Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Alk 24 Áll szabott. Innen: Alkotmányszerűség. -tlen, mn. nem alkotmány szerint való; alkotmánynyal nem egyező. Alkotmány talan, mn. alkotmány nélkül való, alkotmánynyal nem biró (ország, nemzet). Innen: Alkotmánytalanság. Alkotó, mn. 1) vmit bizonyos forma szerint készítő, létrehozó, teremtő; alkotó ész, képzelet; alkotó művészet; 2) vminek lényegét tevő; alkotó rész. '— mn. vmit létrehozó, teremtő lény; országalkotó ; világ alkotója Az Isten, -i, mn. 1) alkotó tulajdonságú; alkotói szellem; 2) alkotót, mint személyt illető; alkotói munka. Alkotott, mn. bizonyos alak szerint képzett , szerzett, létrehozott, teremtett, Isten képére alkotott ember. Alkotvány, fn. 1) alkotó vmi, tevő rész, alkotó miség , test és lélek az ember lényeges alkotványai; 2) külön, alkotmánylevél; 3) a. m. Alkotmány. ? Alkotva, fn. k. alkotó eszköz, gép, aminek készítésére. Alkö, fn. 1) akármi alapját képező kő; 2) a béke alatti kő a malomban. Alköntös, fn. ruhadarab, melyre még felső ruhát öltünk, ilyen, mente alatt a dolmány. Alkony, fn. színlésből hullatott köny, krokodil köny. Alkövet, fn. második követ, a követségnek rang szerinti második személye. Alkravágó, fn. (b.) szegődött bérért dolgozó bányász. ? Alkrész, 1. Alkatrész. Alkszik, 1. Alkuszik. Alktat, cs. közbevetés által eszközli, hogy az ellenfelek megegyezzenek, feleket egyeztet, alkura léptet. Alku, fn. ált. a felek akaratának összeillesztése vmi tárgyra nézve, tehát: egyezkedés, szerződés; alkuba állani, ereszkedni, bocsátkozni; alkura lépni vkivel; alkun meg állani, megállapodni, megnyugodni; alkut megállani; alkut megszegni, felbontani, visszahúzni, visszavonni, megmásolni, megszegni, megrontani; alkura bocsátani vmit; alkut kötni; áll az alku ; külön: 1) adásvevési egyezkedés; foly az alku; felcsapni az alkura; 2) peres felek közti egyezkedés; alku útján elintézni a pert; (km.) jobb az ösztövér alku,mint a birokkövér végzése;3)hadakozó felek közti egyezkedés; alku szerint kiadni a foglyokat, letenni a fegyvert; f 4) a. m. alkalomszerűség, illőség, méltányosság; (km.) az Istennek szavát nem alku megvetni. Alkubér, m. szegődött bér. Alkudás, 1. Alkuvás. Alkudatlan, mn. a mi nincs kialkudva. Alkudhatatlan, mn. akivel megalkudni, megegyezni nem lehet. 1. Alkhatatlan. Alkudik, k. alkuban van, egyezkedik vkivel. 1. Alkuszik. Alkudott, mn. alku szerint kikötött, alkudott bér. Alkudozik, k. adásvevési, perlekedési v. hadakozási ügyben újra meg újra próbálja az egyezkedést, az alkut; (ra, re) a vevő többet többet ígérve , az eladó követelésiben alább hagyva, minden módot megkisérve huzamosb ideig alkudik; (szej.) alkudozik, mint cigány a lóra. Innen: Alkudozás, Alkudozó. Alkudtat. 1. Alktat. Alkuház, m. (ker.) kereskedők gyülhelye, hol állampapírokra v. terményekre alkudoznak. tőzsde (Börse), -könyv, fn. (b.) a szegődött bérért dolgozó bányai munkások szerződési könyve.-kötés, fn. a megtett alku folytán kötött szerződés. Alkulcs, fn. tolvajkulcs, melylyel több zár nyitható. Alkuirás, 1. Alkulevél. Alkulevél, fn. ált. alkukötést tartalmazó irat, szerződvény, hiteles iromány; külön, a) biztosító társulat által kiadott biztosítási irat; b) (ht.) vár átadásának feltételeit tartalmazó irat.mester, 1. Alkár. Álkúp, fn. (mt.) csúcsban végződő mértani szabályos test, melynek alapja nem a kör, hanem többszög. Alkusz, 1. Alkár. Alkuszdíj , m. az alkusznak fáradságáért járó díj. Alkuszerü, mn. alku szerinti; alkuhoz mért, szabott; alkuszerű fizetés. Innen: Alkuszerűleg, id. Alkuszerző, 1. Alkár. Alkuszik, k. 1 a. m. Alkudik; (km.) nem alkuszik a nap a menyével; nehezen alkuszik két eb . csonton; f 2) illik; alkuszik, hogy te szeressed; eszik meghallanod (hat. leg.). Alküszöb, 1. Ajtóküszöb. Alkuterem, 1. Alkuház. Alkatlan, mn. 1) alku nélküli, amire alku nem létetett; föltétel nélküli; 2) igehatározólag; alku nélkül; föltétel nélkül. Innen: Alkutlanul. Alkuvás, 1. Alkudozás. Alkuzat, fn. alkuszerű szerződés. Alkvány, fn. tt. -t; 1) alkuiéról; 2) kialkudott vmi, kialkudott tárgy. Alkvás, 1. Alkudozás. Áll, fn. (bt.) az arcnak az alsó ajak és toka közötti része; kerekded, hosszúkás, hegyes, rövid áll; hasított, gödrös áll; vki állát megcsípni; állát dörzsölni; (szej.) szegre akasztani állát, koplalni; felkopik az álla, nem éri el vágyát; leesett az álla, meghökkent, megszompolyodott. Áll. k. 1) lábain v. alapján fölegyenesedve nyugszik (élő v. élettelen tárgyakról); egyenesen, büszkén, kevélyen, katonásan áll; talpon, sarkon, lábujjhegyen áll; sorban, egymás mellett, körben áll; négykézláb áll; térden áll, térdel; a szent feszület előtt térden áll vala (Zr.); fejre, talpra, lábujjhegyre áll; veszteg áll, meg nem mozdul; szárán v. lábán áll a gabona, széna, nád, nincs learatva, levágva ; lábán áll a fa, nincs levágva; (szej.) úgy áll, mint a fancsali feszület; áll, mint a bálvány; 2) á. é. A) (személyes) a) (nak, nek vmivé lesz; béresnek, katonának áll; b) (neki) mohón , erősen belekap ; neki áll a munkának; neki áll az ördögnek is, megtámadja; c) szavának állani, szavát megtartani ; d) (-t, -ot, -et) helyt állani, elfoglalt helyéből ki nem mozdulni, semmi erőszaknak nem engedni; bajt állani, vívni; lesz velesben állani; őrt állani; boszút állani; jót állani, kezeskedni; fogadást,esküjét,ígéretét, szavát állani, megtartani; vkinek útját állani, vkit menés közben megtámadni ; vkit útjában megakadályozni; nem állhatom szó nélkül, nem tűrhetem; a patkót sem állja vad lovatok lába (Ar.) nem tűri; szíjjmadzag nem álla, ha erősen húzod (Ar.); parancsot vesz a csá-