Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Szigetvári István: Szabadságunk tíz esztendeje / 1–2. o.
csolatosan újfajta levéltári munkák indultak be. 1945. előtt a levéltárak nem gyűjtötték gazdasági szervek, üzemi szervek, pénzintézetek iratanyagát, ebben akadályozta őket a magántulajdon szent és sérthetetlenségének elve. Ezek az anyagok így kiestek a levéltárak gyűjtőköréből, sorsuk tulajdonosaikra volt bízva, akik mást nem láttak iratanyagukban, mint a kizsákmányolás további biztosítását, üzleti érdekeket, s ettől tették függővé irattáruk sorsát. A gyűjtőkör kitágulása magával hozta, hogy ennek az újfajta levéltári anyagnak legfontosabb részeit egy új levéltárba, az 1963 elején létrehozott Központi Gazdasági Levéltárba gyűjtsük be. A centralizáció révén elmélyült kapcsolatunk a népi demokratikus országok levéltári szervezetével, s ennek következményeképpen valamennyi népi demokratikus ország érdeklődik levéltári eredményeink felől, s rendszeresen küldik szaklapjukat Sok hasznos tapasztalatot jelentett számunkra a Magyar tudományos Akadémia megbízásából Lengyelországba kiküldött Ember Győző elvtárs tanulmányútja, valamint Lehner Albert és Varga Endre elvtársak csehszlovákiai kiküldetése. Összevetve az általuk látott és tapasztalt levéltári munka eredményességét a mi munkánk eredményességével, megállapíthatjuk, hogy nem maradtunk el a baráti országok levéltárügyének helyzetétől. Sokat tanultunk tőlük, ugyanakkor a mi eredményeinket ők is felhasználhatják. Az 1945 előtti széttagolt helyzettel szemben, az egységes centralizált irányítás mellett nagy lehetőség nyílt arra, hogy budapesti és vidéki levéltárvezetők megismerkedjenek egymás munkájával, s tapasztalatcsere keretén belül, saját munkájukat jobbá, s eredményesebbé tegyék. Ezt a célt szolgálták a Központ által évenként szervezett országos levéltári konferenciák. Ezek a konferenciák jelentősek voltak a magyar levéltárügy életében, értékelték az eltelt egy év munkáját, s ugyanakkor igyekeztek minden tekintetben megfelelő elvi irányítást nyújtani a további feladatok véghezviteléhez. Különösen eredményes volt az 1954. őszén megtartott levéltári konferencia, ahol nem kevesebbről, mint az új levéltári törvénytervezet megvitatásáról, az előttünk álló nagy feladatok megoldásáról volt szó. Ezen a konferencián ismerkedtünk meg a baráti Lengyel Népköztársaság levéltárügyi szervezetével, annak munkájával, melynek értékes tapasztalatait e konferencia a törvénytervezet vitájánál felhasználta. A levéltári munkánk jobb és eredményesebb megszervezésére területi beosztással kis konferenciákat tartottunk, ahol a levéltárvezetők és dolgozók tapasztalatait összegeztük és helyileg felhasználtuk. A levéltárakban dolgozó munkaerők és raktárkezelők részére 1953 nyarán szakmai és politikai fejlődésük érdekében két hetes levéltári tanfolyamot szerveztünk. Feldolgoztuk és megvitattuk az általunk ismert szovjet levéltári munkákat, így elsősorban A.V. Csernov, A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban, és K. G. Mityájev. A levéltárügy elmélete és gyakorlata a Szovjetunióban című műveket. A szovjet, valamint a baráti népdemokratikus országok levéltári irodalmán kívül felhasználjuk, megfelelően értékelve alkalmazzuk a kapitalista államok levéltári irodalmát is. A Levéltárak Országos Központja 1951 óta megjelenteti a Levéltári Híradót, melyben rendszeresen közöl fordításban külföldi cikkeket és tanulmányokat, valamint külön kiadásban is közzéteszi jelentősebb szakmunkák fordításait. Ha visszapillantunk a tíz éves útra, eredményeinket elsősorban pártunknak, pártunk harcának köszönhetjük. Ha vannak is hibák, de vannak eredményeink is. Éppen most feladatunk, hogy ezeket a hibákat minél hamarabb kijavítsuk és pártunk új szakaszának politikáját levéltáraink területén is alkalmazzuk. Célunk ezzel, hogy minél eredményesebben kapcsolódhassunk bele a szocializmus építésébe, jelentkezzék akár a népgazdaság megsegítésének, vagy a kulturális életnek területén. Ezzel kapcsolatosan feladatunk, hogy olyan levéltári törvényt, jogszabályt biztosítsunk, amely hivatott lesz egy szorosabb levéltári szervezet telepítésére és a jövő legfontosabb feladatainakmegszervezésére, új törvényerejű rendeletben jogszabály biztosította hatáskör nélkül nem lehet szoros levéltári szervezetet felépíteni, s az eddigi hibákat, hiányosságokat kijavítani. A Levéltárak Országos Központjának, mint a magyar levéltárügy szakmai irányítójának elsősorban feladata, hogy az illetékes állami szervekkel ezt megértesse, s a Szovjetunió és a népi demokráciák levéltárügyi példájának alapján olyan szervezetet hozzon létre, mely munkánk eredményesebb végzéséhez a megfelelő hatáskört biztosít. Most az évforduló alkalmával még elmélyültebbé kell tenni kapcsolatainkat a hatalmas Szovjetunióval is, amely tíz évvel ezelőtt szabadította fel hazánkat és tette lehetővé, hogy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével mi is is eredményesebben vegyük ki részünket a szocializmus építéséből, a béke megvédéséből.