Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Árc 44 Ára Árcsökkenés , fn. az árucikkek értékének alább-szállása. -csökkentés, fn. amely árucikk értékének szebb szállítása. ? Ardány, fn. (állatt.) a félröpüek rendébe, a doncsfélék családába tartozó földi poloska-nem (Geocores). Arék-rlió, fn. arékfa gyümölcse, -fa, a csontár gyümölcsűek osztályához tartozó fa. Arélecs, fn. (vt.) arany- és élecs-vegyülék. Aréleg, fn. (vt.) arany- és éleny-vegyülék. Áremelkedés, fn. (kér.) az árak feljebb menetele. ( Árenda, fn. 1) vmely birtok haszálatáért járó fizetés; 2) haszonbérlet ; birtokot árendába adni, venni, -kötés, fn. haszonbéri szerződés. = Árendás, cs. vmely,birtokot árendába vesz, árendában bir. Innen : Árendálás, fn.= Árenda-levél, fn. haszonbéri szerződést tartalmazó irat. -pénz, fn. haszonbérül fizetett pénz. = Árendás, fn. vmely birtokot haszonbérben biró személy. —, mn. árendába adott, vett, árendás ház, föld. Ár-értékesség, fn. (kér.) amely árucikk becs szerinti értéke,esés, 1. Árcsökkenés. *Ar Árestom, 1. Fogház. Árfolyam, fn. (kér.) azon általánosan tapaszalható piaci ár, melyen valami árucikkek bizonyos időben elkeltek. Innen : Árfolyamjegyzék arról szóló nyomtatott cédula. Árforma, (nt. msz.) áridomú, ár alakjával biró. Árgát, fn. az árviz szétömlése ellen épitett gátféle töltés. Arhagymalla, fn. (ásványt.) aranyszínben játszó ásvány (Chrysopras). Arhalvag, fn. (vt.) arany- és halvány-vegyülék. Árhorgony, fn. (haj.) sebes folyású v. nagy hullámzásu vizen használtatni szokott horgony. “-„ Ária, fn. az ének lengése, dallama. Áridő, fn. a tenger naponként visszatérő áradásának ideje. Árigéret, fn. (kér.) vmely árucikkért bizonyos összegű megajánlása. V Áristom, 1. Arestom. Árjegyzék, fn. 1) a bevásárlótt árucikkek neveit, mennyiségét, árát tartalmazó jegyzék; 2) (kér.) az eladott árucikkek árait tartalmazó kivonat. Innen: Árjegyzékig mn. -könyv, fn. (kér.) kereskedők, v. iparosok könyve, melyben az eladott tárgyak és azok árai foglaltatnak. - Árkangyal, fn. felsőbb rendű, főangyal; (szój.) beszélhet annak az árkangyal is, nem hallgat senkire. Árkány, fn. kenderből vert, vagy lószőrből font, több ölnyi hosszú és félhüvelyknyi vastag kötél, melylyel a csikósok a szilaj csikók kifogására élnek. Árka, fn. (ht.) vmely erőd sáncaiba vezető földalatti út. Árkász, fn. (ht.) tt.-t. hadi mérnöktestülethez tartozó katona.—, cs. árkot, v. földalatti utat készít. Árként, id. árhoz, özönhöz hasonlóan. , Árkot, cs. árkot ás, árokkal kerít vmit. Innen: Árkoló, mn. -ás, mn. 1) ált. árok-ásás, árokkal kerités; 2) (b.) kívül szintesen történő kísérleti mi- ívelet, hol a rétegek kibúvása csak néhány lábnyi televényföld által van eltakarva. Innen: Árkolási, mn. -at, mn. az egész elkészített árkolási mn. -t, mn. árokkal felszerelt. Árkos, m. sok árokkal biró. -7 Árkos, 1. ív. Árlap, mn. vmely vámon átvitt jószágoktól fizetendő dijak lajstroma, ? -lejtés, mn. az árleszállítás azon neme, midőn vmely munkát annak adnak, ki arra a kikiáltott díjon alul legolcsóbbért vállalkozik. ? -lejtez, cs. árlejtésben részt vesz. -leszállítás. 1. Árcsökkentés. Árlevél, fn. (nt. msz.) árv. tűalakú hegyes falevél, mint a fenyőfáé. = Ármáda, fn. háborúra felkészült hadsereg. = Armális, fn. nemesi levél, címerlevél. -fa, fn. leveles nemes, címeres nemes. Ármány, fn. ttt. 1) a jót gátló gonosz szellem; 2) mások kárát előidéző cselszövény.-kodik, k. cselszövényt forral, áskálódik, -os, mn. és fn. 1) ármánykodó, áskálódó; 2) á.é. leleményes eszü, dévaj, csintalan. Ármüves, fn. arféle szúró eszközöket készítő iparos. Arnót, mn. finév. Árnó, fn. (nt.) növény az öthimesek egy anyások osztályából (Cinoglossum), kerti nefelejts. Árny, 1. Árnyék. ? Árnya, 1. Aranyvirág. * Árnyad, Árnyadoz, k. haló, v. döglőfélben van: árnyadoz a liba. ?,Árnyal, m. (állatt.) feketés tengeri hal. Árnyal, cs. a festett tárgy árnyékát rajzban utánozza. Innen.Árnyalás, fn. -at, fn. 1) által, az árnyék bizonyos fokozata; külön, (a festészetben) a színnek észrevétlen átmenete sötétből világosra, vagy megfordítva; 2) á. é. vminek mivoltát csak homályosan elötüntető hasonlat. 3) vmely történt dolog részlete. Árnyas, mn. árnyékká* biró, árnyat adó , árnyas fa. Árnyaz, cs. 1) árnyékot ad, árnyékot vet; 2) 1. Árnyas, cs. Árnyazat, 1. Árnyalat. Árnyazó, mn. árnyat adó. V, mn. égő gyertya elé, v. köré használt ernyő. Árnyék, fn. 1) át nem látszó test azon oldalán alakuló homály képe,hová a fénysugarak, azon keresztül nem mehetvén, el nem hatolhatnak; árnyékot keresni; árnyékban ülni; á. é. árnyékban jelenteni (Pázm.), a. m. ábrázolni; (szój.) ma is akkora árnyéka, mint tegnap ; a maga árnyékától is megijed, félénk ; árnyéktól is fél; maga árnyékának is köszön, vénség miatt feje bicegvén, úgy látszik, mintha árnyékának köszönne; (km.) vékony a hajszál, mégis van árnyéka , v. hajszálnak is van árnyéka; ma is akkora az árnyéka, mint tegnap; nagy embernek nagy az árnyéka, v. a fehér liliomnak fekete az árnyéka, nincs senki hiba nélkül, amely fának árnyékában nyugszol, azt ne nyesd, aki oltalmat ad, azt ne károsítsd; az öreg fa árnyékában jobban megnyugodhatni, v. a vén fának árnyékában jól lehet nyugodni; az agg fát árnyékáért becsüljük; ellenségeinek árnyékához sem közelit, jámbor; árnyékkal ijeszti az oroszlánt.