Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
11 Aja Agy dán a viz lefolyjon,szék , fn. nyughelyül használható zsöllyeszék, -szoba, fn. ablak nélküli sötét szoba, alkoven. Agyszülemény, I. Agykoholmány. Agytanulmány, fn. az agy részeiről, tulajdonságairól értekező tanulmány. Agytárs, fn. ugyanazon nemen levő hálótárs. Agyterítő, fn. a felvetett ágy befedésére való szövetboríték. Ágyú, fn. eredetileg ált. szerszám, eszköz; később kül. vastag csövű, nagy hadi lőeszköz; tizenkét fontos ágyú, melyből 12 fontos tekéket lehet kilőni. Ágyú-agy, fn. ágyúcsönek a töltést tartalmazó hátsó része,csap, fn. az ágyúcső oldalaihoz erősített henger, -dörgés, fn. az elsütött ágyú okozta dördület, -derék, fn. ágyúcső közepe, -fa, fn. az ágyúcsövet tartó faszerkezet, -fojtás,fn. az ágyúcsőbe tett töltényre vert fojtás, -fúró, fn. az ágyú üregessé alakítására alkalmas nagy futóeszköz. -fül, fn. az ágyúcsőre alkalmazott fülalakú fogantyú, -golyó, fn. ágyúcsőbe való teke. -hátion, mn. ágyúzás által le nem rontható, -ház, fn. várostrom alatt az ágyuk helyéül szolgáló köv. faállvány, -igazgató, -irányzó, fn. (ht.) 1) célozó tüzér; 2) ágyuknál használt célozó eszköz, -kanál, fn. (ht.) ágyútöltésnél használt lapátszerű eszköz, -kötél, fn. (ht.) a hadihajók ágyúira alkalmazott vastag kötél, -lék, fn. (ht.) a hadihajók oldalán az ágyúk számára készített nyilas. Ágyúlövés, fn. 1) a töltésnek az ágyúból való kilövése; 2) az elsütött ágyú csattanása; 3) az ágyúból kilőtt teke.; -nyi, mn. az ágyúból kilőtt teke által befutott távolságnyi. Ágyúmérték, fn. amely ágyúcsöbe alkalmas teke nagyságát, egy lövésre szükséges lőpormenynyiségét meghatározó mérték,minta, fn. minta, melyben a felolvasztott érc ágyúvá alakul, -naszád, fn. (ht.) ágyukkal felszerelt kisebb hadihajó, -öntés, fn. (msz.) a felolvasztott ércnek ágyúvá alakítása, -öntés, fn. (msz.) ágyúnak való érckeverék, -öntő, fn. 1) aki az ágyút önti, 2) műhely, hol az ágyút öntik, -palló, fn. az ágyúfának a csövet tartó feneke, -por, fn. ágyúba való durva lőpor, -ropogás, fn. tibb egymásután elsütött ágyú dördülése. Ágyús, fn. tt.-t. ágyúnál alkalmazott katona. —, mn. ágyúkkal felszerelt. Ágyúsajka, fn. ágyúval felszerelt sajka. Ágyúsánc, 1. Ágyútelep. Ágyúsütő, fn. 1) tüzér, ki az ágyút elsüti; 2) az ágyú elsütésére való kanóc, -süveg, fn. az ágyú belsejét a megázástól óvó dugasz, -száj, fn. az ágyú üregének előrésze. -szekér, fn. az ágyú ides tova hordására használt szekér, -szó, fn. az elsütött ágyú hangja. Ágyútaliga, fn. az ágyúcsövet tartó kétkerekű tengely, -lánc, fn. az ágyúcsövet a taligához erősítő lánc. -szeg, fn. az ágyútaliga-láncot tartó szeg. Ágyutalp, fn. az ágyúcső aljául szolgáló famű. -horog, fn. az