Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - In memoriam - Szabó Ferenc (Héjja Julianna Erika)

IN MEMORIAM Pályája 1982-ben jelentős fordulatot vett, a Békés megyei múzeumi szervezet igaz­gatójává nevezték ki. Az új szakterületen is lendülettel, hatékonyan és eredményesen működött. Kezdeményezte a gyomai Kner Nyomdaipari Múzeum megalapítását, létrehozta a megyei irodalomtörténeti gyűjteményt, új életre keltette a régészeti to­pográfiai munkálatokat, tizenkét kötettel gyarapította az 1971-től kiadott Békés me­gyei múzeumok közleményei című sorozatot. Figyelmet fordított a helyi, települési és magángyűjtemények szakszerű kezelésére, a kistérségi tájmúzeumok fejlesztésére, ápolta és elmélyítette a hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatokat. Tagja volt a Mú­zeumi Tanácsnak, az MTA Történettudományi Bizottságának, a Szegedi Akadémiai Bizottság mellett működő Történettudományi Szakbizottság magyar történeti mun­kabizottságának, a Magyar Történelmi Társulatban vezetőségi és választmányi tag­ként működött. Múzeumigazgatóként sem távolodott el a levéltárügytől, régi és új témáihoz rendszeresen adatokat gyűjtött, kutatott, s mint munkája iránt elkötelezett vezető új alapokra helyezte a Békés megyei közgyűjtemények szakmai kapcsolatát. Szabó Ferenc első publikációja (Justh Zsigmond életének és munkásságának emlé­kei Orosháza környékén) 1955-ben jelent meg. Korai, néprajzi tárgyú írásai az etno­gráfiai módszerek alkalmazásával, de már kezdettől határozott történelmi látásmód­dal születtek. A betyárfolklórgyűjtés mellett Szabó Ferenc a téma teljes forrásvidékét feltérképezte: a Rózsa Sándorra vonatkozó néphagyományokat, a betyárhistóriákat és a dél-alföldi betyárvilág múltját összegző munkáját levéltári források felhasználá­sával írta meg. Pályája későbbi szakaszában is szép számmal található néprajzi téma­választás; a paraszti emlékiratok, a seprűcirok-termesztés, a kútásás-kúthasználat, a csárdák, gazdasági munkásszerződések vizsgálata mind ide sorolhatók. A betyárkérdésből kiindulva jutott el a közbiztonság, utóbb a közigazgatás álta­lános és speciális (külterületi, tanyai igazgatás) kérdései kutatásához. Szabó Ferenc a gazdaság- és társadalomtörténet értő, avatott művelője volt, ebből a megközelítés­ből tárgyalta a megye újkori benépesítését, a hivatalkereső nemesség migrációját vagy az Alföld–Fiumei Vasút históriáját is. Gazdaság- és művelődéstörténeti aspek­tusból foglalkozott nyomdászat- és sajtótörténettel, általa elevenedett meg a Grün-, Réthy-, Kner-, Tevan-féle műhely vagy a békési és orosházi kisebb nyomdák világa. Békés megye irodalmi életének meghatározó alakjai, a népi írók, szociográfusok – Justh Zsigmondtól Szabó Pálon, Darvas Józsefen át Féja Gézáig – pályája, az iro­dalmi hagyományápolás ugyancsak az életmű jelentős szegmensét képezte. A lokális nézőpont, a magas színvonalon művelt település-, megye-, majd régió­történet-írás Szabó Ferenc publikációinak állandó, meghatározó részéhez tartozott. Már 1965-ben csatlakozott a Nagy Gyula szerkesztette Orosháza története és Oros­háza néprajza szerzőgárdájához, az 1970-es évektől pedig agilis szakemberek és helytörténészek közreműködésével már ő maga szerkesztette Békés, Csongrád, Csa­nád megye településtörténeteit. Az elsők között megjelent Mezőberény- és Vésztő­monográfia méltán vívta ki az országos szakmai körök elismerését is. A helytörténeti 107

Next