Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Árn 45 Árp 2)1. Árnyalat; 3)á. é. a)hiú, múlékony dolog;(szőj.) árnyék után kapkod, hiú reménynyel kecsegteti magát; aki árnyék után kapdos, a koncot elejti; olyan, mint az árnyék, gyenge, tehetetlen sovány, mint az árnyék ; csak árnyéka annak,ami hajdan volt; árnyéka sem lehet, nem is hasonlítható hozzá; árnyékot ölel, hiú, mulékony dolog az, amit elért; árnyékkal rí; (km.) ez nem árnyék, hogy vele kiköss; b) erkölcsi szenny; ezen tett nagy árnyékot vet hírére, nevére, jellemére; c) ő hozzá még árnyéka sem férhet a hamisságnak (Fáz.); d) (bibi.) menhely; az Úr teneked árnyékod; e) (költ.) megholtnak lelke, szelleme; körül leng téged anyád árnyéka; f 4) sátor; és megkészejteték az árnyék , avagy sátor (bécs. cod.). Árnyék-birodalom, fn. a megholt lelkek országa ; és eleink árnyékbirodalma (Cz.). -hal, 1. Árnyal. Árnyék-játék, fn. a beléhelyezett képek árnyait nagyítva mutató láttani játékkészlet, sötét kamara,kép, fn. 1) vmely tárgyat csak árnyalva feltüntető festmény; 2) á. é. vki lelkületének kevésbé ajánlatos oldalról előtüntetése. -lat. 1. Árnyalat. Árnyékló, fn. ernyő-féle készlet a nap sugarai ellen, napernyő. Árnyék-munka, fn. hitvány, silány munka,mutató, fn. a napóra mutatója. Árnyékol, cs. ,1) árnyékot vet; árnyékba helyez vmit; 2) 1. Árnyal; 3) hever az árnyékban; restelkedik. Innen: Árnyékolás, fn. -at, 1) 1. Árnyalat; 2) 1. Árnyrajz. Árnyékóra, 1. Napóra. Árnyékos, 1) árnyékot vető, adó (pl. fa); 2) árnyékkal fedett (hely, ut). Árnyékom, cs. 1) árnyékkal fed. 2) 1. Árnyal. Innen: Árnyékozás, fn. M. A.-nál a. m. ábrázolás. Árnyékomat, 1. Árnyalat. Árnyékrajz, fn. 1) vmely tárgy árnyékát előtüntető kép, rendesen megkisebbített körrajz fekete papírból kimetszve (Silhouette); 2) á. é. vmit csak vázlatban előadó leírás. Árnyékszék, fn. ülőhelylyel ellátott kamara, hol az üritkezést végezni szokták ; gyalog árnyékszék, hordozható árnyékszék (Kém. 1.).tisztító, fn. az árnyékszékben összegyűlt bélsárt kihordó személy. Árnyék-tag, fn. (ép.) lerajzolt építmény árnyalata. -tartó, fn. a világosság sugarait feltartó mindenféle ernyő, -vető, mn. ami árnyékot ad, vet ; rekkenőn süt a nap s nincsenek ármyékvető fák (T. M.). -viadal, fn. haszontalan dolog feletti vitatkozás, -világ, fn. múlandó földi élet, kiköltözött az árnyékvilágból. * Árnyincs, fn. vörös gyapotfonal. Árnyjáték, 1. Árnyékjáték. Árnykép, 1. Árnyékkép. Árnyképem, cs.vmely test árnyékát lerajzolja, -mellék, fn. az árnyék kevésbé homályos széle, félárnyék. -mérő, fn. (tran.) a testek árnyainak egymástóli különbözését mutató láttani eszköz, -oldal, fn. vmely testnek azon része, melyet a világsugarak nem érnek; á. é. nem fényes, hátrányos, rész, hibás oldala vminek. -rajz, 1. Árnyékrajz. Árny rajzol, 1. Árnyképez. Árnytalanok, fn. tb. (fr.) az egyenlítő alatti lakók. Árnyul, td. árnymódon, árnyképen. ? Árnyul, fn. (állatt.) héjjatlan vagy csupasz biga a tengerben. 1. Tengeri nyúl. Árnyvető, 1. Árnyéktartó. ? Ároda, fn. (kér.) hely, csarnok, hol árulni szoktak. Árok, fn. tt. árkot, tb. árkok; birt. rag. árkom, árkod, árka, v. árokja, 1) kerítésül, határul, vizfelfogóul ásott hosszan elnyúló mélyedés; lecsapoló árok; (szój.) árkon, bokron túl van; árkon kívül hegymester, hatalmán túlterjeszkedik; (km.)akkor mondj hoppot, mikor átugortad az árkot, akkor örvendj, mikor már túl vagy a bajon; nagy árkot ástál, nagy a szökellője, olyat mondasz, mit nehéz bebizonyítani; ne ugrándozz árkon, nem esel beléje;2) 1.Csatorna; 3) folyó medre; zsitva árka; A') (erőd.) vár körül ásott hosszú mélység; vár árka. Árok-alj, m. árokkal kerített városnak az árok melletti része, -ásó, fn. 1) személy, ki árkot ás, 2) eszköz, melylyel árkot ásnak, -béllés, fn. az árok oldalainak köv. tégla kirakata, -csa, fn. kicsiny, nem mély árok. -nyitány, fn. (ht.) sáncféle árokhoz bemenetül szolgáló nyílás. • sánc, fn. (ht.) vmely erőd sikeresb védésére szolgáló sáncféle árok. -szög, fn. (ht.) két ároksánc által képezett szög. Árol, cs. eladó tárgy árát szabja, meghatározza, megbecsüli. Áramlás, Áramlik, 1. Áramlás, Áramlik. Árony, 1. Áradoz. Árongyökér , Áronszakál, fn. (nt.) amborjulábfa. Árorr, fn. (nt.) növény az egyfarkások osztályából; fajai: bürök-, daru-, gólya-árorr (Geránium). Áros , fn. ttt. kereskedő, kalmár; vasáros, könyváros. Áros, mn. 1) nagy áru, becses drága; (km.) a mesterség mig titkos, áros; 2) f áruba bocsájtott; minden örökségöket árossá tevén és eladván (debr. leg.) 3) aki árul, áros ember, kereskedő. (P. G.)-it, cs. 1) drágává tesz, valaminek árát neveli; 2)árul. Ároz, 1. Áros, Árpa, mn. 1) szalmasárga szögletes magot termő gabonafaj (hordeum) ; béka-, egér-, hámló-, hatsoros-, kétsoros-, laposfejű-, őszi-, tavaszi-, tengeri-, csóré-árpa; 2)a fenebbi gabonának szeme, magja; (szój.) hetvenkedik, mint árpacipó a kemencében. (km.) búzát porba , árpát (tavaszit) sárba kell vetni; 3) á. é. árpaalakú vereses bibircsó a szemhéjon.cukor, mn. árpalében főzött cukor, melyet köhögés ellen használnak. Árpád, mn. finév, honunkba költözött őseink fejedelme, párducos Árpád (Vör.) : Árpád fia, Árpád maradéka, magyar. Árpaérő, Árpával érő, mn. ami az árpával egy időben érik; árpaérő körte,fő, fn. árpaféle gabona kalász, -föld, fn. szántóföld, melybe árpát vetettek, v. szoktak vetni,gyöngy, fn. apró gyöngyhöz hasonló árpakása.