Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - In memoriam - Szabó Ferenc (Héjja Julianna Erika)
IN MEMORIAM Pályája 1982-ben jelentős fordulatot vett, a Békés megyei múzeumi szervezet igazgatójává nevezték ki. Az új szakterületen is lendülettel, hatékonyan és eredményesen működött. Kezdeményezte a gyomai Kner Nyomdaipari Múzeum megalapítását, létrehozta a megyei irodalomtörténeti gyűjteményt, új életre keltette a régészeti topográfiai munkálatokat, tizenkét kötettel gyarapította az 1971-től kiadott Békés megyei múzeumok közleményei című sorozatot. Figyelmet fordított a helyi, települési és magángyűjtemények szakszerű kezelésére, a kistérségi tájmúzeumok fejlesztésére, ápolta és elmélyítette a hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatokat. Tagja volt a Múzeumi Tanácsnak, az MTA Történettudományi Bizottságának, a Szegedi Akadémiai Bizottság mellett működő Történettudományi Szakbizottság magyar történeti munkabizottságának, a Magyar Történelmi Társulatban vezetőségi és választmányi tagként működött. Múzeumigazgatóként sem távolodott el a levéltárügytől, régi és új témáihoz rendszeresen adatokat gyűjtött, kutatott, s mint munkája iránt elkötelezett vezető új alapokra helyezte a Békés megyei közgyűjtemények szakmai kapcsolatát. Szabó Ferenc első publikációja (Justh Zsigmond életének és munkásságának emlékei Orosháza környékén) 1955-ben jelent meg. Korai, néprajzi tárgyú írásai az etnográfiai módszerek alkalmazásával, de már kezdettől határozott történelmi látásmóddal születtek. A betyárfolklórgyűjtés mellett Szabó Ferenc a téma teljes forrásvidékét feltérképezte: a Rózsa Sándorra vonatkozó néphagyományokat, a betyárhistóriákat és a dél-alföldi betyárvilág múltját összegző munkáját levéltári források felhasználásával írta meg. Pályája későbbi szakaszában is szép számmal található néprajzi témaválasztás; a paraszti emlékiratok, a seprűcirok-termesztés, a kútásás-kúthasználat, a csárdák, gazdasági munkásszerződések vizsgálata mind ide sorolhatók. A betyárkérdésből kiindulva jutott el a közbiztonság, utóbb a közigazgatás általános és speciális (külterületi, tanyai igazgatás) kérdései kutatásához. Szabó Ferenc a gazdaság- és társadalomtörténet értő, avatott művelője volt, ebből a megközelítésből tárgyalta a megye újkori benépesítését, a hivatalkereső nemesség migrációját vagy az Alföld–Fiumei Vasút históriáját is. Gazdaság- és művelődéstörténeti aspektusból foglalkozott nyomdászat- és sajtótörténettel, általa elevenedett meg a Grün-, Réthy-, Kner-, Tevan-féle műhely vagy a békési és orosházi kisebb nyomdák világa. Békés megye irodalmi életének meghatározó alakjai, a népi írók, szociográfusok – Justh Zsigmondtól Szabó Pálon, Darvas Józsefen át Féja Gézáig – pályája, az irodalmi hagyományápolás ugyancsak az életmű jelentős szegmensét képezte. A lokális nézőpont, a magas színvonalon művelt település-, megye-, majd régiótörténet-írás Szabó Ferenc publikációinak állandó, meghatározó részéhez tartozott. Már 1965-ben csatlakozott a Nagy Gyula szerkesztette Orosháza története és Orosháza néprajza szerzőgárdájához, az 1970-es évektől pedig agilis szakemberek és helytörténészek közreműködésével már ő maga szerkesztette Békés, Csongrád, Csanád megye településtörténeteit. Az elsők között megjelent Mezőberény- és Vésztőmonográfia méltán vívta ki az országos szakmai körök elismerését is. A helytörténeti 107