Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
ereszteni; b) á. é. kiutasítni vkit; ajtót mutatni vkinek, kiutasítni; becsapni az ajtót; kitaszitni vkit az ajtón; kopogtatni az ajtón; betörni vkinek ajtaját; (száj.) nyitva az ajtó, le is ut, fel is ut, v. akár föl, akár alá, mehetsz Isten hitével; hátsó ajtón menni be, alattomos utón; ajtóstul berohanni , csiklandós dolgot meggondolatlan nyíltsággal kitálalni; ajtó közé nem teszem ujjamat, nem megyek szántszándékosan a veszedelembe; kibúvó ajtót hagyni magának, úgy intézni a dolgot, hogy a hinárból menekülhessen; majd beteszem az ajtaját, elvádolom, eláztatom; (gúny.) tót, döföd az ajtót; nem sokat vásítani vkinek ajtaját, ritkán látogatni meg vkit; (km.) hívatlan vendégnek ajtó megett a helye; ki végül maradt vki utánam jő, tegye be az ajtót, a jövendőkre semmi gondom; kutya sem teszi be maga után az ajtót; nagy úr és kutya után teszik be az ajtót; kivered az ajtón, bejön az ablakon; ha egy ajtón kiverik, a másikon belé, szemtelen tolakodó; 2) a szekrénynek, ruhatárnak sarkakon járó, s függélyesen álló táblája. Ajtó-béllés, fn. az ajtó oldalfalait borító deszkázat. -cska, fn. kis ajtó. -fél, fn. az ajtó sarkvasait tartó köv. fagerenda, -fogantyú, fn. az ajtó külső oldalának közepére erősített fogantyú, -fordító, fn. belül az ajtófélbe eresztett forgatható kallantyúféle zár. -heveder, fn. az ajtó széleit övedző lécpártázat. -karapács, fn. zörgetyűs ajtófogantyú, -karika, fn. karika-alakú ajtófogantyú, -kilincs, fn. az ajtózár fogantyúja, -kocogó, 1. Ajtókalapács, -köz, fn. a két ajtófél közötti tér. -küszöb, fn. a bejárás aljára erősített deszka, köv. fagerenda, -mellék, fn. 1) ajtó melletti tér, 2) 1. Ajtófél. Ajtóimig, fn. az ajtó-sarkak melletti tér. Ajtónálló, fn. ajtó előtt álló ör, fő-ajtónálló, a zászlós urak egyike. . Ajtónként, id. az ajtókat sorba véve. Ajtóör, fn. 1. Ajtónálló. Ajtó-pánt, fn. az ajtó deszkáit egymáshoz erősítő vaspánt. -párkány, fn. párkány az ajtó tetején. -pártázat, fn. az ajtóvázat övedző deszkakeret. -polc, fn. kis polc az ajtó felett. Ajtóragasz, Ajtóragaszték, Ajtóragasztó, fn. az ajtófél oldalát boritó deszkázat. * Ajtós, mn. a. m. ajtatos, áhitatos. Ajtós, 1. Ajtónálló. Ajtó-sark, fn. 1) az ajtó hátsó szögletei; 2) az ajtófélbe erősített s az ajtó-szárnyat tartó vasrudacska. -szár, 1. Ajtófél. Ajtó-szárfa, 1. Ajtófélfa. Ajtó-szárny, fn. kétfelé nyíló ajtó jobb v. bal része, -szeműid, fn. ajtó feletti cifrázat, -táblázat, 1. Ajtóváz. Ajtó-támasz, fn. amivel az ajtót ki v. betámasztják. -váz, fn. az ajtó közepét képező deszkázat. -zár, fn. ajtóra alkalmazott különféle alakú zár. -závár, fn. ajtóra alkalmazott tolózár, -zörgetyű, 1. Ajtókalapács. Ájul, k. alvóéhoz hasonló tehetetlen önkívületbe esik. Innen. Ájulás, fn. -dozás, fn. gyakori, megmegszünő ájulás, -dozik. k. ájulásból ájulásba esik. -t, mn. tt.