Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Agg, nyegzei nászapa , örömapa; b) öreg korában ágyba hugyozó; agg harcos v. vitéz, az állam által élelmezett szolgálatképtelen öreg katona; aggle­gény, a) nőtelen állapotban maradt idős férfi (Ha­gestolz); b) * tréf, tésztás étel neme, lábatlan tik; f agg ellenség, ördög; agg fű, első kaszálási széna; agg szó, de igaz, igy jelzi Pázmán a közmondást; (km.) késő az agg ebet táncra tanítani ; agg ebnek, vén szolgának egy a fizetése; nem agg ebnek való a csontrágás; nehéz agg fából gúzst tekerni; kétfelé tekinti, mikor az agg komondor ugat; gyakran agg lovon verik agyon a farkast, a vén embernek is vehetni hasznát; nehéz az agg rókát tőrbe ejteni. Agg, k. és cs. 1) vénül, öregedik; 2) busul, aggódik; ne aggj rajta, akármi történik; ebb aggja, eb törődjék véle. Aggni ék, fn. vmih­ez toldott, ragasztott függe­lék, járulék. Aggnlinus, Aggalom, 1. Aggodalmas, Aggoda­lom. Aggály, fn. tt.-t; léleknyomasztó állapot, bú­ -os, mn. tt.-t, v.-at; tb.-ak; 1) aggályt, bút elő­idéző ; aggályos időszak; 2) bús, búban szenvedő, -talmi, mn. és id. bútalan, gondtalan. Aggastyán, fn. tt.-t; az időtől megtört, roska­tag öreg ember, -fő, fn, 1) az aggastyán ősz für­tökkel borított feje; 2) á. é. 1. Aggastyán. Aggaszt, cs. búsít, szomorít, akinek aggodal­mát növeli. Aggasztó, mn. busító, kedélynyomasztó, ag­gasztó bú­s. gond; 2) vénító, öregséget előidéző. Aggat, A) cs. 1) kötelékénél fogva részleten­ként magasb helyre függeszt; a kancsókat a fo­gasra aggatja; 2) amit nagyából összeötöget, tákol; 3) k. láb alatt van, akadékoskodik, inger­­kedik, kötekedik. Innen, Aggatás, fn. Aggaték, fn. (vad.) 1) a szil, melytől a vadász­kés és vadászkürt függ; 2) mire a vadász a kisebb szárnyas vadakat fűzi. Aggatlan, mn. és id. 1) nem vén, nem öreg; 2) gondtalan, bútalan. Aggatulány, mn. tt.-t. függő helyzetben levő tárgy. Aggatódzás, mn. akadékoskodás, kötekedés. Aggatódzik, k. akadékoskodik, kötekedik, kö­­telödzköködik. Aggatódzó, mn. kötekedő, akadékoskodó. * Aggíi, 1. Agglegény. Agggyöngeség, fn. öreg korban levő személy­nek testi v. szellemi gyöngesége. *Agg­in, fn. a szölöte dereka. Aggit, cs. vénit, vénné tesz. Agg-kór, fn. vég-elgyengülés, nagyon öregek betegsége. Aggné, fn. öreg, vén asszony,­­bölcselet, fn. vén­ asszonyi okoskodás,­­rege, fn. vénasszonyi mese. Aggó, mn. 1) busongó, aggódó; 2) vénülő, öregedő;­­ fn. (nt.) az üszögörök osztályához tar­tozó növény, rontófű (Senecio vulg.). Aggodalmas, mn. tt.-t, v.-at; tb.-ak; 1) ag­gály-, búteljes, búsongó; 2) aggályt, bút okozó, aggodalmas idő. Aggodalom, mn. súlyosabb, nagyobb mérvű aggály­ Aggódás, m­. tt.-t. bizonytalan jövő miatt­olyton tartó aggodalmas állapot. Aggodatlan, mn. aggódás nélküli, gondtalan. Aggódik, k. a jövő bizonytalansága miatt bús­lakodik, epekedik. Aggódó, mn. aggodalomban élő. Aggófa, 1. Aggó, fn. * Aggos, mn. tt.-t, v.-at; tb.-ak; 1) öreges ; 2) bús, szomorkodó. Aggott, mn. tt.-at; elöregedett, kiélt, törődött; aggott öregség. Innen, Aggottság, fa. -an, id. ag­gott korban, elaggva; mit ember ifjantan tanul, azt aggottan is nehezen felejti. (K. V.) Agg-rege, mn. mende-monda, pletyka-beszéd, dajkamese. Aggság, mn. tt.-ot; 1) aggkor, öregkor; * 2) bú, aggodalom. * Aggságos, mn. tt.-t, v.-at; tb.-ak; 1) bús, szomorkodó; 2) aggodalmat okozó, -kodlik, k. aggódik, túlságos aggodalomban él. Aggsorv, 1. Aggkor. Aggszerű, mn. elavult, régi divatú. Aggul, k vénül, öregszik. Innen: Aggulás, fn. Aggvén, mn. nagyon vén, nagyon öreg. Agkereszt, fn. (msz.) a családi címerekben ágakhoz hasonló keresztajak. *Aglál, k. Ágiál, cs. megbomladozott sövényt, zsúp-, v. nádfedelet imigy-amugy nagyából meg­igazgat, tataroz, fércel. 1. Aktál. Áglevél, fn. (nt.) a fa ágain növő levél. Ágnes, fn. nőnév. Ágnyaláb , fn. rövidre vágott ágakból álló csomó. Ágnyeső, fn­. 1) vágó szerszám a fa ágainak lenyesésére; 2) a fa ágait vagdaló személy,­­lék, fn.­ a fák tisztításakor lenyesegetett ághul­ladék. Agos, mn. tt.-t, v.-at, tb.-ak; 1) idő előtt, gyer­mek korában szőrös; 2) atka-férges (gyermek). Innen: Agosság, fn. Ágoston, mn. finév. Ágota, mn. nőnév. Ágoz, k. (b.) a bányaüreg több ágra oszlik. * Ágocs, 1. Ágas, fn. Ágot, mn. főutról letérő mellék-ut. Ágzik, k. (személyt.) ágakat hajt. Agy, m­. tt.-at. 1) tulajdonképen a koponya ürege, ágya, melyben a velő foglaltatik; innen: agyvelő, az agyban lévő velő; á. é. az egész fej; verék a nádat és verik vala ő agyához, az az fejéhez (M. cod.); (szőj.) agyba főbe verni; vert tú­széra veretlent, agya feje töretlent; agyon ütni stb. 1. Agyon; 2) (bt.) a koponyaüreget betöltő, belül fehér, kívül szürke velőnemű állomány; kis agy, nagy agy; á. é. az élet és elme székhelye; (szer.) nagyon fen kezdesz beázni, elszédül agyad; 3) á. é. üreges eszközök: a) kerék agya, melyben a tengely forog; b) a lőfegyver fakészületének alsó tömör része, melybe a cső alkalmaztatik; puska agya; ágyú agya. Ágy, m­. tt.-at; 1) ált. fekvésre alkalmas nyug­hely, fekhely; szalmából, szénából vetett ágy; méh­ágy; ágyat vetni, bontani; (szőj.) ágy terhe, idejét ágyban töltő rest ember; eb ágyából esett, eb ágyá­ban ellett v. született; halálos ágyon fekünni; ágyba hugyozni, csunyitani; az Isten könnyebbitve meg ágya szalmáját, haljon meg; jól megvetették az ágyát. Ágy

Next