Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Magyar László: Szabadka és környéke történeti látképei / 53–56. o.
1697. évi színes látképét (Dóka Klára szerint ennek bizonyos Jamaigne a szerzője). E sorok írója később ugyanott rátalált a város 1697. évi tollrajzára is, azaz a Savoyai Jenő táborhelyéről közvetlenül a zentai ütközet után készült helyszínrajzra. (F. N. de Sparr munkája). A Magyar Országos Levéltár térképgyűjteményében található Gábriel Wlassich mérnök nagy méretű, Tompát és részben a Ludasi tavat ábrázoló 1790. évi térképe, amelynek égtáj jelzője azért érdekes számunkra, mert minden bizonnyal e vidék tájrészletét örökítette meg: sűrű bozóttal, itt-ott öreg fákkal és düledező viskókkal. — Vedres István, neves mérnök 1800-ban lerajzolta Vasity Tódor suplyáki tanyáját. E munka különösen azért jelentős, mert az épületek közül a szerző feltünteti a földbe vájt putrit, a veremlakást is, amely évszázadokon át volt jellemző e vidéken. Hozzáfűzzük, hogy Edward Brown, angol utazó XVII. századi könyvében, az alföldi tájrészletében, több veremlakásos házat közöl. A szabadkai kutatók számára izgalmas feladatként mutatkozik Vályi András tudós tanár hagyatékának a felkutatása. Ugyanis 1801-ben a szabadkai magisztrátus elfogadja a tanár ajánlatát, hogy készülő munkájához Szabadkáról metszetet (látképet) készítsenek. Vályi András még abban az évben elhunyt, s nem tudjuk elkészült-e a város panorámája. Több évvel ezelőtt a szabadkai levéltárban rábukkantunk Berényi mérnöknek 1836-ban készült díszes térképére, amely a ludasi Budincsevics birtokot ábrázolja. Miután a birtok egészen a Ludasi-tóig terjedt, a térkép szerzője — hogy érzékelje a környezetet — titokzatos állatfigurákat, egy különös fát, szirénszerű leányzót és egy távolból közeledő betyáros alakot tüntetett fel igen aprólékos megmunkálással. A tusrajznak minden bizonnyal szimbolikus jelentősége van. Iványi István jeles történetírónk városmonográfiájának második kötetében néhány figyelemreméltó látkép, egyéb városrajz látott napvilágot. A Főtér, illetve a piactér 1838. évi ábrázolásához (Vali Béla munkája) Iványi a következőket fűzi hozzá: „Mellékelt képünk 1838-ban is igen szegényesen tünteti fel a gabonapiacot... erre nézve Vali Bélának egy 1838. évben készült ifjúkori tollrajza, melyet művészietlen kivitele dacára éppen csak a történeti hűség feltüntetése miatt tartottam érdemesnek itt közölni, annál inkább, mert régi képeink városunkról nincsenek." Iványi István tehát igen határozottan állítja, hogy Szabadkáról nem maradt fenn régi látkép. Holott csak az utóbbi évtizedben több is előkerült! — Hadd nézzük tovább Iványi művének szabadkai vonatkozású metszeteit, rajzait. A 607. oldalon levő metszet a várost keleti oldalról az alábbi szöveg kíséretében ábrázolja: „A régi Kálvária és a Szebasztopol a Regina-Barán. 1860." Ha e városrajzot összevetjük ennek másával, Az Ország Tükre 1865. évi 18. számában közzétett metszettel, akkor kisebb különbségekre figyelhetünk fel (pl. a Szent Teréz-templom ábrázolása). A kutatónak gondot okoznak az eltérések. Ugyanis feltehetjük a kérdést: melyik metszet az eredeti . Úgy tűnik — ha a Szent Teréz-templom ábrázolását, elhelyezését vesszük figyelembe — Iványié valósághűbb. Azonban más tekintetben is vizsgálhatjuk a rajzokat. Iványi városmonográfiájának II. kötete 1892-ben, az I. kötet 1886-ban jelent meg. Az utóbbi kötet rajzmellékleteit, s meglehet, hogy a II. kötet kérdéses metszetét is a szabadkai Solymossy L. rajztanár készítette, illetve másolta át kis eltéréssel Az Ország Tükre pesti lapból. De az is lehet, hogy két különböző metszetről van szó, hiszen Iványi a látkép keletkezéseként az 1860. évet jelöli meg, míg a pesti lapból ez nem tűnik ki (itt inkább az 1865. évet sejthetjük). Iványi István Szabadka királyi város története című művének II. kötete ezenkívül az 1869-ben létesített vasútvonalról és Szabadkáról közöl ugyancsak látképet (ennek eredetije a Szabadkai Városi Múzeumban található meg). E kö-