Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Ász — 50 — Áta Ász-fa, fn. (haj.) a hajón szállított különféle árucikkeket tartó gerenda. Asz-folt, fn. aszály okozta kiszáradt rész a nö­vénylevélen. -füves, fn. szárított gyógyfüvekkel kereskedő személy,­­hód, fn. (k.) forró kemence, hova az ásványokat olvasztás előtt teszik. Aszik, k. 1) a melegség által éltető nedvétől megfoszttatva összezsugorodik, a szikafű, a falevél, a gyümölcs. 2) Soványodik.­­ Aszjó, mn. aszú, aszalt, száraz. Ászka, fn. (állatt.) pincében tenyésző rovar a rákfélék osztályából.pinceászka (oniseus asellus). Ászkor, fn. a testet lassan-lassan elfonnyasztó, halálhozó száraz betegség. Innen: Aszkóros, mn. Aszláz, fn. láz, melyben az aszkóros beteg szenvedni szokott. * Ászló, fn. zászló. Asz­mag, fn. (nt. msz.) a csontárok osztályához tartozó mindenféle gyümölcs,­­mérték, fn. mér­ték, melylyel a szabó megméri, hogy a beavatás után a kelméből mennyi vesz el. Ászok, Ászokfa, fn. tt. ászokot v. ászkot; ált. vmi alá talapul tett hasáb v. gerenda; kül. hordók alá tett ilyetén talapzat, kántárfa, lábfa, hordó alá való fa. 1. Aszfa, Ászok-gerenda, fn. 1) (ép.) az épület tetőzetét tartó fekvő gerenda; 2) pincékben azon vastag fa, a melyen a hordók feküsznek. 1. Ászok, -hordó, fn. nagy hordó, melyet a pincéből nem szoktak kihozni. -pénz, fn. bérben kivett pince használa­táért fizetett pénz. -talp, fn. gerenda, melyen az ászkok feküsznek. -ser, fn. sok ideig a pincében állott erős ser.­­vas, fn. (b.) bányában a szűkebb utak gerendáit összetartó vas. Aszom­ány, fn. bolhákat elűző növény a szer­­tecsikok osztályából (inula pulicaria). Aszott, mn. hőség által kiszáradt, elfonnyadt, -as, mn. (nt.) száraz hártyanemü szerv, mint az útifű bokrétája, -as, Aszotka, fn. az utak mellett és szántóföldeken tenyésző tüskés gyom. Asz­pad, fn. (b.) az aszködben levő kőpad, melyre a bányából kihozott nedves ércet szárítás végett rakják, -rés, fn. (b.) az aszpadok mellett levő rés. Asztag , fn. gabnarakás , kazal, esőmentesen bármily alakban összerakott gabnakévék nagyobb halmaza; rác asztag, hosszában rakott nagyobb­­szeri asztag; széles­ értelemben: kévébe kötözött más növényneműek nagy rakása; kukoricakórót asztagba rakni; (szój.) osztagban tűt keres, hasz­talan munkát tesz; (km.) tavalyi asztag nem szerez szükséget; asztag nem öli meg az egeret; könnyű asztag mellett kalászt szedni,­­pl. cs. asztagba rak. Asztal, m­.tt.-t; 1) állványra vizirányosan fekte­tett deszka- v. más kemény anyagú lap (különféle használatra; kihúzó asztal;fiókos asztal;játszó asztal; zöld asztal, melynél tanácskoznak; (szój.) asztal alatt keveri a kártyát, alattomos tervei vannak; * hideg asztalon fekünni, kiterítve, halva fekünni; 2) á. é. lakoma; köz­­v. társasasztal, hol többen együtt étkeznek; szabad asztal, ingyen étkezés; nagy asztalt tartani; (szój.) magas az asztala, sovány koszton van, nincs elég harapnivalója; asztal ha­zugja, tányérnyalp; más asztalához törülni kését, másnál éledni; Úr asztala, a) melyről az úrva- s csorát osztják; b) maga az úrvacsora; szeretet­­ asztala, régi keresztyéneknél az úrvacsora utáni közös étkezés (Agape). Asztal-adás, fn. tartás, koszt, -adó, fn. koszt­adó. -ág. 1. Ferdény. Asztal-ágy, fn. ágy, melynek deszkafedele asztalul használható, -áldás, fn. evés előtti és utáni hálaima. -dísz, -ék, fn. lakoma alatt az asz­talra ékítményül feltett virágos edény. -fia. -fiók, fn. az asztal táblája alatti ki­­s betolható fiók. -fő, fn. az asztal része, hol evés alatt a társaság legér­demesebb személye szokott ülni. * -gyártó, fn. asztalos. Asztal-hulladék, fn. evés után az abroszon maradt kenyérmorzsa, kis csontdarabok stb. -I, mn. asztalhoz tartozó­ asztali edény , asztali áldás, asztaláldás, -ka, fn. kisszerű asztal, -kendő, fn. evés alatt száj- és kéztörlésre használt kendő, -mester, 1. Asztalnok. Asztal­nemű, fn. az evésnél használt minden­féle vászonkészlet, abrosz, asztalkendő, -nők, fn. fejedelmeknél, főuraknál a lakomákra felügyelő személy, asztalmester, tálnok, tálmester, -önként, id. minden asztalt egyenként véve. Asztalos, fn. 1) általában különféle deszka­­bútorokat készítő iparos ; 2) (külön.) asztalkészitő iparos, -enyv, fn. az asztalos által használt enyv. -munka, fn. asztalos által készitett különféle mn­. -véső, fn. (msz.) az asztalosok által a hornyok kivágására használt véső. Asztalozás, fn. lakomázás végetti asztal­nál ülés. Asztal-pénz, fn. 1) élelmezésért járó pénz; 2) élelmi cikkek bevásárlására fordított pénz. -szék, fn. széles tábláju szék köznépünknél, mely asztal gyanánt is szolgál, kiteszi középre a nagy asztal­széket. Arra tálalja fel az egyszerű étket (Ar.). -tábla, fn. az asztal lényegét tevő táblaforma lap. -takaró, fn. díszasztalok befedésére használt kü­lönféle anyagú és színű szövet, -tartás, fn. 1. Asztal 2). Asztal­ teríték, fn. az evésnél használt külön­féle eszközök oszlete; hat személyre való asztal­­teríték. -terítés, fn. az evésnél használt eszközök­nek az asztalra kellő rendben elhelyezése, -terítő, 1)­1. Asztaltakaró, 2) az asztalteritést végző személy. Aszta­, 1. Azután: Aszú, mn. aszalt. —, fn. a nap melege által megaszalt túlédes gyümölcs, különösen szőlő. Innen: Asszúság, fn. -bor, fn. az aszú szőlőből készített erős édes bor. -kórság, 1. Ászkor. Aszú-szegfü, fn. erős bóditó illatú fűszerszám, -szilva, fn. v. nap­ v. tűz melege által aszúvá lett szilva, -szőlő, fn. a nap heve által vizrészei­­töl megszabadult repedt szőlő, -szőlőbor, 1. Aszúbor. Át, id. keresztül, a Dunán át, 1. Által, id. Át. mint igekötő a) az illető igének innen túlra vagy túlról innenre történendő cselekvés, szen­vedés v. állapot jelentését adja; b) minden ré­szekre való vonatkozást fejez ki; átmegyek a hí­don ; átúszik a Dunán. * Átabotában, id. összevissza, rendetlenül; átabotában van az ügy. Átad, cs. 1) amit magasabb tárgyon keresztül ad; a kerítésen átadni a kulcsot; 2) átnyújt, kézbe-

Next