Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Ali 22 Alk Alig, id. 1) módra vonatkozólag: nehezen, ba- sjósan; alig állok, oly erőtlen vagyok, hogy állani is bajosan tudok; alig birom kezem, lábam; csak nagy nehezen mozgok; 2) mértékre vonatkozólag : felette kicsit, keveset, kissé, kevéssé; alig ment el, ismét visszajött, kevés ideje, hogy elment. • Aligazgató, m. igazgató helyettese. Alig-csatornás, mn. (nt. msz.) csak kevéssé csatornás, -csipkés, mn. (nt. msz.) igen apró csipkézetű (levél), -felezeti, mn. (nt. mn.) nem egyenlően felezett. Aligha, id. 1) igenlő mondatban a. m. nehezen, bajosan; aligha teszem, nehezen, bajosan teszem; 2) tagadó mondatban a. m. hihetőleg, valószínűleg; aligha nem teszem, valószínűleg meg teszem,nem, id. hihetőleg, jóformán, valószínűleg. Alig hasadt, mn. (nt.msz.) csak kevéssé hasadt. Alighogy, id. 1) amint, amidőn, alighogy távozott az egyik, jött a másik; 2) bajosan, nehezen; alighogy felkelhettem. Aligivelt, mn. (nt. msz.) kevéssé ívelt (levél). Aliglan, a. m. Alig. Alig-mult, mn. és mn. (nyt.) a történeti idők egyike; a végezetlen múlt (imperfectum), féligmult. -récéit, mn. (nt. msz.) kevéssé récéit. *úr, fn. urat játszó szegény ember. Alispán, fn. a vármegye első rangú választott hivatalnoka Magyarországon. Alistály, fn. (b.) bizonyos célra fölkért és adományozott egészen különvált bányabirtok. Álisten, fn. a pogányok által imádott hamis isten. f Alit, cs. vél, gondol, képzel, sejt, tart; minden állatoknál boldogabbnak álitanám magamat (P. G.). * Alit, mn. halvány, sáppadt, álért, f Alíthatatlan, mn. kimondhatatlan, nem képzelhető ; az ő édességes fia vitetik alíthatatlan siralomba (R. m. passio). Álizlés, m. hamis, a szép elméletével nem egyező ízlés. Alj. m. tt. -at, tb. -ak. 1) vmely felnyúló tárgy alsó része; hegy alja; ház alja; ablak alja; ing alja, az ing alsó része, mely a gatyába van húzva; s megrakva inge alját (gyümölcscsel), a véneket kínálja (Fáz.); hordó, fazék alja, feneke; 2) álló eszköz v. épület stb. alatti üres tér; pad alja, sátor alja, fészer alja; 3) a mi alája szokott tétetni vilinek ;findzsa alja, csésze alja , derekai;fióaj, vánkos, mint a mely fej alá tétetik; marha alja, a mit alája vetnek; 4) á. é. a) aminek selejtje, silányabb, szemetesb része ; rozs alja v. alja rozs; dohány alja v. alja dohány; rosta alja, léha szem, mely a rostán átesik; széna, szalma alja; aljából adni, rostából; (km.) a legszebb búzának is van alja, nincs oly tökéletes, miben valami kivetni való nem volna; b) folyadék leüllepedett iszapos része; kávé alja; bor alja ; 5) (vt.) savakkal vegytaniig egyesülő lúg (basis). Aljad, 1. Aljasodik. Aljadék, fn. salakja, sepreje, silányabb része vmninek. Aljas, mn. 1) selejtes, salakos, szemetes, hitvány; aljas búza, ocsús, léha, szemetes búza; aljas szalma, törékes, polyvás szalma; 2) (folyadékról) üledéktől nem tisztult ; aljas kávé; 3) á. é. erkölcsileg hitvány, alávaló, nemtelen, illetlen, pórias; aljas beszéd, aljas életmód. Innen: Aljasság, -tt, cs. erkölcsileg hitványnyá, alávalóvá tesz; lealacsonyít, gyalázkodás, fn. 1) szemetesedés, salakosodás ; 2) á. é. korcsosodás, hitványulás -odik, k. 1) hitvány részekkel vegyül, selejtesedik, szemetessé, aljassá válik, aljasodik a búza; 2) á. é. szellemileg hitványul, rkorcsosodik, erkölcsileg alávalóvá lesz. Alj az, cs. 1)barom aláalmot készít szalmából; 2) amely építmény alá alapot készít, aláépit Innen: Aljazás. -at, fn. 1) alom; 2) alap. Aljbor, 1. Albor. Alj-búza,fn.alja búza, selejtes búza.dohány, fn. alja dohány, selejt dohány. Áljegec, fn. (ásványt.) nem valódi alakjában előtűnő jegec. Aljegyző, fn. másod rangú jegyző. Alj-fa, fn. járom alsó része, -fű, fn. (gazd.) szárba nem ment gyönge fű. -gyök, fn. (vt.) a savakkal egyesülő alj. Alji, mn. (vt.) gyökérről való. Alj-képző, fn. (ép.) épület alaprajzát készítő építész, -kő, fn. (ép.) oszlop alzatát képező kő. Aljnép, fn. a nép alsóbb rendje; ereszkedjék le a paraszt, tudatlan, együgyű — de nála meglehet jobb magyar aljnéphez (Csek.). Alj ős, fn. nem igazat mondó, hamis jós. Aljóta , fn. (nyt.) a görög nyelvben a sajátlan kettős hangzók alá íratni szokott jot a (*, *1, ?)• Alj ser, fn. kóficser. Aljtermészetü, mn. (vt.) alji sajátsága. Atka, fn. (állatt.) az uszhártyások osztályához tartozó, kampós csorrú grönlandi madár. nagyalka (Alea impensis). Alkád, fn. folyadék felfogása végett vmely edény alá alkalmazott kád. Álkalász, fn. szemet nem tartalmazó fattyúkalász. Alkalmas, mn. 1) vmi célra képezhető, alakítható, használható, fordítható; katonának alkalmas legény; alkalmas idő, kitűzött célra használható idő; 2) kellő, kényelmes, alkalmas lakás; 3)ügyes, minden munkára képes , alkalmas ember. Innen ! Alkalmasság, m int, id. valószínűleg, jóformán, hihetőleg. -ít, cs. bizonyos célra alkalmassá tesz, képesít, ügyesít, ft, id. alkalmatosan. Alkalmatlan, mn. 1) kitűzött célra nem használható , alkalmatlan lak ; 2) bizonyos cselekvésrenem alkalmazható, képtelen, ügyetlen; 3) terhül szolgáló, kényelmetlen, alkalmatlan látogató. Innen: Alkalmatlanul, id. -kodik, k. kelletlen időben vagy helyen való megjelenés által vkinek terhére van. -ság, m. terhül szolgáló, kényelmetlen állapot, körülmény; alkalmatlanságot okozni, szerezni , ez nagy alkalmatlansággal jár. Alkalmatos: 1. Alkalmas. Alkalmatosság, mn. 1) célra alkalmas léterminek; 2) kényelem; uj lakásomon minden alkalmatosság megvan; 3) utazási, szállítási jármű; micsoda alkalmatossággal v. alkalmatosságon jöttél? maga alkalmatosságán jött, saját kocsiján v. (tréfásan) gyalog jött. Alkalmaz, cs: 1) foglalkozást ad, hivatalba helyez; gazdatisztnek alkalmaztam; 2) amihez illeszt, szab; törvényt egyes esetre alkalmazni; magát a körülményekhez alkalmazni. Innen: Alkalma