Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
17 — Ala Ala bertéhöz hasonló készítmény, melyen a fejkötőt idomítják ; 4) testalkat, termet, ábrázat; szép alak, rút alak, női alak; innen á. é. szerető, kedves; alakom, gyöngyalakom; alakom, angyalkám; 5) emberi v. állati idomot előtüntető élettelen tárgy ; viaszból, kőből készült, vasból öntött alak; 6) (mt.) a) 1. képlet; b) szabályos, v. szabálytalan, kisebb V. sik, v. mértani test. Alakbű, mn. alakra, külső formájára nézve egyező, az eredetihez hasonló, alakhű fordítás, mely az eredetihez hasonló versnemben vagyon írva. Alaki, mn. alakra vonatkozó, alakot illető. Ellentéte: Anyagi. Innen: Alakilág, id. Alakiság, ín. alakra vonatkozóság (formalitás). Alakit, cs. képez, idomít, formál, bizonyos alakot ad vminek. Innen: Alakítás, fn.; -ható, mn. minta után képezhető, idomítható, formálható. Innen: Alakithatóság, fn.; -mány, fn. tt.-t; bizonyos minta szerint idomított mn. Alak-játék, fn. 1) büvészi, szemfényvesztő játék. 2) bohózatos mutatvány, mely fabáboknak dróton való táncoltatásában áll. Innen: Alakjátékos, mn. -mértan, fn. (mt.) szabályos alakok mérését tárgyaló tudomány,mutató, fn. láttani eszköz, mely a benne levő, különböző szinü üvegdarabokból, különféle rendes alakokat tüntet elő, máskép: szép-látó (Kaleidescop). Alakodik: 1. Alakul. Alakor, fn. tt.-t. (nt.) gabnaféle termény, a tenkely egyik faja; kétsoros v. apró tenkely (triticum monococcum). + Alakor, mn. színes, alakos; az milyen majmos, alakor szín és képmutató virtusnak békét hagyjunk (Fal). Alakos, mn. és mn. tt.-t, mint mn.-at; tb.-ak; 1) büvészi, szemfényvesztő játékkal foglalkozó személy; 2) álarczot viselő; 3) á. é. ravasz, képmutató, kétszínű, ki nem saját jellemében mutatja magát; 4) (nt.) a virág alakos bokrétájáról mondatik, midőn alsó ajaka kidomborodásával a bokréta torkát bezárja. Innen : Alakosság, fn. ? Alakosdi, fn. ki folyvást alakoskodik. Alakosit, cs. vkit álarccal ismeretlenné tesz, álarcba öltöztet. Alakoskodik, k. képmutatót játszik, belső érzelmével ellenkező külalakot mutat. Innen: Alakoskodás, fn. Alakom, 1. Alakoskodik. Alak-rajzolás, fn. bizonyos alkot előtüntető rajz készítése, -ság, 1. Alakosság. ? Alakszer, fn. vminek szerét, sorát kifejező képlet (formula), -n, mn. bizonyos alakot mutató, alakzatos. Innen: Alakszerűség, fn. -ütlen, mn. semmi határozott alakot nem mutató, alaktalan, idomtalan. Alakszó, fn. (nyt.) azon viszonyokat és vonatkozásokat kifejező szó, melyben a beszélő a tárgyakat gondolja, pl. ebéd után elmegyek, a viszonyt kifejező után az alakszó. Alaktalan, mn. határozott, kellő alak v. forma nélküli, alaktalan jövő. Innen: Alaktalanság, fn. Alaktan, fn. 1) a tárgyak külsejéről értekező tan; 2) a szóknak a mondatszerkezetben való változásait tárgyaló tudomány. Alakul, k. 1) alakot vesz fel, alakká idomul, képződik ; 2) egy társulatba áll. Innen: Alakulás, fn. Alakváltozás, Alakváltoztatás, fn. a régi alaknak mással való felcserélése. Alakzat, fn. 1) több alakból álló csoport; 2) termet, testalkat; 3) (nyt.) a szónak átvitt értelemben való alkalmazása. Innen: Alakzati, mn. Alakzatos, mn.tan, fn. 1) (nyt.) a szónak átvitt értelemben való alkalmazását tárgyaló tudomány; 2) építészeti v. másféle tervezésről szóló tudomány. Álalak, fn. a. mn. álarcos. Álalakulatok, fn. tb. (ásványt.) nem valódi alakjokban előtűnő ásvány-képződések. Aláló, k. a szándékolt célnál bebb lő. Alam, 1. Alagy. Alamár, mn. aluszékony, rest, lusta. — mn. sok ideig aludni szerető személy. Alámélyed, k. alábocsátkozik mélyre; á. é. a hajdani diskont hang alámélyedt baritonná (Jók.) Alamizsna, ín. önkénytes adomány, melylyel a szírkölködöt, visszatérítés igénye nélkül segítjük, kegyajándék; alamizsnátokat ne osztogassátok emberek előtt (bibi.),kenyér, fn. 1) alamizsnakép kiosztott kenyér; 2) könyörületből nyújtott élelmezés, kegyelemkenyér; (km.) nincs soványabb az alamizsnakenyémél. Almizsnálkodik, k. alamizsnát osztogat, adakozik. Innen: Alamizsnálkodás , fn. Alamizsnálkodó, mn. Alamizsna-millye, fn. a szegényeknek szánt alamizsnát tartalmazó persely,pénz, fn. a szegények felsegélésére szánt pénz. Alamizsnát, Alamizsnás, fn. 1) ált. alamizsnálkodó személy; 2) vmely fejedelem v. főpap nevében alamizsnát osztogató személy. Alamizsnatüke, fn. 1) tőkepénz, melynek kamatjai alamizsnakép osztatnak ki; 2) 1. Alamizsnamillyet Alamozsna, 1. Alamizsna. Alamisnta, 1. Alamuszta, Alamuszi, Alamuszta, mn. aluszékony; alattomban sunnyogó, meghunyászkodó; (km.) alamuszi macska nagyot ugrik, alázatot szinte ember, csalárd; alamuszta macska hamarább elfogja az egeret, az alattomos ember könnyebben boldogul. Innen: Alamusztaság, fn. (km.) alamusztaságnak nem kell hinni. Alauiusztálkodik, k. 1) alázatos színben tűnik fel; 2) amely munkát aluszékonyan, szuszogva végez. Alamuz, Alamúzság, 1. Alamuszi, Alamusztaság. Alán, m. finév. Alánéz, A) ki felülről lefelé néz; * B) cs.lenéz, megvet vkit. Alánő, k. lefelé nő; (km.) alánt mint az ökörfark, rák módjára halad. Alant, id. lent, alacsony helyen; alant áll, jár, ül; á. é. alant jár az esze, emelkedettebb eszméi nincsenek, alávalóságokon töri a fejét. Alanthord, A) cs. lecsüggesztve hord; alanthordja fejét; B) k. (személyt.) a lőfegyver a kitűzött célnál bebb visz. Alanti, mn. 1) alant levő; alanti ház; 2) alárendelt. Ballag* szótár.2