Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Aka 14 Aki sokat akar a szarka, de nem bírja a farka, sokra vállalkozik, de nincs elég ereje, tehetsége hozzá; ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, majd így, majd amúgy beszél, tesz; nem, mint akarnák, ■hanem amint lehet; 2) szándékozik, készül; ki akarok menni; el akarok utazni; ez értelemben, némely sajátságos szólásban közel történendő­­séget fejez ki; meg akar halni; a ház le akar dőlni; semmi, csak a lap akart kiesni kezemből; ■3) á. é. élettelen tárgyakról; a kés nem akar vágni; a pipa nem akar szeletni; 4) akarom hinni, örö­mest hiszem, hajlandó vagyok hinni. Akar, Akár, ksz. sk. a. m. ha akarod, innen: 1) két ellentétes, de összetartozó fogalmat össze­kötő szó, akár tetszik, akár nem; (szől') akár ide, akár oda, mindegy; akár a baglyot a kőhöz, akár a követ a bagolyhoz, akár így, akár amúgy, mindig a bagoly adja meg az árát; 2) magában állva a. m. szintolyan, mint, annyi mintha ...; akár a bibor, szintolyan mint a bibor; akár ne is jöjjön már. Akarás, f­. tt.-t. cselekvésre való szabad elha­tározás ; (km.) nem-akarásnak nyögés a vége; nem akarás fejvakarás. Akarat, fn. szabad eltökéltésből származott igyekezet, kívánság, hajlam, szándék, vágy; (Uz imáds.) legyen meg a te akaratod; (szej.) nagy benne az akarat, mint a vén leányban; (km.) aka­rathoz erő is kívántatik,­­hiány, mn. szabad el­határozás lelki tulajdonságának fogyatkozása. Akarati, mn. önkéntes, szabad akaratból való. Akaratlan, mn. 1) akarat nélküli, akinek nincs akarata; 2) nem szándékolt, önkéntelen. Innen: Akaratlanul, id. -kodik, k. nem akarását ki-kimutatja, ellenszegül. Akaratnyilvánitás, mn. a szabad elhatározás nyilvánítása. Akaratos, mn. önfejű, makacs, nyakas, aka­ratos Kelemen, önfejű, agyafúrt ember. Innen: Akaratoson, id. -ít, cs. nyakassá, önfejűvé tesz. -kodik, k. makacskodik, nyakaskodik. -ság, mn. makacs tulajdonság. Akarat­szerű, mn. önkéntes, szabad akarat­ból való. Innen: Akaratszerüen, id. Akarékos, mn. 1) önkéntes, szabad akaratból való; 2) mások tanácsát követni hajlandó. Akár­hogy, -hogyan, ih. bármikép, bármi módon, -hol, ih. bármely helyen, -honnan, ih. 1) bármely helyről; 2) (dac.) mit keresed, hon­nan, -hova, ih. 1) bármely helyre; 2) (dac.) mit keresed azt, hova, -ki, mn. 1) mindenki; ezzel beérheti akárki; 2) akárki fia, bárki; szemébe mer nézni akárki fiának; 3) (dac.) mi gondod arra, hogy kicsoda. Akármely, mn. bármely, -felé, id. bármely hely felé. -felöl, ih. bármely táj felöl,­­ik, mn. 1) bármelyik; 2) (dac.) mi gondod arra, hogy melyik. Akármennyi, mn. 1) bár­mily sok; 2) (dac.) mi gondod arra, hogy mennyi. Akármerre, ih. bármely táj felé. Akármi, mn. bármi, -ként, -kép, -képen, ih. bár­hogyan, akárhogyan. Akármikor, ih. 1) bármely időben; 2) (dac.) mi gondod arra, hogy mikor. Akármily, mn. bárminő, bármily. Akárminő, mn. 1) bár­minő, bár mily tulaj­donságú; 2) (dac.) mi gondod arra, hogy minő. Akármint, ih. bár hogyan. Akaró, m­. a ki akar vmit; (km.) könnyű az akarót rábeszélni; a könnyű is nehéz a. nem, aka­rónak. Akaródzik, k. tréfi. kedve van vmihez; nem akaródzik neki dolgozni. *Akartva,ih csak ez összetételben fordul elő: készakartva, szándékosan. Akarva, id. akarattal, szándékosan, szándé­kozva; jót akarva, rosszat tett; akarva sem akar­hattam volna jobbat. Aknát, fn. tt.-t. 1) ruhatartó állvány; 2) 1. Akasztók, -kerék, fn. (msz.) az óramű egyik ke­reke. -kotlik, k. 1) kapaszkodik, csimpeszke­­dik; 2) testéről lecsüggő ruháját felköti, kötöz­­ködik; 3) d. é. kapcáskodik, köteledzik.­­kúp, m­. az óramű egyik kapocskája. Akaszt, cs. 1) mint akad igének míveltetője: fenakadást eszközöl; kereket, tengelyt akaszt; 2) magasba felköt, felfüggeszt; szögre akasztoni a ru­hát; nyakába koldustarisznyát akasztani; embert akasztani, akasztófán kivégezni; (szój.) bút, gon­dot szegre v. falra akasztani, szivéből, fejéből száműzni. Innen: Akasztás, fn.; (km.) az akasz­tás sem esik ingyen; akasztással is elhiresedik az ember. Akasztói, cs. 1) felköt, függeszt, felfűz; 2)* akadályoz. Innen: Akasztak­. Akasztanivaló, fn. akasztófára érdemes. Akasztók, fn. kötelék, melynél fogva vmit felfüggeszteni lehet. Akasztó, fn. 1) a.m. hóhér; 2) a. m. akasztók, mn. a ki, v. ami vmit megakaszt,­­fa, fn. horoggal ellátott állvány, az akasztásra ítélt bűnösök ki­végzésére; törvényfa, bűnfa, vesztőfa; akasztófa sodora, virága, bimbaja, címere, akasztani való; akasztófa kerülő, aki fél az akasztófától; (ká­­roml.) száradjon az akasztófán! (szój.) mintha most szabadult v. szökött volna az akasztófáról, olyan ringyrongy, zilált külsejű; akasztófa nem sodrófa; (km.) könnyű az akasztófát megszokni, akinek akasztófán a helye, nem hal a Dunába.­­fakötél, f­. kötél, melynélfogva a halálra ítélt bűnöst felakasztják. Akasztófára való: 1. Akasztanivaló. Akasztófa virág, fn. akasztani való hitvány ember; (km.) akasztófavirágból is lesz néha gyü­mölcs, a legroszabb ember is néha jóvá válik. Akasztó-létra, fn. ember-akasztáskor hasz­nált létra; innen e (szój.) létrán ment a másvi­lágra. Akasztói, 1. Akasztal. Akasztolkodik, 1. Akaszkodik. Akasztószekrény, fn. fogassal ellátott szek­rény az öltönyök felfüggesztésére. Akaszvas, fn. (gép.) horgas akasztó vas a gépben. Akgat, 1. Aggat. Aki, fn. kies. finév Ákosból. * Akies, fn. tüske, tövisnek hegye. Akként, id. azon módon, úgy. Akkép, Akképen, ih. oly módon, olyképen. Akkor , ih. abban az időben; (szót.) akkor, amikor, amikor, ez akkor volt, elmúlt idők ezek, nem lehet erről már most szó. Akkora, ma oly nagy.

Next