Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Ara 42 Ara feloszt, rendez; számokat arányozni; 2) aminek mértékarányát hozzávetőleg fölveszi; mi ezt olyan­formának arányzók (Sz. J.) ; s arányzom szivemben, sejtem ; 3) * f a. m. irányoz, céloz; feltett célom, melyre arányozni akarok ez órában (Iráz.); Aloyses könyveire arányoz Esaie­l (E. P.). Innen: Aranyo­zás, fn. Aranyozó, fn. arany­ozóba vette ellenségét (Fal.). Aranyozni, fn. aranyozás által keletkezett mn. Aranyozó, fn. aki aranyoz; —, mn. amivel aranyoznak; aranyozó ecset. Aranyöltés, fn. (bt.) sebnek aranyfonállal való beöltése. Aranypár, 1. Aranylat. Arany­part, fn. sok aranyat termő tenger-, v. folyampart. -pát, fn. (ásványt.) aranyszínben ját­szó párnemü ásvány. -pej,mn. világos aranyszínű (ló), -pénz, fn. aranyból vert pénz. -pill, fn. (b.) pehelyalakú termésarany. -pillangó, fn. pillangó alakú aranyhimzés. -pléh, 1. Aranybádog. Arany-ponty, fn. (állatt.) aranyszín pikkely­­lyel fedett hal a pontyok osztályából, -por, fn. 1) porrá tört arany; 2) a folyók fövenyéből poralak­ban nyert arany. Aranypróba, fn. 1) (b.) az arany minőségét és mennyiségét vizsgáló kísérlet; 2) 1. Aranyműves­­jegy. -kő, fn. az arany finomságának megvizsgá­lására használt fekete palakő. Arany-ráspoly, fn. az aranymivesek finom ráspolya, -rög, fn. a földben vegyü­letlenül talált aranyérc-darab, termésarany, -rúd, fn. rúdfor­­mára alakitott aranytömeg.-sáfrány, fn. (nt.) vi­lágos sárga sáfrány, -salak, fn. tisztítás alatt az aranyércből elhulló idegen rész. -sárga , mn. az aranyéhoz hasonló sárgaszínű; s, fn. 1) csil­logó sárgaszínű ló; 2) 1. Aranygrét. Arany sarkantyú, fn. aranyból készített lovag­sarkantyú. -s , fn. aranysarkantyúval díszített lovag. Arany-savitag, fn. 1) égékeny részeitől meg­tisztított arany; 2) (b.) aranyrészeket tartalmazó mészföld. -sík, fn. 1) aranyfonálból készített szö­vet ; 2) aranyozott papiros, -sodró, fn. 1) arany­fonalat készítő személy; 2) aranyfonalat készítő gép. -sodrony, fn. aranyércből készített huzal, drót. Aranysor, 1. Haladvány. Aranysúly, fn. (tran.) ált. a testek súlyának viszonya térfogatukhoz ; külön, súly , mélylyel vmely test ugyanazon köbtartalmú lepárolt vízhez mérve kir. Aran­y-sü­gér, fn. (állatt.) aranyszín pikke­lyekkel fedett sügérféle hal. -szám, fn. a kórtan­ban azon szám, mely jelenti, hányadik vmely év a holdközben. Arányszám­, fn. (mt.) azon szám, mely mutatja, hogy vmely szám az alapnak hányadik hatványa, v. ö. alap (Logarithmus). Innen: Arányszámi, mn. -sor, fn. (mt.) a természetes logarithmusoknak kiszámításánál használt haladvány. Aranyszem, fn. garinaszem nagyságú és alakú arany. Arany szer, fn. arany részeket tartalmazó gyógy­szer. Aranyszerű, Aranyszemű­ség, 1. Arányos. Arányosság. Arany-szín, fn. az arany halvány sárga színe. -szín, -színű, mn. az aranyéhoz hasonló