Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

megfelelően sikerül a címerek törvénybe iktatása, akkor abban a Társaságnak is része van.132 A titkár szerint a Társaság irányát és működését leginkább a Turul mutatta. Egy-két év alatt kiderült azonban, hogy a folyóirat címe félreértésekre adott okot, mert ezzel so­kan a Társaság egész működését, célját, feladatait félremagyarázták. A Turul címéből, a le­származási táblák, címerek vizsgálatából arra következtettek, hogy a régi kiváltságokat, előjogokat fogja felébreszteni. A titkár szerint elsősorban a Társaság vidéki tagjai között voltak sokan, akik a kiadott program ellenére azt hitték, hogy „fő feladatát az illető csa­ládja — kétségtelenül — fényes múltjának előadásába fogja behelyezni."­ A Turul munkatársainak segítségével azonban sikerült a folyóiratnak szigorúan tu­dományos jelleget adni és annál meg is maradni. Ennek bizonyítására a titkári jelentések részletesen ismertették a Turul aktuális számának tartalmát, magyarázó megjegyzéseket fűzve az egyes cikkekhez. 1892-ben azonban már észrevehetővé válik a Társaság tudományos eredményeinek és az anyagi helyzetnek az összefüggése, mert a titkár megállapította, hogy: „több ered­mény létrehozásához a szellemi erőkön kívül több anyagi eszközre is van szükség .. .'134 A nemesi címerek és ősök utáni kutatás elhárításával a Társaság a társadalom egy igen nagy részének anyagi és erkölcsi támogatásáról mondott le.13. A Társaság tudományos eredményeinek ismertetésekor mindig visszatérő téma volt tehát az, hogy a szigorúan tudományos irány az akadálya annak, hogy anyagi helyzetük­ben számottevő javulás álljon be. Egyre többször és nyíltabban hangzott el a jelentések­ben ez az összefüggés. A század elejétől a Társaság anyagi helyzete egyre rosszabbá vált, s Fejérpataky egy elnöki megnyitójában annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy: ,s­em működé­sünk tudományos jellegében van a hiba, hanem abban, hogy kevesen vagyunk, kik a tudo­mányt a benne rejlő igazságért szeretjük .. .Mi 31c A Társaság hatása és jelentősége, tudományos eredményei pedig óriási mértékben függtek anyagi helyzetétől. A kettő között igen szoros az összefüggés, ugyanis üléseket tartani, felolvasásokat rendezni, kutatásokat folytatni különösebb anyagi felvirágzás nél­kül is lehetett. A Társaság személyi bázisának, tagságának megtartása azonban csak kiad­ványain, elsősorban a Turulon keresztül volt lehetséges, mely az üléseken megjelenő 20- 30 tag helyett 4— 500-at kapcsolt a Társasághoz. A Társaság irányítóinak, elsősorban Fejérpataky Lászlónak köszönhető, hogy a Társaság a csábító anyagi lehetőségeknek ellenállt, s megőrizte tudományos jellegét, nem vált a nemesi igények kiszolgálójává. Az elnökök, tisztviselők, választmányi tagok tudományos tevékenységüket nem egyedül ebben a Társaságban és annak folyóiratában bontakoztatták ki, s a Társaság veze­tésének helyes módszereire is láttak már példát, hiszen sokan az 1867-ben megalakult Magyar Történelmi Társulat tagjai vagy vezetői is voltak egyben, sőt részt vettek megala­kításában, így a Heraldikai és Genealógiai Társaságot részben már kipróbált módszerekkel indíthatták útjára. A két társaság között hivatalos kapcsolat nemigen volt, az összekötő kapcsot azok a személyek jelentették, akik mindkét társaságban munkálkodtak valami­lyen minőségben. A Heraldikai és Genealógiai Társaság rövid idő alatt kivívott tekintélyé­hez a már 16 éve működő Történelmi Társulattal meglévő személyes kapcsolatai is hozzájárultak.

Next