Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
túró, midőn azoknak kellemetlen a ízük érzik. Innen : Avasság, fn. -ít, cs. avassá tesz. -odás, fn. avas állapotba való átváltozás, -odik, -ul, k. avassá leszen. Avat, cs. 1) uj posztót, szerkelmét vizbe mártogat, hogy össze ne menjen; 2) uj házaspárt, gyermekágyas nőt ünnepélyesen templomba vezet; 3) vkinek titkos dolgot mond el s mintegy abba bevezeti; tudományba, titokba avatni vkit; 4) hivatalba ünnepélyesen bevezet, beiktat; 5) (viszszaható névmással) mások ügyében kotnyeleskedik ; ne avasd magad mások dolgába. Innen : Avatás, mn. Avatag, mn. ócska, régiség miatt romlófélben levő. Innen: Avatagság, fn.áru, mn. állott, v. divatból kiment áru. Avatatlan, mn. 1) ami nincs beavatva; avatatlan gyermekágyas nő; 2) avatatlan posztó, amint a gyárból kikerült; 3) avatatlan uj hivatalnok, ki a hivatal titkaiba nincs beavatva. V. ö. Avat. Avatkozás, fn. 1) hivatva, v.hívatlanul mások ügyébe való belebocsátkozás; 2) (trad.) a per folyamata alatt a felpereshez csatlakozás, másik felperesként fellépés (Ingestio). Avatkozik, fn. hivatva, v. hívatlanul mások ügyében cselekvőleg elegyedik, keveredik, ne avatkozzál te abba a perbe avatkozni. Innen: Avatkozó, fn. (ttud.) ki másnak folyamatban levő perébe fölperesképen elegyedik. * Avatlan, 1. Avadék. Avatlan, 1. Avatatlan. Avat-mány, fn. jártasság, beavatás által létrejött állapot. -ó, fn. aki vinit v. vkit beavat. ? -one, fn. amibe nem rég beavatott személy, újonc, -a pénz, fn. 1) avatásért fizetett pénz; 2) felpénz. -ott, mn. 1) ami v. aki be van avatva, avatott posztó; 2) á. é. vmely dologban tudományban jártas; tudományok avatott papja. Innen: Avatottság, ín. Avatotton, id. Avégett, Avégre, id. azon végből, azon célból. Avik. k. (személyt.) 1) avulttá leszen ; 2) á. é. vérré válik, meggyökeredzik; ha a dajkának vétkes szólása a gyermekbe avik, könnyen ki nem tisztál belőle (Fázni.). Avít, cs. áhít, kivan. Avit, cs. ócskává, avulttá tesz. Avitt, Avott, mn. ócska, elviselt, elhasznált. Avó. mn. híg keverék, melyben vmi. pácolnak, senyvesztenek. Avul, k. ócskává, elhasználttá lesz, divatból kimegy. Innen: Avulás, fn.hatatlan, mn. soha szokásból, divatból ki nem menő.-t, mn. 1) ócska, elhasznált; 2) divatból kiment; 3) a kor igényeinek meg nem felelő ; avult szokások; avult érdekek. Innen: Avultság, m. Avval, 1. Azzal. Az, magánhangzón kezdődő neveknél használtatni szokott névelő. Az, távolabra mutató névmás, melynek mássalhangzója az utóragéhoz alkalmazkodik ; abba, abból, avval v. azzal, arról. Az a, mássalhangzóval kezdődő szó előtt használtatni szokott távolabbra mutató névmás , az a ház, azt a botot. Azál , fn. (nt.) havasokon tenyésző rózsa (Azalea). Azalag, fn. (állatt.) vizben,v. más folyadékban tenyésző parányi állat (Infusoria). Azalatt, id. azon idő alatt, azon közben. Azalék, fn. főzelék, ételnek való zöldség, v. hüvelyes növény,féreg, 1. Azalag. f Azaléki, mn. folyó tárgyból való; azaléki áldozat, ítaláldozat. f Azaránt, ih. azon képen kívül is kenje azaránt az orcáját (Franc.). Ázás, fn. viz, v. más hig testtől való megnedvesedés. * Áznszt, cs. áztat. Azaz, ksz. vagyis, akkor használtatik, mikor vmit megmagyarázás végett más szavakkal is kimondunk, jőj el hozzám, azaz látogass meg. Az-az , magánhangzóval kezdődő szó előtt használtatni szokott távolabbra mutató névmás; az-az ember, azt-az asszonyt. Az harcsa, 1. Azalag. Azelőtt, id. annak előtte, hajdan. Azért, id. azon okból, célból; azért kár fáradni. -is, isz. dacoló , ellenszegülő szó igenlő mondaokban; azért is fütyülök, -se, isz. dacra, ellenszegülésre ingerlő szó; azért se menj. -sem, isz. da- s colást, ellenszegülést jelentő szó, tagadó mondatban ; azért sem megyek. Az-idén, id. ebben az évben; (népd.) az-idén, s az-idén megházasodom én. Ázik, cs. viz-, v. vmi más folyadéktól átnedvesedik; ázik a föld, az ember, ha esik. Azokáért, id. azért, amiatt. , Azoka, 1. Azóta. * Azombakság, m. szószaporítás. Azomban, kivételező ksz. különben, mindazonáltal, egyébiránt. —,id. mindjárt, legott; csak menj előre én is azomban ott leszek. Azon, 1) az mutató névmás, on raggal, megtoldva; azon ember, azon kert ; 2) s a. m. ugyanaz; meghigyjétek, most is azon az Isten, régi én. Azon, ih. azért amiatt. Azon aggódom, gondolkodom; azon igyekszem, rajta leszek. * -arant, ih. azonképen. * Azonbakság, 1. Azonbakság. Azonban, 1. Azonban. Azon-egy, mn. ugyanaz, nem más. -fajú, mn. egyfaju, ugyanazon fajból való. -felül, ih. ahhoz járulva, azonkívül; d gazdag, azonfelül eszes is. -helyt, ih. tüstént, legott, nyomban, -hevenyében, ih. mindjárt melegében. + -időbeli, mn. egykorú. -ít, cs. (bölcs.) ugyanannak tart, ugyanegynek vél, mond; saját ügyét a honéval azonítja. Innen: Azonnál, mn. t -ként, ih. azon képen, azon módon.-kép,ih. oly módon, azon módra. -kívül,,ih. az elmondotton kívül, -korú, mn. 1) egy időben történt; 2) ugyanegy korból való. -közben, ih. ugyanazon idő, időfolyam alatt, -módon, 1, Azon kép. Azonnal, ih. mindjárt, tüstént, legott. Azon nemű, mn. ugyanazon nemből való.’ Azon nevü, mn. ugyanazon névvel biró. Azonos, mn. 1) (bölcs.) egyazon, egy és ugyan az; 2) (mt.) ugyanazon értékű és alakú; azonos egyenlet: a a. Innen: Azonosság. -ít, -itás, 1. Azonít, Azonítás. Azonoz, cs. ugyanazon dolgot ismétli; a már egyszer elmondottat azonozni.