Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.
36 Na Bálint sokat és eredeti dokumentumokat. 14 hónapos tevékenység után az intézet mikrofilmarchivuma már 45 000 felvétellel rendelkezik.89 Kasselben a Deutsches Musikgeschichtliches Archiv-ot hívták életre, azzal a céllal, hogy a német muzsika történetére vonatkozó dokumentumokat felkutassa, gyűjtse és a szükség szerint mikrofilmre vegye. Már több mint 100 000 felvétel van birtokában.90 Magyarországon különösen a művészet- és színháztörténet területén folyik szervezett és tervszerű dokumentáció. A Színháztörténeti Intézetnek külön filmarchivuma van, mely sok őrzőhelyről gyűjtött, nagymennyiségű filmanyagot tartalmaz. A Szépművészeti Múzeum keretében önálló szervként működik a művészettörténeti dokumentációs központ, önálló költségvetéssel. Mind a kettő tervszerűen kutatja fel a számbajövő forrásokat, jól begyakorolt és betanított személyzet fölött rendelkezik, ami a siker titka. Nálunk, tudomásunk szerint, a művészettörténeti a legjobban szervezett dokumentációs intézmény, természetesen történettudományi vonalon.91 E széleskörű szakdokumentációk mellett ugyancsak a tudományos mikrofilmezésre épül a helytörténeti dokumentáció. Francia és angol szakemberek ismételten rámutatnak a helyi anyag filmen történő gyűjtésének rendkívül nagy fontosságára és ettől várják jó részében a stagnáló helytörténetírás fellendülését. Baudot, a francia levéltárak felügyelője, a francia megyei levéltárakat a helytörténeti kutatás ideális dokumentációs központjaivá kívánja fejleszteni s ebben nagy szerepet juttat a filmnek, mellyel más levéltárakban, könyvtárakban stb. őrzött anyag is összegyűjthető és a helyszínen használható.92 Az angol könyvtáros, Hobbs szerint „elérkezik az idő, amikor (a könyvtárak) nem fogják valami távoleső intézményre utalással lerázni magukról a kutató tudósokat, a helytörténetre vonatkozó minden fontos anyag ugyanis — vagy eredetiben,vagy fotókópiában — megtalálható lesz majd a helyi gyűjteményben.'93 Külföldön igen elterjedt módja a dokumentációnak, hogy levéltári anyagot filmen bármely kutató megszerezhet. Az Egyesült Államokban például iratokat nem adnak kölcsön, hanem a központoktól távol élő kutatóknak filmen küldik meg azokat. Már több ezer levéltári sorozat filmje készült 89 Uo. Jg. 9. 413. 90 Uo. Jg. 8. 145. és Jg. 9. 416. 91 A dokumentációs munka ismertetése és dokumentációs szervek felsorolása nem tartozik tárgyunkhoz. Itt csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ma már minden országnak megvan a maga dokumentációs központja, a dokumentációval foglalkozó önálló intézménye, azaz olyan szerv, melynek feladata a nemzeti dokumentáció szolgálata (a Szovjet Tudományos Akadémia tudományos Információs Intézete, Deutsche Gesellschaft für Dokumentation, The Association of Special Libraries and Information Bureaux —•ASLIB — stb.). Összefogó dokumentációs csúcsszervezet a Hágában székelő Föderation International de Documentation (FID)— Nemzetközi Dokumentációs Szövetség —, amely a dokumentáció területén a nemzetek közötti együttműködést szervezi, építi és ápolja, nemzetközi normákat állít fel stb. Ez a szerv van hivatva arra is, hogy egyes kutatók részére idegen országokból mikrofilmen dokumentumokat szerezzen be és a beszerzéssel kapcsolatban esetleg jelentkező valutáris kérdéseket megoldja. „Information" és „Revue de la Documentation" címen Hágában önálló közleményei jelennek meg. 82 „Les archives departamentales, centre de documentation historique regionale" (Gazette 1951. nr. 9. 46—55.). 93 Idézve Carter, C. „Könyvtárak és a helytörténet" c. a Librarian angol folyóirat 1956. évi 7. számában megjelent értekezésében. Magyarul: Könyvtári tájékoztató 3. évf. (1957) 4. sz. 11—22. (Kiadja az Orsz. Széchényi Könyvtár.) Carter cikkében behatóan foglalkozik a mikrofilm fontos szerepével a helytörténeti forrásanyag összegyűjtése terén.