Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - MÉRLEG - A magyarországi szerzetesrendek apostoli vizitációja 1927-1935. Szerk: SOMORJAI ÁDÁM Pannonhalma, 2008 (CSÍKY BALÁZS)

torok kinevezésére vonatkozó dokumentumok mellett a vizitációs jelentések jelentős ré­sze is megtalálható a kiadványban. A vizitációt 1927-ben, Cesare Orsenigo budapesti apostoli nuncius indítványára rendelte el XI. Piusz pápa. Orsenigo nuncius azzal érvelt, hogy az első világháború után Magyarország elvesztette területének kétharmadát, a ha­tárváltozással megszakadtak a régi intézményes kapcsolatok, a rendházakat elvágták tar­tományi központjaiktól, és mindez negatív hatással volt a szerzetesi fegyelemre. Három vizitátort neveztek ki, Hubert Hansen verbita tartományfőnököt, aki jól ismerte a magyar nyelvet, a férfi rendek számára, Aronffy Ferenc lazarista tartományfőnököt a női rendek számára, valamint Magdics Ignác pápai prelátust a két előbbi vizitátor rendjeinek meglá­togatására. Hansen 1929-re készítette el vizitátori jelentéseit, és javaslatai értelmében a Szerzetesi Kongregáció egy újabb, második vizitációt rendelt el 1930-ban, de már más formában. Ekkor az egyes rendi generálisokat kérték fel, hogy javasolják a vizitátor sze­mélyét, aki apostoli delegátusi kinevezést kapott, széles jogkörrel. A vizitáció folyamán tehát adott esetben javaslatot tehetett elöljáró letételére, új elöljáró választására, kineve­zésére is. Érdekes adalék, hogy a bencések esetében a pannonhalmi főapát (és nem a bencés prímás apát) kapta meg a vizitátor személyének megnevezésére szóló felkérést, azaz a rendi generálisokkal egyenlően kezelték. Az apostoli delegátusok kinevezése 1931-től kezdődött meg, a jelentések 1931-1935 között készültek el. Erről a második vi­zitációról fennmaradt anyagok meglehetősen hiányosak, viszont a kötetben teljes körűen olvashatóak Hubert Hansen vizitációs jelentéseinek az egyes férfi szerzetesrendekre vo­natkozó bevezető részei. A vizitáció előre nyomtatott kérdőívét a bencések esetében köz­li Somorjai, a többi rend esetében térképen tünteti fel a meglátogatott rendházakat, közli azok alapítási évét és szerzetesi létszámát, valamint a tanítórendek esetében a fenntartott iskolák tanulói létszámát. Három férfi szerzetesrend esetében hiányzik a jelentés. Mag­dics prelátus vizitálta a verbitákat és a lazaristákat, de jelentései nem kerültek elő. A ba­zilita szerzetesrend pedig a Keleti Kongregáció fennhatósága alá tartozott, így ott nem volt vizitáció. A második, 1931-től végzett vizitációnál több férfi szerzetesrendnél nem neveztek ki apostoli delegátust, vagy nem ismeretes a delegátus neve, más esetekben pe­dig a jelentés hiányzik. Sajnos eddig nem került elő a vizitációról a Szerzetesi Kongregá­cióban készült értékelő jelentés sem. A női szerzetesrendek vizitációjáról szóló jelentését Aronffy Ferenc 1932-ben küldte el a Szerzetesi Kongregációnak. A 300 kolostort látogatott meg. A látogatások számának időbeli eloszlása változó, a legtöbbre 1928-29-ben került sor. A vizitációból kimaradtak a vincés nővérek, akiknek lelki igazgatója volt Aronffy, így vizitációjuk Magdics prelátus feladata volt, az ő jelentése azonban nem került elő. Az egyházmegyei jóváhagyással rendelkező társaságok közül nem történt vizitáció a Szentségi Jézus Szolgálói Kis Társa­ságánál, valamint a magyar alapítású Szociális Misszótársulatnál. Hogy miért nem, an­nak kiderítése további kutatási feladat. A kötet eme második részével kapcsolatban több kérdés is felmerül. A magyar szak­irodalomban elfogadott állítás, hogy a két világháború között Magyarországon szerzetesi megújulás ment végbe, mely mind a szerzetesrendek létszámának növekedésében, mind pedig a szerzetesi fegyelem megszilárdulásában megmutatkozott.2 Mint már említettük, 1927-ben Orsenigo nuncius éppen a szerzetesi fegyelem terén mutatkozó negatív ten­denciákra hivatkozva indítványozta az apostoli vizitáció elrendelését. A vizitáció során a 2 Lásd pl. SZÁNTÓ KONRÁD: A katolikus egyház története. 2. köt. Budapest, [1988], 592-593. és GERGELY JENŐ: A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945. Budapest, 1999, 179-180. 95

Next