Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1901

Az Adriai-tenger magyar tengermellékének földrajzi jellemzése. A Földközi tenger három ágazatban nyomul be Európa szárazula­tába. Ezen három benyúló ág közül legnagyobb jelentőségű az Adriai­tengernek nevezett tengernyelv, a­mely legmélyebbre terjed Európa központi vidékei felé, ez­által összeköttetést hozván létre Európa bel­sőbb területe és ezektől távolabb fekvő idegen földségek partvidékei meg országai között. Az Adriai-tenger e sajátos vízszintes tagozódásának köszönheti Magyarország is, hogy délnyugati határvonalának egy része összeesik az Adriai-tenger északi, Quarnero nevezetű öblének partvonalával. Fekvése és területe: Az Adriai-tenger e­melléke, mely a magyar királyság területé­hez tartozik, aránylag nem nagy, mert a partvonalának hosszúsága 195 kilométer. Húzódik pedig e vonal északnyugati és délkeleti irányban, a Fiumei öböl partján elterülő Cantrida helységtől, a Mon­­tagnai tengeri csatorna kezdetén levő Szt. Magdolna öbölig, a keleti hosszúság 32°07' (Ferrótól) és az északi szélesség 41’(119’ és 44°2F között. Tehát a Quarneroi nagy öbölnek tagjai közül Fiume öble, a Mal­­tempoi és a Morlaccai-csatornák vizei mossák Magyarországnak az Adriai tengerrel érintkező területét és egyúttal elválasztják a nyugatra fekvő Veglia, Arbe és Pagó szigetektől A fjordszerűleg eléggé szakgatott part a kikötőknek alkalmas nagyobb szabályos beöblösödéseket nem igen mutat. Nagyobb öblöt az egész partvonal mentén csak Buccari és Buccaricánál találunk ; az előbbinek hossza átlag 40 km, és szélessége 1 km A többi számtalan apró öböl nagyon jelentéktelen a kis terjedelme miatt, mert mindmeg­annyi csak parti sziklaváj­at és kisebb bemélyedés. Azonban az említett Buccari öblön kívül találunk említésre méltó még tíz olyan partalakulatot, a­hol nagyobb hajók állandó tartózkodási.

Next