Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Apr 39 Ar tyén hitra téritett; Sz. István a magyarok apostola; 3) bármely hit, v. tan hirdetője,i. mn. apostolt illető, arra vonatkozó, apostoloktól származott; apostolként működő; apostoli hitvallás, áldás; apostoli király; apostoli szentszék. Innen: Apostolilag, id. -kodás,mn. a hitterjesztésben apostolként való fáradozás; á. é. akármely szellemi ügyben való buzgó fáradozás, -kodik, k. 1) a hitterjesztésben apostolként fáradoz ; 2) á. é. v.mely ügyet előmozdít, annak másokat megnyerni igyekszik, -ság, fn. apostoli működés. Apránként, id. kis darabokban, apróra tördelt részletekben. Aprány, fn. tt -t, amely test nagyon piciny részecskéje, parány -i, mn. nagyon piciny, parányi. Ápril, Április, fn. az év negyedik hónapja; máskép tavaszhó, v. sz. György hava; áprilist járatni vkivel, elbolonditni; áprilist járja; április bolondja; fszej.) egész április, változó eszü ember. Áprilisi, mn. áprilisban létező,arra vonatkozó; áprilisi idő, változékony ; áprilisi napok. Aprít, cs. amit apró darabokra tördel, metél; bíró hátán aprítani, nagy darabokra metélni; (szej.) abba ugyan nem aprítasz, azt ugyan nem éred el, nem eszel belőle; van mit a tejbe aprítani, jó módú; (km. ha aprítottad, meg is edd, ha elkezdetted, végezd is el; 2) * kicsi szapora lépésekkel megy; 3) * tereferél, habar, szaporán beszél; sokat aprít, sok haszontalan szót szaporít; kérlek, ne apríts már annyit, ne fecsegj. Innen : Aprítás. Apró, mn. rag. apraja v. aprója, apraji; nagyon kicsiny, nagyon parányi (gyűjtő neveknél használtatni); apró gyöngy, bimbó; örege, apraja, kicsinye, nagyja; apró szemű szűz, gyanús nőszemély; apróra, kis darabokra; apróra törni, vágni; (km.) terepes rózsák is apró bimbókból erednek. — *, fn. gyermekhimlő, kanyaró. Apró-árus, fn. mindenféle aprósággal kereskedő kalmár, -bojtorján, fn. (nt.) kis, apró levelű bojtorján.-cs, fn. (b.) apró érchulladék, -cseprö v. -cseprü, mn. apró dirib-darabból álló (pl. vessző) ; apró gyerekekről is mondatik ; ölbe sír az aprócseprő (Ar.); apróstul, cseprüstül, mindenestül. Apród, fn. + 1) kisded, kis gyermek ; és kíván Jézus egy apródot (parvulum); f 2) a régi lovagok fegyverhordozója; 3) a fejedelmek és főurak szolgálatában levő nemes ifjú ; 4) vmely művészetet, v. mesterséget tanuló újonc, -levél, fn. vmely mesterséget tanuló ifjú bizonyítványa, -önként, id. lassanként, kis részletekben, nem egyszerre; apródonként szerezni, fogyasztani, -szolgálat, fn. apród minőségben való szolgálat, -zik. k. 1) kis részecskékre válik ; * 2) apró himlőben szenved. Apró-eres, fn. rövid, vékony erekkel biró; apró-eres ásvány, -fegyver, fn. kézi fegyver; puska, pisztoly, tör, stb. -göbecs, fn. legkisebb fajta serét, melylyel aprómadarakra lőnek, -gyalu, fn. simító, kis gyalu, -gyöngy, fn. nagyon kisszemű gyöngy, melyet a kereskedők latszámra árulnak. -Imre, fn. csetepaté, kevés számú ellenfelek harca, -ka, mn. kicsinke, picinke, picurka. * Apróka, fn. apró szemű szilva. Apró kása, fn. árpából, búzából készült dara. -kereskedés, fn. apróságokkal való kereskedés. * Aprókölte, Aprókötő, A. mn. apró, gyermekhimlő, kanyaró; * B. mn. himlőhelyes. * Apróköltés, mn. apró himlőben szenvedő. Aprólék, fn. 1) dirib-darab, töredék, hulladék, apróság, forgács-aprólék; (km.) nem jó minden aprólékot arany tollal írni; 2) mindenféle házi szárnyas állat; sok aprólékot nevel; 3) a megölt házi állatok apró részei: lúd-, réce-aprólék, lábak, szárnyak, máj, stb. disznó-aprólék, hurka, kolbász stb. -os, mn. tt.