Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Áln 30 Ál- Álnokul, ih. -ság, mn. 1) kétszínű, ravasz tulajdonság; 2) (bibi.) istentelenség; (km.) aki álnokságot vet, bút arat. Innen: Álnokságos, mn. Ál-növedék, fn. amely növény törzsén keletkezett kóros- v. fattyúnövedék. -növény, fn. nem valódi növény, -nyomat, fn. a törvényes kiadó akarata nélkül eszközölt utánnyomata vmely irodalmi v. képműnek. Alnyomatú, mn. (gép.) lefelé irányzott nyomatú , alnyomatú gőzgép. Aloe , fn. (nt.) nálunk csak melegházakban tenyésző növény, a halhímesek osztályából. Aloefa, 1. Aloe. *álog, 1. Zálog. Alóli, tsz. futásra nógató szó. Alok, fn. költött ok, ürügy. Alakoskodás, fn. (bölcs.) látszólagos helyes alakú okoskodás, melybe észrevétlen akár szándékosan akár akaratlanul hiba csúsztatott be. Álokoskodó, 1. Albölcselkedő. Álól, nh. 1) e kérdésre: honnétt bizonyos helyről, mely felett vmni van; vedd a tollat az asztal alól; 2) e kérdésre: holfl. Alul. -ról, id. lefelé eső tájról, részről, 1. Alulról. Álom, fn. tt. almot, tb. almok; a barmoknak szalmából készitett nyughelye, alvó fészke; almot vetni, almozni. Álom, fn. tt. álmot, tb. álmok; 1) alvó állapot; csendes, édes álom; mély, könnyű, éber, nyugtalan álom; rövid, hosszú álom; álomból felébredni, felriadni ; álomba merülni; álomba meríteni; álomra hajtani fejét; álmából felverni, felkelteni vkit; álomra nem zárhatom szemeimet; szemeire nehezedik az álom; az álom ölében v. az álom karjai közt keres nyugtot; álomnak ereszti fáradt szemeit; (szer.) egy jó álom mindent helyrehoz; (km.) étel, ital, álom, szükséges e három; 2) a lélek alvás alatti munkássága s az ennek nyomán keletkezett tarka képzeletek; álmot álmodni, látni; álmot fejtegetni, hüvelyezni, magyarázni, álomban beszélni, sírni, kiabálni, nevetni, ugrálni; 3) á. é. 1. Ábránd. Álombolygás, fn. kórállapot, melyben a beteg alvás közben jár-kel. Innen: Álombolygó , mn. -derme, fn. (kórt.) oly mély alvás, hogy abból az embert teljes öntudatra ébreszteni nem lehet (Lethargia),észszel, id. szender közben, félálomban. Álomfa, fn. (ép.) istállóban a barmok alá padlóul használt gerenda. Álom-fejtés, fn. az álom jelentésének magyarázgatása. -fejtő, fn. az álom jelentésének megmagyarázója. -fű, fn. (nt.) bódulást okozó növény,máskép : nadragulya, -hozó, mn. álmot okozó, siettető, elösegitö. -hüvelyezés, -hüvelyzés, 1. Álomfejtés. Álomhüvelyzö, 1. Álomfejtö. Álom-isten, fn. hamis isten, akit a pogány hitrege az álom őréül állított fel. -ital, fn. álmot okozó, elösegitő ital. -járás, 1. Álombolygás. Álom-járó, 1. Álombolygó. Álom-jelenés, fn. sorsunkat némileg előéreztető sejtelmes álom. -kép, fn. alvás közben képzelődés által előidézett látvány; alig hogy eltűnt egyik álomképem, másik merészté vad szemet reám (Pét.), -kór, fn. betegség, melyben az ember akarata ellenére folyvást álmos. Innen: Álomkóros, mn.,és mn.látás, 1. Álmodás. Álomlátó, mn. ki álmainak különös jelentőséget tulajdonít. Álomlátvány, 1. Álomkép. Álommagyarázás,Álommagyarázó,l. Álomfejtés, Álomfejtö. Álommagyarázat, mn. amit az álomfejtő az álom jelentésének lenni mond. -nyomasztás, fn. alvásközbeni lélekzetszorulás. -por, fn. poralakú altató szer, mély álomba ejtő szer, mákony. -rém, fn. álomban látott ijesztő kép. -rontés, mn. az alvást háborgató, álomrontó viharzúgás (Jók.). Álomszalma, fn. barmok alá álomul használt szalma. Álomszer, fn. altató gyógyszer. Álomszerző, 1. Álomhozó. Álomszeszszel, id. ébredéskor az álom még tompító érzésével. Álomszíj, fn. a gyeplő végén lévő szíj, melynélfogva a gyeplő a kocsi oldalához akasztóik, hogy a kocsis elalvása esetében a gyeplő a lovak közé ne essék. Álomszuszi, Álomszuszék, fn. sokat aludni szerető, sokalvó. Álomtalan, mn. álom nélküli, álmatlan. Innen: Álomtalanul, id. Álomtalanság, fn. Álomtáska, 1. Álomszuszi. Álomtünemény, 1. Álomkép. Álomverő, mn. álmot háborgató, álomból fölverő, hallottuk álomverő orditozását (Jók.). ?_Ásor, fn. tt.-t; kereskedői szolga. Álorca, fn. 1) az ábrázat elfedésére használt , emberi arcot mutató üres alak, lárva, Pesti Gábornál : Írott fej; álorcával járni; levenni az álorcát; 2) á. é. gaz jellemet takaró képmutatás, szenteskedés ; lerántani vkinek álorcáját. Álorcás, mn. 1) álorcát viselő; álorcás tolvaj; 2) amiben álorcát hordozók jelennek meg; álorcás bál; 3) á. é. képmutató, szenteskedő. Innen: Álorcsásan, id. Álorcásság, m. -kodás, fu. tt.-t; 1) a valódi szándék eltitkolása; 2) gaz jellemet takaró képmutatás, -kodlik, k. 1) valódi szándékát eltitkolja; 2) jámbornak, vallásosnak tetteti magát, szenteskedik, szenteskedőt játszik. Álarcátlan, mn. álarca nélküli. Álarcáz, cs. álarccal befed, álarc alá rejt. Álorvos, fn. nyegle, kuruzsló orvos. Alosztály, fn. a főosztály egy része. Innen : Alosztálya. Áloz, A) cs. amit hozzáférhetlenné tesz(maskhoz). B) k. 1. Áloreáskodik. Innen: Álozás, fn. Álültözés, fn. az illető egyéniségét, állapotát, nemét eltitkoló ruházatba való öltözködés. Álöltözet, 1. Álruházat. Alöz, fn. (b.) a szállítás és szállítási szerszámok feletti felügyelő. Al -örökítés, fn. (trud.) törvénytelen örökítés, -örökös, fn. nem törvényes örökös, -öröm, fn. színlett, nem valódi öröm. -palló, fn. gyönge szerkezetű, meg nem felelő palló, -pápa, fn. a megállapított szokást mellőző módon választott pápa.