Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1912
Az Erdy-kódex mondattanából. E nagy terjedelmű s nyelvészeti szempontból is becses nyelvemlékünknek mondattanában az egyszerű mondatok tárgyalására szorítkoztam egy régebbi nagyobb arányú értekezésemben. — Ennek előszavából helyén való lesz még egyet-mást közölnöm : „Mint régi nyelvemlékeink általában, kódexünk sem ment az idegenszerűségektől, latinosságok szép számmal vannak benne (főkép az igemódok alkalmazásában); ezek a sajátságok azonban a legtöbb s mondhatni: valamennyi egykorú nyelvemlékre jellemzők, nem tarthattam azért fontosnak s célszerűnek kimutatásukat, egyrészt azért, mert a latinizmusok jobbára ugyanazok, másfelől pedig azért, mert nem a latinos szólások adják meg kódexünknek nyelvészeti becsét. Kevés értéke lett volna pl. az ilyen kirívó idegszerűségek csoportosításának, mint pl. a köv. latinos kifejezésmódok: Az yo lelky ysmeret mondatyk atya myndenhato istennek kellemetes parotaya (25 b), — hywattatol en akaratom ew benne es az te f*lded lakoztattatyk (38 b), — mynd ez eellyen dolgokat gondolhatnak mynd istenyz Irzeesb ® 11 e 111 enny (41 b), — nem twggya valament p a 11 h az b es s e w pwztaban angyaly eletet tartany (191 a) stb. Ezek helyett inkább a magyaros szólásokat emeltem ki...............s igyekeztem azokat lehetőleg kimerítően (amennyire jellemzőnek tartottam) tárgyalni, ill. példákban bemutatni. A szószaporító magyarázgatások a hely szűke miatt fölöslegesek lettek volni, másrészt pedig a régi nyelvi sajátságok feltüntetésére megfelelőbb eljárás azoknak példamondatokban való bemutatása, mint a jellemző