-t, v. -at, tb. -ak; 1) kicsinységekből álló, apróságokra terjeszkedő, aprólékos gazdaság; 2) körülményes, részletes , aprólékos előadás; 3) baromfi aprólékkal készített, aprólékos kása. Innen: Aprólékosság, fn. Apró-len, fn. (nt.) fehér virágú, vékony szárú len (linum catharticum). -lépés, fn. gyors, kis lépés; milyen a fürje, pipiskéé,majorság, fn. mindenféle házi szárnyas állatok,marha, fn. apró-majorság, baromfi. Aprón, id. 1) kis darabokra törve; 2) szaporán, elhadarva, aprón beszélni. Apró-pénz, fn. egy forintnál kisebb értékű pénz; krajcár, tizes, huszas; (szej.) kifizettem apró-pénzzel, lehordottam, -s, mn. 1) kicsinyes, kisebb fajtáú; aprós körte; 2) * gyermekhímlés, kanyaros. -ság, mn. 1) csekélység, kicsiség; 2) kis gyermekek ; hogy vannak az apróságok?-serét, 1. Aprógöbecs. Aprósit, cs. kicsinynyé, apróvá tesz. Aprósodik, k. kicsinynyé, apróvá leszen. Aprószemű, mn. 1) kis szemű, kis szemekkel biró (ember, állat); apró magú, bogyójú ; aprószemű gabona , szilva; (b.) aprószemű vascsillám, érchulladék, melylyel a vaseszközöket tisztítják,szentek, m.tb. Heródes által legyilkolt kisdedek; apró szentek napja, tkath. ünnep dec 28-án amaz ártatlanok emlékére; ált. kisdedek, hányan vannak az aprószentek? aprószentek napján szokásos kérdés, melyre ha mindjárt nem jön e felelet, minden szegletben egy szakajtóval, a kérdezett egy pálcácskával megüttetik. Innen: Aprószentekkor, id. -szeres, 1. Apróárus. Aprószőlő, fn. meleg tartományban termett kis bogyójú aszúszőlő. -tözs, -tőzsér, 1. Aprókereskedés, Apróárus. Apróz, cs. 1) apróra tördel; 2) á. é. siettet, a lépést, táncot szaporázza; hadarva beszél; aprózni a magyart, a csárdást; aprózni a szót, a beszédet, az imádságot; 3) (b.) érces ásványt apró darabokra tördel; 4) részletez, körülményesen leír, előad vmit. Innen: Aprózás, fn. Aprózott, mn. -at, fn. kis részlet; a nyelvelemzőnek aprózatokkal is kell bíbelődni, -ik. 1. Apródzik. Apai, id. 1) apai módon , apai bánik fogadott gyermekével; 2) apai részről, ágról; apai testvérek, kiket egy apa nemzett, de más-más anya szült; apai rokon, apai részről. Apus, 1. Apuka. Ár, m. tt.-t; birtokragozva: ára, tb. árak, árak, árai; vminek adásvevési értéke; pénz, melyért vmi árucikket eladnak ; magas, nagy, drága, piaci ár; alacsony, olcsó, jutányos, csekély ár; tartott, Szabott, lealkudott ár; fele árán eladni, elvesztegetni árt szabni; felvenni az árát; (szej.) megadja az árát, fog lakolni érte; megadta az árát, rajta vesztett ; mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik; lasabban a lőcs árával, ne oly fenhéjázva. Ár, m. tt.-t; tb. -ak. h. sz. birtokraggal; árjai árjok, árjuk, árjai, árjaik; 1) a rendes határokon