Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
gi 10 AgyA nyos anyaggal megtöltött készlet, mely a nyoszolyába rakatik. Agybér, fn. amely ágy használatáért járó bér, 2) a házaspároktól járó évi termény v. pénzilletéke a lelkészeknek, párbér. Ágybérlő, fn. ágyat bérbe kivevő személy. Agybódulás, fn. az agyvelő működésének megakadása által jelentkező beteg állapot, -bolt, fn. (bt.) a koponyacsont belső homorú oldala, -boríték, fn. (bt.) az agyvelőt borító hártya, -borozda, fn. (bt.) az agyvelő felületén levő behajlások. Ágydeszka, fn. a nyoszolya fenekére az ágybelik fentartása végett alkalmazott deszkadarabok. Agydüh, fn. (kórt.) agybetegségből származott őrjöngő kórállapot. Innen : Agy dühös, van. Ágyék, fn. (bt.) a legalsó borda és a csípőcsont hátsó taréja között közvetlen a gerinccsont mellett elterjedő testrész ; (bibi.) a nemző tehetség fészke; ágyékából kijőni, v. származni, tőle nemzetni; ágyék gyümölcse, utód, nemzedék. Ágy-eke, fn. (gazd.) mozdulatlan kormánydeszkával ellátott eke, melylyel a földbarázdákat szelik. Ágyék-fonat, fn. az ágyéknak szalagos húsanyagból álló szerkezete,gerinc, fn. a két ágyék közötti gerinc-csont, -hajlás, 1. Lágyék. Ágyék-hártya, fn. az ágyék hártyaboritéka; -ideg, fn. az ágyékban létező ideg, -os, mn ; 1) akinek ágyéka van ; 2) sérves, sérült, tökös, akinek heréje, tökgolyója lejár, -sérv, fn. az ágyéknak emelés v. ütés általi sérülése, -tályog, fn. az ágyékban képződött genyedség. -ütér, fn (bt.) az ágyékon keresztülhúzódó ütér. -vérér, fn. (bt.) az ágyékban létező vérér. -viszér, fn. (bt.) az ágyékon keresztülvonuló viszér. Ágyelőző, 1. Agykárpit. ''Agyfa, fn. (ép.) az épületek padlásain a szarufákat összetartó gerenda, máskép: kakasülő. Ágyfa, fn. 1) nyoszolyának való fa; 2) ágyfája. Ágyfal, 1. Spanyolfal. Ágyfedél, 1. Agymennyezet. Ágyfej, a nyoszolya azon része, mely az ágyban fekvő fejtetejéhez legközelebb esik. -fenék, fn. a nyoszolya kideszkázott v. felhevederezett alja; -fő, 1. Agyfej. Agy-fúró, fn. 1) a gyermek koponyájának műtét végetti felbontására használtatni szokott fúró eszköz; 2) a kerékgyártó vastag fúrója, melylyel a kerékagyat kifúrják, -gerenda, fn. (bt.) az agyat az agyaccsal összekötő kérges állomány, -giliszta, fn. a juhok agyvelejében tenyésző giliszta. Ágygomb, fn. az ágyak felső szögleteire cifraságul alkalmazott fa- v. csontteke. Agy-gyomrosok, fn. tb. (bt.) az agy két osztálya, kamrája, -gyuladás , fn. meghűlés által előidézett gyuladásféle agybetegség, -hártya, 1. Agyboriték. Ágyheveder, fn. 1) a tábori ágyak fenekét képező szerv. kenderkészlet; 2) a faágyak fenékdeszkáit tartó vékony párkány. Agyikérész, fn. (kert.) a juhok keringésségét okozó giliszta. Ágyiruha, fn. az ágyhoz tartozó ruhakészlet, ágynemű, ágybéli. Ágykaréj, fn. (bt.) az ágycsont íves átmetszete. -karika, fn. a kerék agyát eredző vaskarika. Ágy-kárpit, fn. az ágyra alkalmazott függöny. Agykér, fn. (bt.) az agyvelő hártyaszerű burokja; kemény v. rostos agykér; lágy agykér. -kéregi, mn. (bt.) az agygerendán levő,ahhoz tartozó; agykéregi dagály, -kés, fn. (bt.) az agy felboncolására alkalmas kés. -Kocsan, fn. (bt.) az agyvelőt a koponya csonttal összekötő szalag, -koholmány, fn. légből kapott, valóság nélküli ábránd, képzelet. Ágykosár, fn. kis gyermekek nyughelyéül szolgáló kosárféle készlet, -koszorúzat, fn. 1) a kertben a virágágyakat koszorúként övedzö dísznövény; 2) 1. Agy-párkányzat. -kerv, fn. (nt. msz.) a virág kelyhének, sziromzatának alját övedzö levélburok, -láb, fn. 1) a nyoszolyának a fekvő talpához legközelebb eső része; 2) a nyoszolyára lábul alkalmazott cölöpök. * Agylag, id. a. m. agyon. Agyláz, fn. lázas agybetegség. * Ágylep, fn. ágynemű. Ágylepel, fn. a derekaljat takaró lepedő. Agyláb, 1. Agygyuladás. Ágylag, fn. szappanfőzésre való lúg. -medence, fn. a természeti ürület befogadása végett az ágyban fekvő beteg alá használtatni szokott edény. Agymennyezet, 1. Agybolt. Ágymennyezet, fn. a diszágynak a kárpitokat tartó födénye.nemű, fn. ágyhoz tartozó mindennemű ruhakészlet, ágybéli, ágyiruha. Agynyujtvány, 1. Agykocsán. Ágyoldal, fn. az ágyfot és ágylábat összekötő hosszú deszkakészlet. Agyon, id. 1) halálosan; agyon ütni; agyon verni, lőni, lövetni; agyon kövezni; agyon sújtani ; (vad.) agyon késelni , a kifárasztott vadat késsel megölni; 2) á. é. túlságosan, mértékletlenül; agyon csókolni, agyon beszélni vkit; agyon enni magát; agyon hallgatni, vkit hallgatás által letenni; * agyon varrni, összezavarni, nyakon varrni. Ágyonként, fd. ágyról ágyra. Ágyon-lövés, fn. lövés általi kivégzés, -nyomás, fn halált okozó nyomás, -ütés, fn. ütés általi kivégzés. Ágy-oszlop, fn. azon cölöpök, melyek aljai az ágylábakat képezik; -párkányzat, fn. az ágydeszkákat tartó párkány; -pénz, fn. amely ágy használatáért fizetett pénz. Agyrém, fn. légből kapott, valóság nélküli képzelet. Ágysátor, fn. az ágyra sátorul alkalmazott szúnyogháló. Agyseb, fn. sebféle agybántalom. -sérülés, fn. ütés v. rázkódás által előidézett agybetegség. Ágy-szalma, fn. a derekalj alá az ágy fenekére tett szalma,szántás, fn. (gazd.) több borozda összevezetése, hogy a köztük eső mélyebb boroz-