Levente, 1940 (1. évfolyam, 9. szám)
1940-09-15 / 9. szám
„Erdély" induló Szövegét írta: vitéz Somogyváry Gyula. Zenéjét szerzi: vitéz nárai Náray Antal. Tüzesen. X m 1. 61 ■ hangzott :3 ízó/ S. Nézd: a gúny határ Lengaz in-cso • ló, Szétti-por- иэ már, t e£ 5 *F Győz-te -se : me - gin/ fivér паи (jj- гя mine/ Ré-gi • zász-la - ink. • . , О-ai bér-ce - »«A é-dea€rdéfy, ót vagyunk, ár. éetj é-Unke hatunk.. Győr, a szittya för-gt-teg, 8. Lépteink nyomán, Fönt a Hargitán S völgyeinkben lent: Tornyok hangja tengi (UIbIm Jeg fenntartva.) A no-ha-nó At- reg/ Már semerre sincs Atkozott bilincs, Énekeljetek Tölgyek és hegyeik ! Befr. Az új kor Egy fia idélzett baleset ért az országúton. Egy közelben tartózkodó ember segíteni akart neki, de a földmíves azzal utasította vissza a készségét, hogy ▼igéétől nem fogad el segítséget. Ez a megjegyzés úgy feldühösítette a segíteni akarót, hogy előkapta a revolverét és agyonlőtte a sebesült embert. Várjon, ki itt a hibást Kétségtelenül mindketten, fent лева fékezték az indulatukat. A főbűn és azonban múló korunknak a szelleme, mely a máskát szégyennek tartotta s jelszava lenézte, nem becsülte a dolgozó embert. A munkának és a munkásnak ez a lebecsülése a régi görög és római pogány műveltség és életfelfogás hagyatéka. Görögök és rómaiak egyaránt szégyennek tartották a munkát, sőt a rómaiak előtt a dolgozó embernek nem is volt semmi becsülete. Ostoba, esztelen, sőt nemzetgyilkos felfogás volt ez, mely a nyugati érintkezők révén a magyarságét is lelke mélyéig megme(Folytatás a borné I. oldalán.)