Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
A, a, a magyar ábécé első betűje. A rövid a tiszta vagy vegyes hangú ; 1) tiszta hangú az a azon szókban , melyekben egy tájon sem hangoztatják sem o-nak, sem a-nak, ilyenek : ablak, arany stb. Némely szóban váltakozik tiszta e-vel, miáltal néha a szó értelme is némileg módosul, mint: kavar, kever; karika, kerék; ganaj, Erdélyben yené stb.; 2) vegyes hangú az a oly szókban, melyekben tájak szerint majd mint a, majd mint o v. u ejtetik; p. alma, alma, óma; arca, orca; baglya, boglya, baglya; szinte ily természetű az a közbetű is oly szókban, melyeknek hangzója á; pl. láb, láb-a-t, láb-o-t; láb-a-k, láb-o-k; láb-a-s, láb-o-s; láb-a-lni, láb-o-lni; stb. Á, á, a magyar ábécé második betűje; hangmértanilag megfelel a két rövid a-nak; a palócoknál mostanig fennmaradt az á-nak e kettőzött kiejtése majd mint aa , majd mint oa v, ua , pl. maar, már; voarok, várok; luatom, látom stb. Némely szóban tájszokásilag é-vel váltakozik, mint: arrább, arrébb; hamarább, hamarébb; rákász, rákész; némely szóban rövid a-val váltakozik, p.fonál,fonal; kackiás, kackiás, stb.; (szej.) az á-t sem ismeri v. az öreg á-t sem ismeri, tanulatlan; (km.) ki á-t mond, b-t is kell mondania, ha belekezdtél, folytasd. A, bámulatot kifejező szócska; á ez lehetetlen. Alba , fn. durva festetlen szőrszövet; abaposztó, abaköntös; (szer.) aba nem posztó, aba hitvány posztó, épen úgy mint: kása nem étel, kása hitvány étel.Aba, fn. apa; Aba Sámuel. * Aba finál, cs.vkit vesszővel, pálcával jól elver. *Abagos, mn. tt.-at; szőrösen született, 1. Abagos. *Abaj, fn. tt.-t; kétszeres, kétszeres gabna. Abajd, fn. (kér.) vmely árunak kivetni való szemetes része (fusti). Abajdoc, mn. és fn. elegyes, felemás, kétszeres; a bajdoc-buza, búza rozszsal vegyítve; d. é. különböző fajú és nyelvű, kevert vérű, elkorcsosodott; abajdoc nép, lakosság, csőcselék, -halt«», fn. (nt.) a sárga-baba faja (Vicia hybrida); -káposzta, fn. 1) különböző káposztafaj keverve; 2) (nt.) 1. Tátorján. Abajdocos, Abajdócos, mn. tt.-t, v.-at; tb. -ak ; különböző fajokból kevert; abajdocos gabona. Abajdocosodik, k. abajdocossá leszen; á. é. elkorcsosodik. Abajdocsás, mn.(nt.) a sásnövények egy faja. (Carex paradoxa.) *Abajdok, mn. Abajdokul, id. esetlen, arány nélküli; hórihorgas abajdok ember, abajdokul rakott osztag. Abajd-számla, fn. (ker.) számla vmely áru kivetni való részéröl (Fustbreehnung). Abajg, Abajog, k. kiabál, ordítoz. Innen: Abajgás, fn. Abajgat, A) k. óbégat, irgalmatlanul ordítoz; B) cs. erősen kiáltozva kerget, zaklat. *Abajnac, 1. Abajdoc. Aba-köntös, fn. abaféle szőrszövetből készült köntös, condra, gúnya, kankó. *Abál, k. kéreng, mereng. Abáll, 1. Abárol. •Abanajc, 1. Abajdoc. Abara, f. (gazd.) gabnaasztag , v. szénakazal fölé rakott rudakon nyugvó szalmafedél. Abári, 1. Abárol. Abárlat, fn. 1) leforralt, habart, kevert vagy rántott húsétel; 2) a csirke v. disznó könnyebb mellesztés végetti leforrázása. Abárol, cs. 1) jövő húslé habját leszedi; 2) a tölteléknek valót leforrázás által tisztogatja; 3) a disznó hurkáját, belét, zsigereit forralja, és kanállal v. lapockával kavargatja, hogy megtisztuljon. Innen: Abárlás, fn. Abárló, mn. és fn. 1) amiben v. amivel abárolnak; abárló fazék, üst, kalán; 2) személy, ki abárol. Abárvilla, fn. hosszú ágú és nyelű villa, melylyel az abárlott hurkát stb. forgatják és kiszedik. *Ágaskodik, k. ágaskodik. Abban-hagy, cs. vmely munkát, cselekvést befejezése előtt egy időre, v. véglegesen megszüntet, félben-hagy,marad, k. 1) bevégzetlen állapotban, végrehajtatlanul marad; 2) bizonyos célra nézve vmiben megegyez, megállapodik; abban maradtunk, hogy este összejövünk, abban lett a megállapodás, hogy stb. *Al»havét, cs. vmit ijedség miatt abbanhagy. Abbeli, Abbéli (az és beli-böl), mn. azt illető, arra vonatkozó, arra törekvő. *Abda, mn. ábécé. * Abdái, cs. nagyjából összeötöget, összeféred, összetákol, összeaggat, 1.áblál. Ábécé, fn. amely nyelv betűjegyeinek egész sorozata; (szej.) még az ábécén sem ment keresztül, semmit sem tanult, egészen tudatlan ember; ábécére tanítja a szamarat, hasztalan munkát tesz; az ábécét sem tudja, mégis papolni akar; ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez,rend, fn. a betűk bevett, szokásos sorozata, rendje; ábécérendben készített szótár. Ábécés, mn. 1) magában ábécét foglaló, ábécével beirott; ábécés könyv , tábla; 2) ábécét tanuló; ábécés gyermek. Ábécésor, 1. Ábécérend. Ábel, mn. finév. Ablak, fn. 1) a ház falán, v annak fedélzetén kivágott és a szükséges készlettel ellátott nyi- Ball ági szótár.