Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

27 Áll­ati állatnak verés v. túlterhelés általi gyötrése.­­kör, m­. (csillag.) az égboltozat húsz foknyi szélességű köre,melyen a bolygó csillagok keringenek;tizen­két csillagzatra osztatik, u. m. kos, bika, kettős, rák, az oroszlán és arató szűz; mérleg után ollós, nyilas, a bak, kanna, halakkal. Állatlan, mn. áll nélkül való v. igen kis állu. Állatleirás, fn. az állatokat különböztető je­gyeik szerint ismertető munka. Állatnem, fn. a földön élő és önmozgó lények öszlete,­­n­, mn. az állatok osztályához tartozó. Állatnövény, fn. lény, mely félig a növény­nemhez tartozik, a mennyiben helyéből kimoz­dulni nem képes, félig az állatnemhez, a mennyi­ben érzéki tulajdonsággal bir, ilyen pl. a szivacs.­­nyelv, 1. Állatszó. Állatország, 1. Állatnem. Állatorvos, mn. az állatbetegségeket gyógyító orvos. Állaton, mn. állatdús, állatokkal bővelkedő, állatos­kert. Állatóvész, fn. alkatrész. Állatöv, fn. az állat- v. vadaskertben tartott állatokra felügyelő öv. Állatöv, 1. Állatkör. Állatövi, fn. állatkörhöz tartozó, azon látszó , állatövi fény. Állat­szó, fn. bármely állat szájából kijövő hang. -tan, fn. az állatországot részletesen ismer­tető tudomány.-tér, 1. Allatkert. -viadal, fn. lát­ványul rendezett viaskodása az állatoknak egy­mással, vagy az e célra kirendelt emberekkel. , All­az, cs. a lovat áll-lánccal felszerel. Innen : Allazás, fn. -ó, fn. 1) a szilaj ló állára megfékezés végett alkalmazott lánckészlet; 2) a gyermekek álla alá köttetni szokott kis kendő, hogy ruháju­kat evés közben be ne piszkolják. Állca, fn.emelvényes deszka-alkotmány, melyre a mérnökök eszközeiket rakják. Áll­csont, 1. Állkapca. Állcsúcs, fn. az állnak h­egyeses alsó része­­­emelő, fn. (bt.) az állkapocs mozgatására szol­gáló porcos anyag, mely az alsó állkapcsot a fel­sővel összeköti. Állcsukulns, fn. (kert.) a két állkapocs erős összecsukódását okozó görcsös állapot. Álldogál, k. több ideig henyélve majd itt majd ott áll, ácsorogva áll. Innen: Álldogálás, fn. ? Állék­ony, mn. (gépt.) helyén megálló, helyén szilárdul álló (stabilis). Innen: Állékonyság, fn. Ál-lemez, fn. vmely mű alapját borító lemez. Ál-levél, fn. 1) két vagy több lap közöl az alantabb fekvő; 2) lap, melyet vmi alá tesznek. Ál-levél, fn. (nt.) lapalakú kiszélesedett levél­nyél (phillodium). Ilyen állevele van a kacstalan bükkönynek. Áll-gödür, fn. az állcsúcsot kétfelé választó mélyedés,­­görcs, fn. (kert.) az állkapocs izmai­nak akár merev, akár rángó összehúzódása. Állhatatlan, mn. ingatag, változékony; állha­tatlan, mint a sátoros cigány, mint az idéi, mint a gyermek. Innen: Állhatatlanság , m­. és Állhatat­lanul, ih. -kodik, k. feltételeit, cselekvését, álla­potát gyakran változtatja. Állhatatos, mn. szilárd, ingatlan jellemű. In­nen : Állhatatosan, id. Állhatatosság, fn. f Állhatatost, ih. állhatatosan. Állhatlan, 1. Állhatatlan. Állhatóság, fn. állás, létezés képessége. Al­lik, fn. földalatti titkos folyosó. Ak­it, cs. 1) álló helyzetbe tesz vmit; katonákat sorban állítani; talpra állítani; egyetlen korty abból a jó borból egészen talpra állítaná (Gyulai); a szé­két lábaira állitni; 2) á. é. a) alapit; gyámintézetet állitni; vkinek emléket állitni; b) bizonyos célra vkit, v. vmit előmutat, szerez; katonákat állít; maga helyett mást állít; tanúkat állít; c) igennel erősít, erősen vitat; okosat, bolondot állít; váltig, vérig állítani; sokat állít, semmit sem bizonyít; szó­val sem állítom, épenséggel nem vitatom; jónak, célosnak állítani ; becsületére állítani. Innen: Állítás.­­ Állítgat, cs. az előbbinek gyakorítója. Innen: Állítgatás. Állíthatatlan. Állíthattad, mn. észszerüleg nem vitatható. Állítható, mn. amit észszerüleg vitatni, állí­tani lehet. Állít jog, fn. (ker.) vmely tartomány vagy város joga, melynél fogva rajta keresztül vitt némely árucikket áruitatás végett bizonyos ideig feltar­tóztathat. Állítmány, fn. tt. -t; 1) vmely tárgy felett sza­vakkal kifejezett ítélet; 2) (nyt.) ami az alanyról mondatik, állíttatik (praedicatum). Innen: Állít­mányi, mn. Állító, mn. 1) (bölcs.) vmit bizonyos dolog gyanánt erősítő; 2) (mt.) a kitűzött célnak megfe­lelő, tevőleges (mennyiség). Állító-elvű­, mn. (bölcs.) előre föltett és bírálat alá nem vett állításokból kiinduló. Innen : Állító­­elvűseg, id. Állitóelvűség, fn. (Dogmatismus), -hely, fn. hely, hol az átvitt árucikket bizonyos ideig való áruitatás miatt letartóztatják, -kötél , fn. (gép.) kötél, melylyel a működésben levő gép ke­rekét megállítják. Állítólag, id. 1) igenlöleg, erösizöleg; 2) állítás szerint; e levélben állítólag ötven forint van. -os, mn. igenleges; állítás szerinti. Állítvány, 1. Állítmány, Állkapca, Állkapocs, fn.(bt.)fejcsont, melybe a fogak ékelvék ; (szőj.) leesik az állkapcája, koplal. * Álló, 1. Olló. Álló, mn. 1) lábain mozdulatlan helyzetben maradó; előőrsön álló katona; álló kép; 2) á. é. nem mozgó; álló csillag; álló viz; (km.) veszteg álló víznek, hallgatag embernek nem kell hinni; 3) egész, v. folytonosan tartó; három álló napig, há­rom egész napig; álló hat óráig, egy álló­ helyben, egy helyben, eg­y álló helyében megivott öt ik­e bort; 4) tartós, elálló, álló gyümölcs; 5) (kér.) megálla­pított, függő, álló adósság, mely csak bizonyos százalék fizetésével törlesztetik. Álló, fn. l)tetszetős távolságra egymástól felálli­­í­tott négy ágas, melyek tetejébe rudak fektetnek és e

Next