Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
E. É
Ell 275 Ell rosan utánzó kép és illetőleg szobor ; 2) komoly költeményt vigan, nevetőleg utánzó költemény. Ellendöfés, fn. a döfést elháritni törekvő döfés. Ellen-ér, fn.(b.) a bányában vmely érrel szemközti irányból haladó ér. -erő, fn. vmely hatás legyőzésére szolgáló erő; nagy, csekély ellenerőt kifejteni, -értelem, fn. amely mondatnak, fogalomnak a valódival ellenkező értelme, -érzet, fn. 1) ugyanazon tárgy által előidézett, de egy másik személyével ellenkező érzet; ugyanazon esemény két személyben ellenérzetet kelthet; 2) a.m. ellenszenv. Ellenes, mn. 1) szemközt, átellenben álló; e. ház; (nt.) e. levelű; 2) egymás hatását egészen, v. részletesen megsemmisítő; e. mennyiségek; 3) dacoló, ellenálló; e. erő., mn. 1) ellenfél, más véleményű, más párthoz tartozó személy; 2)tánc közben velünk szemközt álló személy. Innen: Ellenesség, m. Ellenét, m. a. m. ellentét; nyugvó csendben szunnyadt körülte az élet elleneiben zajgó keblével (Fáy). Ellenez, cs. 1) vmely tett véghezvitelét nem helyesli, nem javallja; ellenezni a kirándulást; 2) vminek ellenmond, ellenszegül. Innen: Ellenezés, Ellenzés, fn. Ellen-fn, fn. 1) támaszul szolgáló fa, gerenda; 2) emeltyűül használható rúd.fal, fn. 1) szemközt, átellenben levő fal; 2) épület, v. fal erősítésére, támaszául szolgáló fal. Ellenfél, fn. 1) más véleményben levő fél, párt; 2) (trud.) perlekedésben levő személyeke egyik a másikra nézve; 3) mással harcoló, dacoló, ellenségeskedésben levő fél, ellent tartó rész; az ellenfél táborát kikémlelni. Ellen-forradalom, mn. vmely forradalom törekvéseinek meghiúsítása végett keletkezett forradalom.földi, mn. ellenség földéről való ; buzogánya rontva csapott ellenföldi fiukat (D. M.). -fúr, cs. vmely lyukkal, nyílással ellenkező irányból, oldalról fúr. -gördít, cs. hengerded testet vmivel szemközt gördít; 2) á. é. a) vmely terv kivitelét akadályozza; b) vmely vélemény helytelen voltának bebizonyítására érveket hoz fel. -had, fn. az ellenfél hadserege. Ellenhang, fn. 1) a zenében, énekben hamis, nem egyező hang; 2) zenében, énekben a kisérő, társul szolgáló hang (contra); 3) á. é. a közös véleményt nem helyeslő hang, szavazat. Innen: Ellenhangú, mn. -zat, fn. a zenében össze nem vágó,nem egyező hangok.Szó, mn. a zenében, énekben nem egybevágó, nem egyező; e, zene, ének. Ellenhasadás, Ellenhasadék, fn. (seb.) a test megzúzott részével ellenkező oldalon támadt hasadék. Ellenhatalom, fn. amely hatalom törekvéseit meghiúsitni igyekvő, ellene működő hatalom, -ás, fn. vmely hatás működését gyengítő s illetőleg azt megsemmisitni törekvő hatás, -ó, mn. vminek hatását megsemmisítő, vminek ereje ellen működő. Ellenhirdetés, Ellenhirdetmény, fn. 1) az ellenfél hirdetését megcáfoló hirdetmény; 2) döbbent hirdetmény tartalmával ellentétben álló hirdetés. Elleninger, fn. ellenkező cselekvésre ösztönző Inger’, -lő, mn. elleningert gerjesztő. Elleni, mn. az ellent illető, ellenséges; várja az elleni nép fejedelme csatáját (D. M.). Ellen-intézet, fn. amely intézet törekvéseinek meghiúsítása végett felállított intézet, -irány, fn. ellenkező oldal felé tartó irány , ellenirányban működni. -irat, fn. bármely irat, mely egy más irat tartalmának megcáfolása végett íratott, -izgatok, fn. tb. az emberi és állati testre vmely betegséggel ellenkező hatást eszközlő gyógyszerek, -izom, fn. (bt.) az emberi és állati test bármely részében egy másikkal ellenirányban levő izom. Ellenjáték, fn. a másik játéktárs ellen intézett játék, (a biliárdozásban, kártyázásban stb.). -ps. fn. aki vmely játékban nem velünk, hanem ellenünk játszik. Ellenjavasl, 1. Ellenjavasol. Ellenjavaslás, 1. Ellenjavaslás. Ellenjavaslás. Ellenjavaslat, nn. 1) egy másikkal ellenkező irányban ösztönző javaslat; a gyűlésen N.N. ellenjavaslatot adott be; 2) (gyógy.) az előbbenivel ellenkező orvoslási módot ajánló kórjelenség (contraindicatio). -pl, cs. 1) ugyanazon dologban felhozott javaslattal ellenkezőt javasol; 2) (gyógyt ) a megváltozott kórjelenség más orvoslási módot ajánl. Ellenjegy, fn. 1) ált. mindenféle jegy, mely más jegy helyett adatik ; 2) külön, nyomatott cédula, mely valamely mulatságból, színházból stb. ideiglenesen az eredeti jegy helyett adatik, hogy, ha vki kimegy, visszamehessen,ez , cs. 1) más által aláirt okmányt neve aláirásával is megerősíti; 2) kelmékre ellenjegyeket tűz, ragaszt. Ellenjegyzet, m. a. m. ellenaláirás. Ellenjel, fn. az döbbeni jel által kifejezett dolognak ellenkezőjét mutató jel. Ellenjelenség,fn. (gyógyt.) a.m. ellenjavaslás. Ellenjelentés, fn. 1) az elöbbeni jelentéssel ellenkező jelentés ; 2) (gyógyt.) a. m. ellenjelenség. Ellenkaró, fn. 1) átellenben levő karó; 2) támaszul szolgáló karó. Ellenkedik,k. 1) vminek ellent mond; 2) civakodik, viszálykodásban él; a rosz házasok mindig ellenkednek egymással; 3) pajkosságból, pajzánságból ingerkedik, dévaskodik ; a leányokkal ellenkedni. Innen: Ellenkedés, mn. Ellenkedő, mn. Ellenkelés, fn. vki, v. vmi ellen való kikelés ; tisztességes ellenkelés helyett döf (T. Gy.). Ellenkép, fn. 1) egyik kép a másikra nézve, ha ugyanazon tárgyat ellenkező szempontból tünteti elő; 2) á.é. két különböző, ellenkező cselekvési, v. életmód egymásra nézve; a jó és gonosz ember élete ellenképek. Ellenkép, Ellenképen, id. mint ellenség, ellen módjára ; ellenkép bánni vkivel. Ellenkérdés, fn. (ttud.) törvényszéki tárgyalásnál a fökérdés felvilágosítása végett tett mellékkérdés; máskép : keresztkérdés. Ellenkereset, fn. (ttud.) az alperesnek a felperes ellen való követelése, keresete, viszontkereset viszontkövetelés (reconventio). Ellenkészület, fn. 1) más készületének elhárítása végett történő készület; 2) az döbbent készülettel ellenkező készület. Ellenkezés, fn. 1) amely kezesért jótálló kezes; 2) szerződésre lépő felek kezesei egymásra nézve. Ellenkez d, ín. 1) (bölcs.) két tárgynak egy 18*