-at. ájulásban szenvedő, -súg, fn. ájult állapot; ájultságba esni, elalélni. Ajvas, 1. Ajazovas. Aj véső, fn. a deszkaél rovatékának kivájására használt véső. , Ajvirág, fn. (nt.) Éjszak-Amerikában tenyésző rovatékos virágú vizi növény (hydrophillum). Akác, Akácfa, fn. (nt.) fa a kétfalkások és tizhimesek osztályából. * Akáciás, mn. kapcáskodó, közeledzködő, akaszkodó. Akács, mn. finév. Akad, k. 1) (ba, be, közé) beléhat; Szálka akadt a fogam közé; tüske akadt a lábába; 2) (ban, ben) benragad, nem mozdulhat; ott akadt a sárban; 3) (n, en, en) függve marad; ágon akadt a kendője; (szer.) akadjon a száraz fán; 4) (-ra, -re) lel, talál; emberére akadt; nyomára akadt; semmi városra v. emberi nyomra nem akadtak, (Vir.); 5) ahova vetődik; zsiványfészekbe akadt elébe akad; egyszer csak testvéred elömbe akad; 6) (személyt.) önmagától jó, adódik; mindenre akad ember; ha szerencséje akad, ha véletlen vmi szerencse éri; (szej.) minden zsáknak akad foltja; minden fejszének akad nyele; 7) kapcáskodik. Innen : Akadás, m. Akadály, m. tt.-t; az elöhaladást gátló bármiképen gátló tárgy, f-kodik, k. a. m. akadékoskodik ; gróf Bethlen Péterbe is az fejedelem belé akadálykodik. (Kém. J.) Akadályon, mn. akadálylyal teljes, nehézséggel járó. -kodik, k. akadályul szolgál. Akadályoz, cs. az elöhaladást gátolja, hátráltatja. Innen: Akadályozás, fn. -ó, mn. gátló, hátráltató. -tat. 1. Akadályoz. Akadálytalan, mn. gát nélkül, akadály nélkül való. Innen: Akadálytalanul. Akadályverseny, fn. verseny, melyben a futók Útjukban korlátok, árkok által gátoltatnak. Akadék, fn. 1) az akadás oka; 2) á. é. ok nélkül való kétkedés. Akadlékos, mn. tt.-t. tb.-ak; 1) nehézséggel járó; 2) kapcáskodó; 3) á. é. ok nélkül kétkedőkodik, k. kapcáskodik, nehézséget támasztkodó, mn. kapcáskodó, kötekedő. Akadémia, mn. 1) felsőbb tanintézet, melyben bölcsészet és jogtudomány taníttatik; 2) tudósok v. művészek társulata; magyar akadémia; 4) ének, szavalás v. zenei előadás; 5) (fest.) természet v. minta után ábrázolt meztelen alak. Innen: Akadémiai, mn. Akadémikus, mn. és mn. 1) akadémiába járó növendék; 2)fa régi tanrendszerben azon szorgalmasabb tanulók, kik a nyilvános vizsga alkalmakor feleltek. Akadoz, Akadozik, k. 1) akadályul szolgál; lábam alá akadoz; 2) lassan vontatva megy; a dolog menete akadoz; 3) a beszédben gyakran megakad, hebeg. Innen: Akadozás, fn. -ó, mn. és fn. 1) a mi akadoz v. vontatva megy; 2) á. é. kétkedő. Akánt, fn. (nt.)a kéthimes magrejtek osztályához tartozó növény,bogács, fn. (nt.) a bogácsfélékhez tartozó növény (carduus acanthoides). Akar, cs. 1) ált. magát amire elhatározza, elszánja, eltökélli, óhajt, kivan, vágyik; amit akar, azt teszi; urat akar játszani, de nem tud; ha Isten is úgy akarja; akarod, nem akarod, meg kell lenni; (szej.) akar is, nem is; aki akar, lel okot; ha akar, legyen, mondja a kecskeméti (Jók.); (km.)