Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Abib lás, melyen át a nap bevilágít, és a levegő ki­s be járhat; góth ablakok, csúcsíves ablakok; (szer.) ablakon hányják be neki, nem is tudja, honnan és hogyan boldogul; (km.) kinek Isten akarja, az ablakon is beveti; á. é. szemüreg, szem; (bibi.) meghomályosodnak az ablakon kinézők; 2) átlátszó vékony anyaggal, rendesen üveglemezzel felsze­relt készlet, mely a leírt nyílást bezárja; belső ablak, külső v. téli ablak; innen a. é. téli ablak tréfásan szemüveget is jelent, a­mennyiben, ha a szemet ablaknak veszszük, a szemüveg a külső ablakot képezi; (szel.) tudom, nem teszi ablakába, nem teszi olyan helyre, hol más is láthatja; olyan írásról használtatik, melyben vkit keményen le­­hordtunk; (km.) ha ablakkal beéred, ne nyiss ka­put sziveden. Ablak-adó, fn. az ablakok száma szerint kive­­tett épület-adó. -alj, fn. (ép.) a könyökfal alsó része. Innen, Ablakalji, mn. -atlan, mn. és id. ablakkal fel nem szerelt. Innen Ablakatlanul, id. •bél,, -béllés, fn. (ép.) az ablaknyilás oldalaiba illesztett deszkalemezek, melyekhez az ablakrá­mák sarkvasai szögeztetnek, -borda, fn. (ép.) az ablakrámát két egyenlő részre osztó keresztfa. Ablakcsa, fn. (kies.) kisded ablak. Innen, Ablakcsás, mn. Ablakderék, 1. Ablakközfal. Ablak­ fa, fn.(ép.) 1) ablaktoknak való fa; 2) az ablakbél közepén függőlegesen álló deszkalemez, mely a betett ablakszárnyakat összetartja; (szer.) sem ki, sem be, mint az ablakfa. -fal, fn. 1) az ablakmélyedés oldalfala; 2) két ablak közötti fal. -fej ,fn. (ép.) az ablaktok felsőrésze, -fél, fn.(ép.) az ablaktok függélyes két oldala. Ablakba, fn. 1) az egész ablak­táblának egy­­egy külön rámába foglalt osztálya; 2) az ablak­nak ide s oda tolható fióktáblája. Ablakfiók, fn. 1) a. m. ablakfia; 2) az ablak­deszka alá a könyökfalba alkalmazott, ki­­s betol­ható fiók. Ablak­fogantó, fn. a kinyitott ablakszárny megakasztására szolgáló kampós vasrudacska; -forditó, fn. az ablakrámákat az ablakfához szo­rító forgatható vaskallantyú. -jog, fn. (ttad.) jog épületének vmely részén ablakot vágathatni, -kapocs, fn. horgos kapocs a belső ablaksz­árnyak kiakasztására, -karika, fn. kerék alakú ablakfiók. -kereszt, fn. az ablakfával keresztet képező ru­dacska. -kosár, fn. az ablakba­ illesztett, kifelé domboruló vas v. farácsozat, -könyöklő, fn. (ép.) a könyökfal felső s az ablaknyilás alsó része, melyre az ablakon kinéző könyököl, -közfal, fn. (ép.) két ablak közötti fal.­­ Ablaklevelek, tb. fn. a. m. ablakszárnyak. Ablak­ mélyedés, fn. az ablaknyilás belszög­­leteitől a könyökfalig való tér; -nyílás, fn. (ép.) az ablaktokok beillesztésére vágott, hagyott nyílás. Ablakocska, 1. Ablakosa. Ablak­ ólom, fn.az ablak üveglemezeit egymás­hoz szorító lapos ólom pálcácska. -csipő, fn. (msz.) az ablakólom elmetszésére szolgáló olló­alakú eszköz,­­húzó, fn. (msz.) az ablakólmot nyújtó gépecske. Ablakolt, mn. ablakkal ellátott. Ablakon, 1. Ablakólom. Ablak­ orom, fn. (ép.) közvetlen az ablak fölé alkalmazott különféle alakú cifrázat. Ablakos, fn. tt.