Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
27 Állati állatnak verés v. túlterhelés általi gyötrése.kör, m. (csillag.) az égboltozat húsz foknyi szélességű köre,melyen a bolygó csillagok keringenek;tizenkét csillagzatra osztatik, u. m. kos, bika, kettős, rák, az oroszlán és arató szűz; mérleg után ollós, nyilas, a bak, kanna, halakkal. Állatlan, mn. áll nélkül való v. igen kis állu. Állatleirás, fn. az állatokat különböztető jegyeik szerint ismertető munka. Állatnem, fn. a földön élő és önmozgó lények öszlete,n, mn. az állatok osztályához tartozó. Állatnövény, fn. lény, mely félig a növénynemhez tartozik, a mennyiben helyéből kimozdulni nem képes, félig az állatnemhez, a mennyiben érzéki tulajdonsággal bir, ilyen pl. a szivacs.nyelv, 1. Állatszó. Állatország, 1. Állatnem. Állatorvos, mn. az állatbetegségeket gyógyító orvos. Állaton, mn. állatdús, állatokkal bővelkedő, állatoskert. Állatóvész, fn. alkatrész. Állatöv, fn. az állat- v. vadaskertben tartott állatokra felügyelő öv. Állatöv, 1. Állatkör. Állatövi, fn. állatkörhöz tartozó, azon látszó , állatövi fény. Állatszó, fn. bármely állat szájából kijövő hang. -tan, fn. az állatországot részletesen ismertető tudomány.-tér, 1. Allatkert. -viadal, fn. látványul rendezett viaskodása az állatoknak egymással, vagy az e célra kirendelt emberekkel. , Allaz, cs. a lovat áll-lánccal felszerel. Innen : Allazás, fn. -ó, fn. 1) a szilaj ló állára megfékezés végett alkalmazott lánckészlet; 2) a gyermekek álla alá köttetni szokott kis kendő, hogy ruhájukat evés közben be ne piszkolják. Állca, fn.emelvényes deszka-alkotmány, melyre a mérnökök eszközeiket rakják. Állcsont, 1. Állkapca. Állcsúcs, fn. az állnak hegyeses alsó részeemelő, fn. (bt.) az állkapocs mozgatására szolgáló porcos anyag, mely az alsó állkapcsot a felsővel összeköti. Állcsukulns, fn. (kert.) a két állkapocs erős összecsukódását okozó görcsös állapot. Álldogál, k. több ideig henyélve majd itt majd ott áll, ácsorogva áll. Innen: Álldogálás, fn. ? Állékony, mn. (gépt.) helyén megálló, helyén szilárdul álló (stabilis). Innen: Állékonyság, fn. Ál-lemez, fn. vmely mű alapját borító lemez. Ál-levél, fn. 1) két vagy több lap közöl az alantabb fekvő; 2) lap, melyet vmi alá tesznek. Ál-levél, fn. (nt.) lapalakú kiszélesedett levélnyél (phillodium). Ilyen állevele van a kacstalan bükkönynek. Áll-gödür, fn. az állcsúcsot kétfelé választó mélyedés,görcs, fn. (kert.) az állkapocs izmainak akár merev, akár rángó összehúzódása. Állhatatlan, mn. ingatag, változékony; állhatatlan, mint a sátoros cigány, mint az idéi, mint a gyermek. Innen: Állhatatlanság , m. és Állhatatlanul, ih. -kodik, k. feltételeit, cselekvését, állapotát gyakran változtatja. Állhatatos, mn. szilárd, ingatlan jellemű. Innen : Állhatatosan, id. Állhatatosság, fn. f Állhatatost, ih. állhatatosan. Állhatlan, 1. Állhatatlan. Állhatóság, fn. állás, létezés képessége. Allik, fn. földalatti titkos folyosó. Akit, cs. 1) álló helyzetbe tesz vmit; katonákat sorban állítani; talpra állítani; egyetlen korty abból a jó borból egészen talpra állítaná (Gyulai); a székét lábaira állitni; 2) á. é. a) alapit; gyámintézetet állitni; vkinek emléket állitni; b) bizonyos célra vkit, v. vmit előmutat, szerez; katonákat állít; maga helyett mást állít; tanúkat állít; c) igennel erősít, erősen vitat; okosat, bolondot állít; váltig, vérig állítani; sokat állít, semmit sem bizonyít; szóval sem állítom, épenséggel nem vitatom; jónak, célosnak állítani ; becsületére állítani. Innen: Állítás. Állítgat, cs. az előbbinek gyakorítója. Innen: Állítgatás. Állíthatatlan. Állíthattad, mn. észszerüleg nem vitatható. Állítható, mn. amit észszerüleg vitatni, állítani lehet. Állít jog, fn. (ker.) vmely tartomány vagy város joga, melynél fogva rajta keresztül vitt némely árucikket áruitatás végett bizonyos ideig feltartóztathat. Állítmány, fn. tt. -t; 1) vmely tárgy felett szavakkal kifejezett ítélet; 2) (nyt.) ami az alanyról mondatik, állíttatik (praedicatum). Innen: Állítmányi, mn. Állító, mn. 1) (bölcs.) vmit bizonyos dolog gyanánt erősítő; 2) (mt.) a kitűzött célnak megfelelő, tevőleges (mennyiség). Állító-elvű, mn. (bölcs.) előre föltett és bírálat alá nem vett állításokból kiinduló. Innen : Állítóelvűseg, id. Állitóelvűség, fn. (Dogmatismus), -hely, fn. hely, hol az átvitt árucikket bizonyos ideig való áruitatás miatt letartóztatják, -kötél , fn. (gép.) kötél, melylyel a működésben levő gép kerekét megállítják. Állítólag, id. 1) igenlöleg, erösizöleg; 2) állítás szerint; e levélben állítólag ötven forint van. -os, mn. igenleges; állítás szerinti. Állítvány, 1. Állítmány, Állkapca, Állkapocs, fn.(bt.)fejcsont, melybe a fogak ékelvék ; (szőj.) leesik az állkapcája, koplal. * Álló, 1. Olló. Álló, mn. 1) lábain mozdulatlan helyzetben maradó; előőrsön álló katona; álló kép; 2) á. é. nem mozgó; álló csillag; álló viz; (km.) veszteg álló víznek, hallgatag embernek nem kell hinni; 3) egész, v. folytonosan tartó; három álló napig, három egész napig; álló hat óráig, egy álló helyben, egy helyben, egy álló helyében megivott öt ike bort; 4) tartós, elálló, álló gyümölcs; 5) (kér.) megállapított, függő, álló adósság, mely csak bizonyos százalék fizetésével törlesztetik. Álló, fn. l)tetszetős távolságra egymástól felálliított négy ágas, melyek tetejébe rudak fektetnek és e