Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

17 — Ala Ala bertéhöz hasonló készítmény, melyen a fejkötőt idomítják ; 4) testalkat, termet, ábrázat; szép alak, rút alak, női alak; innen á. é. szerető, kedves; alakom, gyöngyalakom; alakom, angyalkám; 5) emberi v. állati idomot előtüntető élettelen tárgy ; viaszból, kőből készült, vasból öntött alak; 6) (mt.) a) 1. képlet; b) szabályos, v. szabálytalan, kisebb V. sik, v. mértani test. Alakb­ű, mn. alakra, külső formájára nézve egyező, az eredetihez hasonló, alakhű fordítás, mely az eredetihez hasonló versnemben vagyon írva. Alaki, mn. alakra vonatkozó, alakot illető. El­lentéte: Anyagi. Innen: Alakilág, id. Alakiság, ín. alakra vonatkozóság (formalitás). Alakit, cs. képez, idomít, formál, bizonyos ala­kot ad vminek. Innen: Alakítás, fn.; -ható, mn. minta után képezhető, idomítható, formálható. Innen: Alakithatóság, fn.; -mány, fn. tt.-t; bizo­nyos minta szerint idomított mn. Alak-játék, fn. 1) büvészi, szemfényvesztő já­ték. 2) boh­ózatos mutatvány, mely fabáboknak dróton való táncoltatásában áll. Innen: Alakjáté­­kos, mn. -mértan, fn. (mt.) szabályos alakok mé­rését tárgyaló tudomány,­­mutató, fn. láttani eszköz, mely a benne levő, különböző szinü üveg­darabokból, különféle rendes alakokat tüntet elő, máskép: szép-látó (Kaleidescop). Alakodik: 1. Alakul. Alakor, fn. tt.-t. (nt.) gabnaféle termény, a tenkely egyik faja; kétsoros v. apró tenkely (tri­ticum monococcum). + Alakor, mn. színes, alakos; az milyen maj­­mos, alakor szín és képmutató virtusnak békét hagy­junk (Fal). Alakos, mn. és mn. tt.-t, mint mn.-at; tb.-ak; 1) büvészi, szemfényvesztő játékkal foglalkozó személy; 2) álarczot viselő; 3) á. é. ravasz, kép­mutató, kétszínű, ki nem saját jellemében mutatja magát; 4) (nt.) a virág alakos bokrétájáról mon­datik, midőn alsó ajaka kidomborodásával a bok­réta torkát bezárja. Innen : Alakosság, fn. ? Alakosdi, fn. ki folyvást alakoskodik. Alakosit, cs. vkit álarccal ismeretlenné tesz, álarcba öltöztet. Alakoskodik, k. képmutatót játszik, belső ér­zelmével ellenkező külalakot mutat. Innen: Ala­koskodás, fn. Alakom, 1. Alakoskodik. Alak-rajzolás, fn. bizonyos alkot előtüntető rajz készítése, -ság, 1. Alakosság. ? Alakszer, fn. vminek szerét, sorát kifejező képlet (formula), -n­, mn. bizonyos alakot mutató, alakzatos. Innen: Alakszerűség, fn. -ütlen, mn. semmi határozott alakot nem mutató, alaktalan, idomtalan. Alakszó, fn. (nyt.) azon viszonyokat és vonat­kozásokat kifejező szó, melyben a beszélő a tár­gyakat gondolja, pl. ebéd után elmegyek, a viszonyt kifejező után az alakszó. Alaktalan, mn. határozott, kellő alak v. forma nélküli, alaktalan jövő. Innen: Alaktalanság, fn. Alaktan, fn. 1) a tárgyak külsejéről értekező tan; 2) a szóknak a mondatszerkezetben való vál­tozásait tárgyaló tudomány. Alakul, k. 1) alakot vesz fel, alakká idomul, képződik ; 2) egy társulatba áll. Innen: Ala­kulás, fn. Alakváltozás, Alakváltoztatás, fn. a régi alaknak mással való felcserélése. Alakzat, fn. 1) több alakból álló csoport; 2) termet, testalkat; 3) (nyt.) a szónak átvitt érte­lemben való alkalmazása. Innen: Alakzati, mn. Alakzatos, mn.­­tan, fn. 1) (nyt.) a szónak átvitt értelemben való alkalmazását tárgyaló tudomány; 2) építészeti v. másféle tervezésről szóló tu­domány. Álalak, fn. a. mn. álarcos. Álalakulatok, fn. tb. (ásványt.) nem valódi alakjokban előtűnő ásvány-képződések. Aláló, k. a szándékolt célnál b­ebb lő. Alam, 1. Alagy. Alam­ár, mn. aluszékony, rest, lusta. — mn. sok ideig aludni szerető személy. Alámélyed, k. alábocsátkozik mélyre; á. é. a hajdani diskont hang alámélyedt baritonná (Jók.) Alamizsna, ín. önkénytes adomány, melylyel a szírkölködöt, visszatérítés igénye nélkül segítjük, kegyajándék; alamizsnátokat ne osztogassátok em­berek előtt (bibi.),­­kenyér, fn. 1) alamizsnakép kiosztott kenyér; 2) könyörületből nyújtott élel­­mezés, kegyelemkenyér; (km.) nincs soványabb az alamizsnakenyém­él. Almizsnálkodik, k. alamizsnát osztogat, ada­kozik. Innen: Alamizsnálkodás , fn. Alamizsnál­­kodó, mn. Alamizsna-millye, fn. a szegényeknek szánt alamizsnát tartalmazó persely,­­pénz, fn. a szegé­nyek felsegélésére szánt pénz. Alamizsnát, Alamizsnás, fn. 1) ált. alamizs­­nálkodó személy; 2) vmely fejedelem v. főpap nevében alamizsnát osztogató személy. Alamizsn­atüke, fn. 1) tőkepénz, melynek ka­matjai alamizsnakép osztatnak ki; 2) 1. Alamizsna­­millye­­t Alam­ozsna, 1. Alamizsna. Alamisnta, 1. Alamuszta, Alamu­szi, Alamuszta, mn. aluszékony; alat­­tomban sunnyogó, meghunyászkodó; (km.) ala­muszi macska nagyot ugrik, alázatot szinte ember, csalárd; alamuszta macska hamarább elfogja az egeret, az alattomos ember könnyebben boldogul. Innen: Alamusztaság, fn. (km.) alamusztaságnak nem kell hinni. Alauiusztálkodik, k. 1) alázatos színben tűnik fel; 2) amely munkát aluszékonyan, szuszogva végez. Alam­uz, Alamúzság, 1. Alamuszi, Alamusz­­taság. Alán, m­. finév. Alánéz, A) ki felülről lefelé néz; * B) cs.lenéz, megvet vkit. Alánő, k. lefelé nő; (km.) alánt mint az ökör­fark, rák módjára halad. Alant, id. lent, alacsony helyen; alant áll, jár, ül; á. é. alant jár az esze, emelkedettebb eszméi nincsenek, alávalóságokon töri a fejét. Alanthord, A) cs. lecsüggesztve hord; alant­hordja fejét; B) k. (személyt.) a lőfegyver a kitű­zött célnál b­ebb visz. Alanti, mn. 1) alant levő; alanti ház; 2) alá­rendelt. Ballag* szótár.2

Next