ágyútalpat az első tengelyelyel összekötő horog, -oldal, fn. az ágyútalp öblös kivágatának oldalfala, -rúd, fn. az ágyúk felemelésére használtatni szokott rúd. Ágyú-tanya, fn. hely, hol az ágyúkat tartja** -telep, fn. 1) magasabb hely a működésben levő ágyúk számára, -torok, fn. az ágyúcső ürege, -töltény, fn. tok, melyben egy töltésre való lőpor és teke vagyon, -töltés, fn. 1) az ágyú megtöltése ; 2) 1. Ágyútöltény, -töltő, fn. 1) rúd, melylyel az ágyút töltik; 2) aki az ágyút tölti, -törlő, fn. 1) az ágyútöltő hegyébe erősített kefe; 2) aki az ágyút lövés után kitörli. -ülés, fn. a tüzéreknek ülésül szolgáló hely az ágyun. -üteg, fn. együtt működő bizonyos számú ágyukészlete. 1- Ágyú-önték. Ágyuz, A) cs. vmit ágyúzással rongál; B) k. ágyúból lődöz. Innen : Ágyúzás, fn. Ágyuztat, cs. parancsolja 1) hogy ágyúból Üldözzenek ; 2) hogy vmit ágyúzással lerontsanak. Agy váz, 1. Agyrém. Agyvéd, fn. (seb.) agyfurásnál használt sebészi eszköz az agyhártya megvédésére. Agyvelő, fn. (bt.) a koponyaüreg, belül fehér, kivül szürke velőnemű béltartalma,állomány, fn. (bt.) az agyvelőt alkotó részek. Ágyvetés, fn. a lehevert ágybeliknek felrázása és kiegyengetése. Ágyvelő, fn. aki a lehevert ágyat rendezi. Agy vízkor, fn. vizi betegség az agyban. Ah! isz. 1) kellemes és kellemetlen érzést kifejező szócska; ah mily boldog vagyok! ah távozzál tőlem! 2) esdő felsóhajtás; ah Uram Istenem! Aha ! isz. használjuk, midőn vmit keresve találunk fel; aha látom már. Ahá ! isz. meglepetést kifejező szócska : ahá jó madár! ahá! te dóré, mit csevegsz megint? (Vör.) * Ahajt, ih. a. m. aha-ott, v. a helyt, amott. * Ahé, mn. és m. buta, bamba. Aha, 1. Aha. Áhi, mn. élhetetlen. Áhit, cs. nagy vágygyal óhajt, esemen kíván, forrón vágyakozik, sóvárog vmi után. Innen: Ahitás, fn. xíhitat, fn. szent buzgalom, vallásos fohászkodás. -lan, mn. nem buzgón vallásos, -os, mn. vallási dolgokban buzgó. Innen: Ahitatosság, fn. -oskodik, k. vallásilag buzgólkodik, szívből, lélekből imádkozik. Áhitoz, cs. Áhit gyakoritója; áhitoz vmit, v. cmire. Innen: Áhitozás, mn. Ahhogy, Ahogy, ksz. amint, miután. Ahhol, Ahol, ih. amely helyen. Ahol a! Ahol mi! a meglepetés felkiáltása, v. ált. rámutató megszólamlás. * Ahonnan, ih. amonnan. Ahonnan, Ahonnat, Ahonnét, ih. és ksz. amely helyről, amiért. Ahova, Ahová, ih. amely helyre. ♦Ahozléve, ih. ahoz képest. Ahoz, Ahhoz, ih. az mutató névmás,hoz közelítő raggal; ahoz képest, azt tekintve, arra nézve, azzal összehasonlitva. Aj, m. tt.-t; v.-at; tb.-ak; 1) ált. nyílás, rovátk, horony, hasadék. Innen: a) bevésés, vágaték, rovatok deszkában; nyíl aja, rovatékos vége, melybe az ideget vetik; b) több szó gyöke: ajk. ajak. ajtó; 2) * a. m. alj. *Ál, 1. Ás. Ája! isz. úgy !