Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Alt 32 Alt nyáron által; esztendőn által; sajátságos, eszten­dőt által.­­ Által, mint igekötő, 1. Át. Általában, id. tekintet nélkül az egyesekre; az ifjak általában könnyelműek.­­ Általai»!», középfok, rövidebb, hamarabb; nincs a bolondságra általabb út a haragnál (Pázm.). Általad, 1. Átad. Általag. 1. Atalag.­­ Általán, k. keresztüláll, keresztülakad; egy halt tetem által állott az ő torkán (debr. leg. k.). Általán, 1. Általában. Által­án­ érvényes,mn. egészben véve érvényes. Általán fogva, 1. Általában. Általánit, cs. (bölcs.) általánossá tesz, az egyed tulajdonságát a fajra, nemre viszi át. Innen: Általanitás. Általán-mérleg, mn. (kér.) adóssági és birtok­­állapoti kimutatás. Általános , mn. 1) kivétel nélküli; általános panasz; általános szavazat; 2) bizonyos sokaság felét túlhaladó; a képviselőket általános szótöbbség­gel választják, azaz a szavazók felén túl legalább egy többséggel; 3) mindenre kiterjedő, egyete­mes, általános örökös; általános földabrosz; 4) (bölcs.) merően, különbségtelen, tekintet nélkül az egyesekre, az egyesektől elvonatkozva, egyetemes. Innen: Általánosság, -an, id. közönségesen, min­denfelé; általánosan tisztelt férfi, -tt. 1. Általánit. Általántárs, (kér.) az adás-vevés neme, mely­ben az árucikkekre nem egyenként külön, hanem általánosan köttetik alku. Általány, mn.tt.-t. 1) különféle árucikkek árai­nak öszlete; 2) bizonyos ideig tartó szolgálatért járó rendes fizetés és mellékes jövedelem öszlete­­ egy évi általány; 3) (bölcs.) önmagában megálló feltétlen dolog,­­kezelés, mn. általányul járó pénz kezelése. Általányos, Általányosan, Általányosság, 1. Általános, Általánosan, Általánosság. Általányoz, cs. ál­talány díjjal ellát vkit. Általány-pénz, fn. általányul fizetett pénz. -szerinti, mn. nem külön-külön, hanem összesen ígért, adott, általány szerinti alku. Általás, 1. Általános. Által-buvólu, fn. (nt.) növény a szingallérok osztályából (bupleurum rotundi folium), -deszka, fn­. csolnakokon ülőhelyül keresztültett deszka, -ellenben, id. szemközt a túlsó oldalon, -elleni, mn. szemközt fekvő. * -ember, fn. derék, becsü­letes ember, -esik, k. 1) vmely tárgyon túl esik , általesett az árkon, a házon; 2) nagy fáradsággal járó munkát bevégez; általestem a vizsgán; (km.) átesett rajta, mint Makó a házán, -fa, fn. 1) átjárás könnyebbitése végett vmely árkon stb. keresztül tett gerenda; 2) (haj.) kissé ívezett hasábfa, mely ajtók, nyílások közepén a födelet tartja,­­fázik, L­átfázik. Általgerenda, 1. Általfa. Általh­ág, 1. Áthág. Általh­at, 1. Áthat. Általház, f­. elül hátul kapuval ellátott ház, melyen keresztül egyik utcából a másikba lehet menni. Általunk, fn. a főtálnok után első rangú egyén. * Általomos, Általomosan, 1. Általános, Ál­talánosan. Általölt, cs. egyik oldalról a másikra átszűr (tüt). ' Általpad, 1. Általdeszka. f Általság, fn. 1) szélesség; az kerösztfának általságára és hosszúságára; 2) a. m. átallság, szégyen; általság azt csak hallani is (Pázm.) Által-tevö, fn. (mt.) félkör alakú szögmérő,­­ut, fn. általházon keresztül vivő ut. -úttal, id. egyenes irányban, torony iránt menve, -vető, fn. szíjjal, v. madzaggal ellátott, vállra vethető kettős tarisznya, szerdás; (szej.) általvetőre szorulni, koldussá lenni; (km.) az általvetőnek csak elejét látjuk, a melybe a mások hibáit vetjük, a hátunk megetti iszákot pedig, melybe magunk hibáit rejt­jük, nem látjuk. Altanitó, fn.,a totanitó segédje. Altaréj, 1. Alltaréj. Altárs, fn. a sorban álló katonaság között, mindeniknek a balján álló katona. Altat, cs. álomba ejt, alvó állapotba tesz, szen­­derit; a kisdedet énekléssel, ringatással altatni; simogatással, hátdörzsöléssel altatni vkit. Innen: Altatás, fn. Altató, mn. álomhozó. Altat, cs. álbeszédekkel rászed, ámizgat, csaló­dásba ejt. Innen: Altatás. Altató-dal, fn. dal, melylyel a kisdedet altatják,­­szer, fn. álomhozó gyógyszer. Alteher, fn. (haj.) a tengeri hajók fenekére ra­kott leginkább homok,hogy a hajó szélvész idején egyensúlyban maradjon; alterhet rakni; alterhet ürítni. Alteke, fn. (mt.) teke, melynek felületén nem minden pont vagyon egyenlő távolságra a közép­ponttól (Sphaeroid). Altengernagy, Altengernek, fn. (haj.) a ha­jóhad alvezére. Alterméjü, mn. (nt. msz.) a termén köz­vetlen álló. Altest, fn. a mellen alul a has- és medence­üreget magában foglaló emberi testrész. Innen: Altesti, mn. Altét, fn. (bölcs.) körmondatban a sötétnek alárendelt tétel. Áltét, fn. (bölcs.) álokoskodás támjául szol­gáló tétel. Álteve, fn. púp nélküli teve. Altista, fn. (ideg.) vékony, magas hangon éneklő. Altiszt, fn. 1) őrmester, káplár, alkáplár; 2) polgárilag alárendelt tisztviselő. Innen : Al­tisztség, fn. Áltoborzó, fn.nem a kimondott célokra toborzó. Áltopáz, fn. üvegből készített, topázszint mu­tató mű. Áltört, fn. (mt.) törtszám, melynek számlálója egyenlő a nevezővel, v. nagyobb a nevezőnél. Áltörvény­hatóság, fn. más fölebb való ha­tóságnak alárendelt törvényhatóság,­­szék, fn. 1) törvényszék, melyről az illető felek felebbezhet­­nek; 2) kisebb ügyeket vitató törvényszék.

Next