Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Áll 25 Állj szártól, hogy ostromot álljon (Köl.) ; + törvényt állani, pörös fél gyanánt bíró előtt állani; (vad.) a vizsla állja a vadat, midőn előtte áll s bevárja míg odaérkezett gazdája elhívja: e) (-val,-vel és -ba,-be) szóba, beszédbe állani vkivel, szóba stb. ereszkedni, bocsátkozni; alkuba,perbe, társaságba állanivkivel; szembe állani vkivel, vki megtámadásának bátran megfelelni; f) (-ba, -be, -ra, -re)szolgálatba, hivatalba állani; sorba, körbe állani; akaratára,parancsára állani, azt követni; vkinek rendelkezésére állani; g) (-ban, -ben) perben, alkuban állani vkivel, pert, alkut folytatni; h) (-ból, -ből) az ember testből és lélekből áll; kevésből, sokból áll; i) (-hoz, -hez) hozzá áll, hozzá feszül v. á. é. hozzá pártol; testéhez áll a ruha, testéhez feszül; vmely párthoz, felekezethez áll, átpártol; j) saját s. kif. állj előlem, eredj fére; helyre állani, rendes, ép állapotba viszszatérni; elébb v. odább állani, elszökni; jó v. rosz lábon állani vkivel, jó v. rosz viszonyban lenni; jól v. roszul állunk, jól v. roszul megy a dolgunk; állok ebbe! pohár köszöntésnél való felelet; k) állj ! (psz.) ; B) (személyt.) a) van ;jól áll az ügye, jól van dolga; jó v. rész lábon áll a gazdasága, jó v. rósz állapotban van; befejezéshez közel áll, közel van; b) létezik, megvan; él magyar,áll Buda még; c) el van határozva, nem változtatható, megmásíthatlan; áll az alku, a fogadás, az ígéret; d)igaz, való; ez áll, ez igaz; amit te mondasz, az nem áll, nem való; e) nem mozog, nem működik; áll a gép, a hajó, a malom, az óra; (szól.) áll a szeme, mint a juhnak; f) pang, poshad; az ételt, a gabonát, az italt sok ideig hagyja állani, pangani; g) folyamatban van, folytonosan tart; áll a vásár, az országgyűlés, a prédikáció; áll a lakoma, a tánc, a mulatság; h) (-ban, -ben) becsületében, érdekében, kötelességében, tisztében áll, becsülete, érdeke stb. kívánja; bőrében áll, saját bőrét, létét érdekli; hatalmamban áll; i) (-nak, -nek) illik; szépen, csúnyán, jól, roszul áll neki a ruha ; k) (-on, -ön) kettőn áll a vásár, kettőtől függ; ha idegenen fog a hadakozásnak administrativja állani, bizonyára semmit sem bízhatunk (Zz. M.); rajtam áll, tőlem függ; 1) (-ra, -re) fordul; esőre áll az idő; fecsegésre, sírásra, nevetésre áll a szája; csurgóéra áll a bajsza, lefelé áll; kajlára áll a tehén szarva; m) (sajáts. kif.) a sírás könnyen áll nála, hamar sír; nem hittem volna, hogy olyan könnyen áll nálad a szerelem (Vör.); Jógámba, lábamba állott a fájás; (szej.) még neki áll fölebb, hibás létére ő támad meg mást, ö vádaskodik ; csak a leányoknak áll a világ, csak azoknak van jó dolguk; (km.) szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna , csak az életrevaló ember boldogul. Állni., m. (állati.) az egerek osztályához tartozó állatka (Stümmelfuss). Álmosság, 1. Alattság. ? Álladalmi , mn. álladalmat illető , ahhoz tartozó. ? Álladalom, fn. köztársaságot képező országok, tartományok öszlete, angol álladalom. Néhol állomány helyett is használtaik, de hibásan. V Álladók, fn. a miből vmi áll, alkotva van, 1. Állomány. Álladzó, 1. Állató. ? Állag, fn. (bölcs.) önmagában fenálló oszthatlan valóság, lény (substantia). Ellentéte: Járulék. -i, mn. (bölcs.) állaghoz tartozó, azt illető (substantialis). -iság, fn. (bölcs.) állaghoz tartozó tulajdonság, -szerű, mn. (bölcs.) állaghoz szabott, mért. Állam, fn. egyetemleg elismert törvények alatt álló emberek társasága; szabad állam; egyedüli, köztársasági állam. Néhol tartósság értelmében is használtatik. -adósság, fn. amely állam kormánya által igazgatási célokra kölcsön vett és még vissza nem fizetett érték. -fzeli, 1. Állami. Állam bölcs, fn. az állami ügyeknek minden csínját-binját jól értő személy. -cél, fn. a cél, melynek elérésére az államnak eredeti rendeltetéséhez képest törekednie kell. -csíny, fn. az államfő által a közügy vagy saját személye érdekében elkövetett s az illető állam alkotmányával nem egyező oly tény, mely az ügyek menetében meglepő fordulatot idéz elő. -ellenes, mn. az államcéllal ellenkező, -férfi, fn. államügyekhez értő s azok vezetésében résztvevő férfi, -fogoly, fn. államellenes bűn miatt fogságra ítélt személy.-hitel, fn. amely állam fizetésképessége felöl uralkodó jó hiszem. Államhivatal, fn. vmely állam közigazgatásához tartozó hivatal,nők, fn. állami hivatalt viselő személy. Állami, mn. államhoz tartozó, azt illető, állami vagyon. Innen: Államilag, id. Államigazgatás, fn. az államügyek megállapított törvények szerinti elintézése,intézet, fn. állam költségén fentartott intézet. Államjog, fn. 1) ama jogok öszlete, melyekkel az állam, mint egész, ennek tagjai felett bir; 2) amely állam fejedelme és polgárai közti viszonyt meghatározó jog; 3) mint tudomány, ama jogi viszonyok tana, melyek az állam, mint egész, s ennek tagjai közt fenállanak; általános v. föltétlen, föltétes államjogi, mn. államjoghoz tartozó, azt tárgyazó ; államjogi kérdések. Innen : Államjogilag, id. ?!Államos, mn. tartós, maradandó. Állampapir, fn. 1) államügyeket tartalmazó oklevél; 2) állam által kibocsátott u. n. értékpapír, melynek beváltásáért az kezeskedik,szerződés, fn. az állam és egyes tagjai közt hallgatagul, de tettleg folyvást létesülő szerződés, mely szerint a tagok részesülnek az állami élet javaiban azon föltétel alatt, hogy az állam egyesülésből reájuk háramló kötelezettségeket elvállalják.-szövetség, fn. több államnak bizonyos közcélra szövetkezése, anélkül, hogy állami egységet képeznének, -szolgálat. 1. Államhivatal. Államtan, fn. amely állam belső és külső viszonyait tárgyaló tudomány (statistica). Államtanács, fn. az állam ügyeiről tanácskozó legfelsőbb hatóság, -os, fn. az államtanács tagja. Államtani,mn.államtanhoz tartozó, azt illető, -test, fn. az állam egésze, -titkár, fn. azon miniszter címe, ki az uralkodó s a minisztertanács végzéseit, valamint a küludvarokhoz szóló jegyzékeket felteszi. Államügyész, fn. államszolgálatban levő ügyvéd, ki állami bűnperekben a vádló szerepét viszi,ség, fn. államügyészi hivatal. Államvizsgálat, fn. jogi tudományokból való