Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Szigetvári István: Szabadságunk tíz esztendeje / 1–2. o.

csolatosan újfajta levéltári munkák indultak be. 1945. előtt a levéltárak nem gyűjtötték gazdasági szer­vek, üzemi szervek, pénzintézetek iratanyagát, ebben akadályozta őket a magántulajdon szent és sérthetetlenségének elve. Ezek az anyagok így kiestek a levéltárak gyűjtőköréből, sorsuk tulajdono­saikra volt bízva, akik mást nem láttak iratanyagukban, mint a kizsákmányolás további biztosítását, üzleti érdekeket, s ettől tették függővé­ irattáruk sorsát. A gyűjtőkör kitágulása magával hozta, hogy ennek az újfajta levéltári anyagnak legfontosabb részeit egy új levéltárba, az 1963 elején létrehozott Központi Gazdasági Levéltárba gyűjtsük be. A centralizáció révén elmélyült kapcsolatunk a népi demokratikus országok levéltári szerve­zetével, s ennek következményeképpen valamennyi népi demokratikus ország érdeklődik levéltári eredményeink felől, s rendszeresen küldik szaklapjukat Sok hasznos tapasztalatot jelentett számunkra a Magyar tudományos Akadémia megbízásából Lengyelországba kiküldött Ember Győző elvtárs ta­nulmányútja, valamint Leh­ner Albert és Varga Endre elvtársak csehszlovákiai kiküldetése. Össze­vetve az általuk látott és tapasztalt levéltári munka eredményességét a mi munkánk eredményes­ségével, megállapíthatjuk, hogy nem maradtunk el a baráti országok levéltárügyének helyzetétől. Sokat tanultunk tőlük, ugyanakkor a mi eredményeinket ők is felhasználhatják. Az 1945 előtti széttagolt helyzettel szemben, az egységes centralizált irányítás mellett nagy lehetőség nyílt arra, hogy budapesti és vidéki levéltárvezetők megismerkedjenek egymás munká­jával, s tapasztalatcsere keretén belül, saját munkájukat jobbá, s eredményesebbé tegyék. Ezt a célt szolgálták a­ Központ által évenként szervezett országos levéltári konferenciák. Ezek a konfe­renciák jelentősek voltak a magyar levéltárügy életében, értékelték az eltelt egy év munkáját, s ugyanakkor igyekeztek minden tekintetben megfelelő elvi irányítást nyújtani a további feladatok vég­hezviteléhez. Különösen eredményes volt az 1954. őszén megtartott levéltári konferencia, ahol nem kevesebbről, mint az új levéltári törvénytervezet megvitatásáról, az előttünk álló nagy feladatok meg­oldásáról volt szó. Ezen a konferencián ismerkedtünk meg a baráti Lengyel Népköztársaság levél­tárügyi szervezetével, annak munkájával, melynek értékes tapasztalatait e konferencia a törvény­tervezet vitájánál felhasználta. A levéltári munkánk jobb és eredményesebb megszervezésére területi beosztással kis kon­ferenciákat tartottunk, ahol a levéltárvezetők és dolgozók tapasztalatait összegeztük és helyileg fel­használtuk. A levéltárakban dolgozó munkaerők és raktárkezelők részére 1953 nyarán szakmai és po­litikai fejlődésük érdekében két hetes levéltári tanfolyamot szerveztünk. Feldolgoztuk és megvitattuk az általunk ismert szovjet levéltári munkákat, így elsősorban A.V. Csernov, A levéltárügy története és szervezete a Szovjetunióban, és K. G. Mityájev. A levéltárügy elmélete és gyakorlata a Szovjet­­unióban című műveket. A szovjet, valamint a baráti nép­­demokratikus országok levéltári irodalmán kívül felhasználjuk, megfelelően értékelve alkalmazzuk a kapitalista államok levéltári irodalmát is. A Levéltárak Országos Központja 1951 óta megjelenteti a Levéltári Híradót, melyben rendszeresen közöl fordításban külföldi cikkeket és tanulm­ányokat, valamint külön kiadásban is közzéteszi jelen­tősebb szakmunkák fordításait. Ha visszapillantunk a tíz éves útra, eredményeinket elsősorban pártunknak, pártunk harcának köszönhetjük. Ha vannak is hibák, de vannak eredményeink is. Éppen most feladatunk, hogy ezeket a hibákat minél hamarabb kijavítsuk és pártunk új szakaszának politikáját levéltáraink területén is alkalmazzuk. Célunk ezzel, hogy minél eredményesebben kapcsolódhassunk bele a szocializmus épí­tésébe, jelentkezzék akár a népgazdaság megsegítésének, vagy a kulturális életnek területén. Ezzel kapcsolatosan feladatunk, hogy olyan levéltári törvényt, jogszabályt biztosítsunk, amely hivatott lesz egy szorosabb levéltári szervezet telepítésére és a jövő legfontosabb feladatainak­­megszervezésére, új törvényerejű rendeletben jogszabály biztosította hatáskör nélkül nem lehet szoros levéltári szer­vezetet felépíteni, s az eddigi hibákat, hiányosságokat kijavítani. A Levéltárak Országos Központjának, mint a magyar levéltárügy szakmai irányítójának elsősorban feladata, hogy az illetékes állami szer­vekkel ezt megértesse, s a Szovjetunió és a népi demokráciák levéltár­ügyi példájának alapján olyan szervezetet hozzon létre, mely munkánk eredményesebb végzéséhez a megfelelő hatáskört biztosít. Most az évforduló alkalmával még elmélyültebbé kell tenni kapcsolatainkat a hatalmas Szov­jetunióval is, amely tíz évvel ezelőtt szabadította fel hazánkat és tette lehetővé, hogy pártunk, a Ma­gyar Dolgozók Pártjának vezetésével mi is is eredményesebben vegyük ki részünket a szocializ­mus építéséből, a béke megvédéséből.

Next