-t. az ablakrámákba az üveg­lemezeket beillesztő iparos; mn. tt.-t, v.-at; tb.-ak. ablakkal ellátott. Ablakoszlop, fn. a nagyobb ablakoknál az ablakfa helyét pótló oszlopféle fal. Ablakoz, A) cs. ablakokkal felszerel; — B) k. az ablakon keresztül vkivel tetszeleg, -at, fn. (ép.) vmely épületen levő ablakok oszlete; csúcs­íves ablakozat. Ablak-pánt, fn. az ablakrámák szögleteit ösz­­szetartó vaspánt. -párna, 1. Ablakvánkos. Ablakpénz, 1. Ablakadó. Ablak-rács, fn. az ablakokra alkalmazott fa-, v.vasrudacskákból készült rács. -ráma, fn. az ablak üveglemezeit magában foglaló keret, -re­dőny, -redőzet, fn. nyáron át a téli ablak he­lyét elfoglaló, apró, vékony deszkalemezekből ké­szült le­ s feltolható mn. -rézs, fn. (ép.) halánté­­kosság, mely által az ablaknyilás oldalfalán a me­rőleges iránytól eltérnek. (Fensterschmiege, Spa­­lette). -rostély, 1. Ablakrács. Ablak­sarkvas, fn. az ablakrámákat tartó sarkvas. -sarok, fn. 1) az ablakrámáknak az ab­lakfal felé eső szögletei; 2) 1. Ablaksarkvas. -szárny, fn. az ablakbéllésbe foglalt vaspeckeken forgó ablakráma üveggel felszerelve, -szegély, fn. (ép.) az ablaknyilás oldala, -szeműld, fn­. (ép.) az ablaknyilás fölé kivülre alkalmazott párkány, -szerű, mn. ablakféle, alakú, -tábla, fn. 1) az ablakrámának a borda által elkülönzött s üveggel ellátott egy-egy része; 2) az ablaknyilás elé füg­gélyesen alkalmazott, sarkokon forgó deszkakész­let." -talán, I. Ablakatlan. Ablak-talp, fn. (ép.) az ablaktok alsó része, -tok, fn. (ép.) az ablaknyilásba alkalmazott, s az ablakbélt kerítő kö­­v. fakészlet, -ütköző, fn. (ép.) az ablakszegélyből 3—4 hüvelyknyi széles belső kiugrás. -ü­veg,fn.l) ablakokra való vékony üveglemez; 2) ablakrámába foglalt üveglemez, -vánkos, fn. az ablakkönyöklére alkalmazott hosszúdad vánkos, -vas, fn. 1) az ólmos ablakok üveglemezeinek megerősítésére szolgáló vasru­dacska; 2) egyes ablakpánt v. sarkvas, -vasalat, fn. az ab­lakokra szükséges lakatos munkák oszlete. -zár, fn. az ablakrámák becsukására szolgáló zár. Ablakzat, 1. Ablakozat. *Al­legény, fn. tojás és darából készült, kirán­tott, zsíros tészta a levesbe. 1. Hablegény. *Asmolyog, k. eszelősködik, bolondoskodik. *Abolyog, k. 1. Amolyog. *Abra, fn. (figura), vonalokból álló rajz, kör­rajz, mértani ábra, gépábra. Ábrah­ámfa, fn. (nt.) a naptéri tök alatt mocsá­­ros helyeken tenyésző növény (Vitex agnus castus.) Abrak, fn. 1)­­ ételadag, hogy mindenik szol­gának megadná abrakát az kenyérből. (Pesti). 2) szemes takarmány a házi állatok, különösen lovak tartására; (km.) éhes csikó abrakkal álmo­dik; a vén ló is megröhögi az abrakot; legjobb ostor az abrak; abrakját hordozó lónak nem törik fel a háta, mert mindég fogy; az abrak piszkálja alfelét; igen jó dolga van, azért nem fér a bőrébe; ökör szántja az abrakot, a ló eszi meg; á. é. szíjjártó abraka, ostor; 3) * árpakása-eledel. Abrakatlan, mn. abrakkal nem tartott, abrakot nem evett. Innen, Abrakatlanul, id. Abr

Next