Levelezési Sakkhiradó, 1976 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
Érthetetlen... Ki a felelős azért, ha a lépésközlésnél nem azt írtuk le, amit szándékoztunk lépni? A válasz egyértelmű. S mégis.. A Magyar Népköztársasági Kupa A döntőjének mindegyik tábláján - mi tagadás - nehéz fiúk szerepelnek. Mindegyik ismeri a levelezés csinját-binját, magas értékszámmal szerepelnek és magas minősítéseket tudnak kimutatni az erre a célra összeállított listákon. Elvárnánk tőlük, hogy nemcsak játékukkal, de viselkedésükkel is példát mutassanak azoknak, akik még jelenleg csak "nehéz fiú jelöltek". Ha az alanti eset egy harmadosztályú csoport résztvevői közt történik, akkor is szomorú fényt vetne a kezdeményező félre. De mi is történt. Az A döntő egyik játszmájában X lépést közöl, /tegyük hozzá elirta/ az ellenfél rövid gondolkodás után nyakoncsapja a rossz mezőre irt huszárt, és elküldi válaszát. A rossz /hibás, elirt, vagy én felteszem azt is, hogy nem is nézett ki az a bizonyos lépés olyan rossznak/ lépést küldő a válaszlépés megérkezése után ezt írja: " ..nyilvánvalóan vesztett állás az Ön részére. De ha valóban Hd4-et küldtem, úgy Önnek-elírásommal- van nyerve..... Ezt már csak Ön így nyerheti, sajnos ". Kedves jó Sakktársam, mi a csudának ide a szöveg? Ki kiváncsi arra, hogy kinek, és hogyan, és miért van nyerve? Ön elírta, de miért kell az Ön hibáját, elnézését, vagy nevezzem aminek akarja az ellenfelének bosszantásával tetézni. Tehet-e ellenfele arról, hogy Ön, khm....? Nem hiszem. Nem Ön az első, és szinte biztos vagyok benne nem is az utolsó, aki elírja a lépést. De miért kell ellenfelét hasbaszúrni megjegyzéseivel? Miért? Miért? De folytatva:az ellenfél xerox másolatban megküldte ellenfelének a lépésközlést. Mérsékelt hangnemben válaszolt és a végére azt merte írni:"Várom nagyrabecsült válaszát". S a válasz jött: " A játszmát ilyen durva elírás után feladom. Igenis! Az Ön számára a teljesen vesztett állást, csak így nyerhette meg... stb." Megint csak azt tudom mondani, Írni, minek a szöveg. Az ellenfél külön kiadásba keveredett, egy xerox másolat díjának erejéig, azért, mert Ön nem nézte meg jól, mit ír. Az ellenfél udvarias volt, nem küldte be a vv.-nek a lapot, hogy bizonyítsa állítása valódiságát, hanem megküldte másolatban, mintegy jelezve, így van, s borítsunk fátyolt a múltra. De nem ezt kapta. Látszólag semmi ügy. Becsületsértés nem történt, olyan sem, ami a sportszerűtlenség fogalmát kimeríti. S mégis, úgy érzem megengedhetetlen a "nehéz fiúk között". Tanulság: ha ellenfelünk olyan lépést igazol vissza, amely szerintünk nem történt meg, úgy kérjük ellenfelünket meg, hogy újra nézze meg a lapot, hátha ő tévedett. Jogunk van azt kérni, hogy a lépésközlő lapot küldje meg a versenyvezetőnek, hogy a lépést hitelesítse. De ne írjunk semmiféle megjegyzést. Ehhez jogunk van, de semmiféle jogunk nincs arra, hogy ellenfelünket megbántsuk. Saját ostobaságunkat ne tetézzük azzal, hogy még az ellenfél jóakarata elnézését is elveszítsük és a modortalan, udvariatlan megjegyzés jogosságát kiérdemeljük. Ruttkay Antal