sárga­színű. -színre, fn. (ásványt.) mereny- és kénből álló, többnyire jegeces tömegekben előforduló ás­vány (Auripigment), -szomj, fn. arany utáni mértéktelen vágy. -szövet, fn. aranyfonálból szőtt szövet, -tajték, 1. Aranyfüst. Aranytalan, mn. (mt.) nem arányos, kellő arányban nem rendezett. Innen: Aránytalanság, fn. Arany-tartalmú , mn. aranyrészeket tartal­mazó. -telek, fn. telek, vidék, melynek földje sok aranyt tartalmaz, -termő, mn. aranyhozó, magá­ban aranyat rejtő, -tészta, fn. lágyra olvasztott arany. -tömeg, fn. szabálytalan alakú tömör­­arany. -tűzkő, fn. (ásványt.) aranyrészeket tar­talmazó tűzkő.-úl, id. aranypénzben, arany gya­nánt. -vágat, fn. diszkötésü könyv aranyos szé­­lezete. -vágy, 1. Aranyszomj. Arany-választó, fn. (b.) az aranyat a többi érctől vegytani műtét által elválasztó személy. Aranyvarró, 1. Aranyhimző. Arany-vegyes, mn. aranyrészekkel kevert, -verő, mn. a tömöraranyat lemezzé nyújtó míves, -veselke, fn. sárga virágú növény a veselkék osz­tályából (Chrysosplenium alternifolium).-vessző, fn. mész-, sövény és rothadt növényből álló kő (osteocella). -virág, fn. késő őszig virágzó növény az együ­ttnem­zek osztályából (Chrysanthemum). -viz, fn. aranyrészekkel vegyített viz. -vonal, 1. Aranyfonál. Aranyzás, 1. Aranyozás. Aranyzat, fn. (mt.) 1) 1. Aránylat, 2) 1. Ha­ladvány. Arany-zöld, fn. és mn. aranyszínben játszó zöld. -zsufa, mn. és fn. aranyszínben játszó zsu­­faszín. Árap, Árapály, fn. a tenger vizének napon­kénti sülyedő és emelkedő változása. Arasz, fn. tt.-t. a kinyújtott hüvelykujj he­gyétől a kinyújtott közép v.kisujj hegyéig terjedő hosszmérték ; bakarasz, a hüvelyk hegyétől a kö­­zépujj hegyéig terjedő arasz, -ka, mn. (állat.) a mérészek rendéhez tartozó lepe; zöld araszka (geometra viridata). -nyi, mn. arasz hosszúságú. -cl, cs. araszszal mér. -cs, 1. Arasznyi. Araszt, Arasztól, 1. Arasz, Araszol. Araszt, cs. 1) áradást, okoz; a sok eső árasztja a folyókat; 2) terjeszt, nagy mennyiségben hoz; az ég áraszsza rád áldását. Innen : Araszt­ás, fn. Arat, cs. 1) vékony szárú szemes növényt sar­lóféle eszközzel levagdal; búzát, rozsot, árpát aratni ; arass szivem arass , megadom a garast (Népd.1; 2) á.é. szorgalma, munkája után hasznot húz; arat az ügyvéd, ha a pert megnyerte; (km.) aki szelet vet, vihart arat; ott is arat, a­hol nem ve­tett ; aki mint vet , úgy arat. Innen : Arató, mn. és mn. Aratás, mn. 1) a vékony szárú szemes növények sarlóval levagdalása; 2) á. é. jövedelem, haszon­­húzás ; nincs aratás, nincs kereset; jön a vásár, leszen aratás; 3) idény, melyben aratni szoktak; aratáskor megfizetem adósságomat. Innen : Aratási, mn. -kor, id. aratás idején. Aratatlan, mn. száron levő, száron álló. In­nen: Aratatlan és Aratatlanul, id. Arató-gazda, fn. 1) az aratók feje, kivel az illető földbirtokos az aratásra nézve megalkuszik.

Next