (Hantken M. A. magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata). Az első időszakban a gyáripar teljes hiányában a széntermelés igen csekély volt. Kiemelendő ez időszakban a brennbergi bányák aránylag tetemes széntermelése, mely 1800-ban 138,114 bécsi mázsára rúgott. A magyarországi szénbányászat fejlődésének második időszaka a magyarországi dunagőzhajózás megindításával kezdődik 1830-ban és tart 1866-ig. Ezen időszakban a magyarországi kőszéntermelés, mely 1859-ben körülbelül 3.920.000 métermázsát tett, az 1866. év végén 6.832.000 métermázsára emelkedett. A magyarországi szénbányászat fejlődésének harmadik szakában az országos vasúthálózat kiépítése által