Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Apa 38 Apa köznyelvben : ilyet még az apád sem látott; apád lelkének sem teszem; vak apád, rostálási kifejezés; (szel.) eb apának kutya a fia; apja sem volt harang­­öntő, az sem találta fel a puskaport; apja is ember volt, vasvillával ette a szerdákét; apja szabta csiz­mába jár, azaz mezítláb ; úgy néz rám, mintha ap­ját, anyját megöltem volna; apád, anyád ide jöjön, a vásáron beárult első pénzre szokták mondani; különb ember légy apádnál; ne légy jobb apádnál, azaz házasodjál meg. Apáca, un. kolostorban lakó nöszemély, ki szü­­zeségi fogadást tett; szürke apáca; (szel.) sze­mérmes, mint az apáca, -búvár, fn (állati.) a búvárok osztályához tartozó kis fehér madár, -cérna, fn. apró gombolyagokban árult igen vé­kony brabanti cérna.-élet, fn. 1) az apácák zárdái élete; 2) a vi ágtól visszavonult nő élete; ez a nő apáca-életet él. -fő, 1. Fejedelemasszony. Apáca-ír, fn. régente apácák által készitett ke­nőcs, máskép: semmi (ungventum nihili). * Apacs, fn. az öreg hálóra kötött, s halászat­kor a viz színén úszó fadorong, -in, fn. evezőla­­pát. -ó, -Vi, 1. Apacs. Apad,k. 1) elpárolgás v. elszivárgás miatt fogy (vmi folyadék); apad a viz, apad a Duna; apad az érc, sokáig tartó olvasztásnál; 2) á. é. apad a du­­doru, tömött, kövér test, midőn nedvei megfo­gyatkoznak; apad a tehén tőgye; apad a mell, az arc. Innen : Apadás, fn. Apadási, mn. Apadat, 1. Apadék és Apály. Apadék, fn. 1) apadási tér v. fokozat, melyről a folyadék elpárolgott; 2) (kér.) a folyékony áru­cikkeknek apadás általi fogyatéka. Apadthatlan, mn. nedvteljes, kimerithetlen. Innen : Apadhatlanság, fn. Apadhatlanul, id. Apadom, k. lassanként, meg-megszakadva apad. Innen: Apadozás, fn. Apadt, mn. beesett, fonnyadt, kiszáradt; apadt arcú vén asszony; apadt tőgyü tehén. Apagyilkos, fn. bűnös, ki saját apját meggyil­kolta. Innen: Apagyilkosság, fn. Apai, mn. 1) apát illető; 2) apa után maradt; apai örökség; (szel.) kikapta apait, anyait, minden büntetést elvett, a mi csak illette. * Apaka, Apuka, m­. hízelgő gyermeki nyel­ven a. m. kedves kis apa. Apalin, m­. nőnév (Apollónia). Apalin­, mn. asszonyos, félénk; apalinszivü, gyáva. Apály, m­. tt.-t. a tenger vizének a partok kö­zelében naponkint megújuló és ismét elmúló apadó állapota,­­dagályfolyás, fn. (haj ) a tenger hab­jainak apály és dagály által előidézett folyása,­­horgony, fn­. (haj.) apály idején használt hajó­horgony. Apárka, fn. (nt.) növény a hímnösök osztályá­ból ; egyvirágú, tőkocsányos, elágazó szárú apárka (apargia). Aparokon, fn. atyai részről való rokon. Apás, mn. atyját nagyon szerető, atyjához na­gyon vonzódó. Apaság, mn. atyai állapot. Apaszt, cs. 1) bizonyos téren levő folyadékot elpárologtat­ás által fogyaszt; a meleg nyár apasztja a folyók vizét; 2) domború, tömött testet lapossá tesz ; a kiadás apasztja az erszényt; a bú apasztja az arcot. Innen: Apasztás, fn. Apasztó, mn.­­ Apát, fn. némely szerzet főnöke; benedictinus I apát; zirci apát; címzetes, v. süveges apát; kinek apáti enne és süvege van, de jószága nincs. Innen : Apáti, mn. Apatárs, fn. a férj és feleség édes apjai egy­másra nézve apatársak ; máskép: nász. Apátasszony, 1. Fejedelemasszony. Apátoskodik, k. apáti hivatalban forgolódik. Apátság, mn. 1) apáti cím, méltóság; 2) szer­zetes testület, melynek főnöke apáti címmel bir. Innen: Apátsági, mn. Apátur. 1. Apát. Apáturság, m­. a. m. apátság; (km.) hal barát, hal szamár, változik az apáturság. Apjok, fn. birtokragozva -om; így szólítja a közrendű­ magyar nő, kinek gyermekei vannak, férjét, édes apjokom. Apó, fn. 1) az atyácska szónak öregitett kife­jezése ; (km.; hol gyáva az apó, anyó néven iríják a fiukat; 2) öreg, vénember,­­ka, fn. kies. apácska. A pocin, fn. (nt.) növény az öthímesek és két anyásak osztályából. Ápol, 1. Apatin, fn.­­ Ápol, cs. csókol. Ápol, cs. 1) Akinek gyöngéd szeretettel gondját viseli, táplálja, minden ro­ztól megóvja; kisdedet, szegényt, beteget ápolni. 2) 1. Ápol. Innen: Ápolás, fn. Ápoló, mn.­­ Ápolat, fn. csók. Ápolda, fn. tehetetlenek ápoló intézete; kisded­­ápolda, jótékony intézet, hol a szegény és árva csecsemőket ápolják, bölcsöde. Ápolgat, cs. 1) több ideig gyöngéden ápol; *2) csókolgat, ölelget. Innen: Ápólg­at­ás, fn. Ápol­­gató, mn. Ápolka, fn. (nt.) az ajakosak családjához tar­tozó, csöves szárú növény (monarcha). Apolló, Apollónia, fn. nőnév. -pillangó, fn. (állatti az alpesek alján tenyésző pillangó. Ápoló-bér, fn. a fogadott betegápolók bére. -ház, -intézet, fn. jótékony intézet, melyben a szegények, betegek, árvák, elaggottak ápoltatnak,­­nö, m­. nőszemély, ki az ápolóházakban levő be­tegekre, árvákra stb. gondot, visel. f Apor, 1. Záp. * Áporkodik, k. az erősebb ellen berzenkedik, akivel sükeretlenül szembe száll; mikor a gyen­gébb az erősebben ki akar fogni, azt mondják: ne áporkodj! * Áporodik, k. (személyt.) avassá, rothadt bű­zéivé leszen, büdösödik, zápul; áporodik a tojás, a tej, a vaj, a zsír. Innen: Áporodott, mn. Após, fn. tt.-t; 1) a férjre nézve a feleség, a nőre nézve a férj atyja; ip. ipa; 2) éltes atya; öreg apa; jobb apa; és apa. Apostol,m­. tt.-t. t) görög eredete szerint álta­lában a. m. kiküldött; külön, keresztyén értelem­ben Krisztus tanítványai, kiket az evangélium hirdetése végett az egész világra szétküldött, hit­követ; apostolok cselekedetei; apostolok oszlása, ünnep julius 15-én; (tréf.) apostolok lovain járni, gyalog; (szój.) tizenharmadik apostol, ismeretlen bölcs, kire semmi szükség; (km.) apostolok közt is volt egy Júdás; 21 á. é. aki vmely népet a kérést-

Next