Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

A, Á

Átl 54 — Át. Átlovagol, cs. és k. 1) bizonyos téri lóháton bejár; az erdőn, v. az erdőt átlovagolni; 2) a túlsó részen v. távolabb eső helyre lovagol; Pestről Budára átlovagolni. Átlóvonal: 1. Átló. Át-ló, cs. A) vmit lövés által kisikaszt. B) k. 1) túlsó oldalra lőj; átlőni az ellenfél táborára; 2) vmi felett ellő; átlőni a kerítésen.­­Kivel: A) cs. 1) vizet, folyadékot folytonosan fecskendez; átlö­­velni a vizet a túlsó oldalon égő házra; 2) á. é. a nap átlöveli sugarait a fél földgömbön, a fa leve­lein, v. a nap sugarai átlövelik a félföldgömböt, a fa leveleit; B) k. 1) folyadék, viz sebesen átröpül; az ugrókút vizsugarai átlövelnek a fák lombjain; 2) á. é. a nap sugarai átlövelnek a fák levelein. -lyuggat, cs. vmin keresztül likakat üt.,-lyag­gatott, cs. likakkal ellátott, -lyukad, 1. Atlikad. Átlyukaszt, 1. Átlikaszt. Átmarat, cs. húsféle ételt elkészítés előtt vmi szerrel megpuhít, senyveszt, pácol. Átm­ars, m­. (ht.) a katonaságnak vmely helyen való keresztü­lvonulása. -pl, cs. (ht.) vmely he­lyen keresztülvonul (a katonaság). Átmegy, k. 1) bizonyos téren, emelkedettebb testen keresztülmegy, röpül; az eldobott kő át­megy a ház tetején; átmenni a szomszédba; átmenni a hegyen, folyón; 2) á. é. a) az ellenfélhez pártol; átment az ellenséghez; b) vmit kiáll; sok bajon átmen­tem; a vizsgán nem fogsz átmenni; (km.) ő is át­ment az ebek harmincadján, megverték. Átmeleg­ít, A) cs. vmit egészen meleggé tesz; B) melegsége távolabbra hat; ez a kályha a má­sik szobába is átmelegít, -szik, -ül, k. külső, v. belső hőségtől egészen meleggé lesz. Átmellőzés, mn. szónoki alakzat, midőn a szó­nok némely dologra nézve úgy tetteti, mintha arról hallgatni akarna, azonban mégis elmondja s e fogás által vonja rá a figyelmet. Átmenet, Átmenetei, mn. 1) egyik helyről, v. állapotról a másikra való menés; 2) (mint tárgy) hely, hol vhova átmenni szoktak, -i, inn. (ttud.) egyik állapotról a másikra való átmenés közötti; átmeneti állapot; átmeneti minisztérium, -iképlet, fn. (ásványt.) egyik ásványnak a másikra való átalakul­ata. Átmér, cs. 1) amely tért, testet egyik szélétől a másikig megmér; 2) egyenes vonalban egyik szél­től a másikig terjed; 3) (vad.) hegyen, erdőn, va­daskerten átfut, -ő, fn. (mt.) a körzet egyik pont­jától a középponton keresztül a körzet egy másik pontjáig húzott egyenes vonal. Innen : Átmé­rős, mn. Átmetsz, cs. ketté v. több részre metsz, keresz­­tülmetsz.­­és, fn. 1) ketté v. több részre metszés; 2) (vizép.) folyam melletti töltésen vágott nyílás. Innen: Átmetszést, mn. -et pont, fn. (mt.) pont, melyen egyik vonal a másikat átmetszi.­­«, fn. (mt.) a körhöz tartozó egyenes vonal, mely a kö­rön kívülről húzva a körzet két pontját érinti. Átmozd­ít, cs. amit a túlsó részre mozdít. -úl, k. távolabbra v. a túlsó részre mozdul. Átnedvesedik, k. egészen nedvessé lesz. Átnedvesit, cs. egészen nedvessé tesz.­­ Átnéz, A) k. 1) átellenben távolabb eső tárgyra néz; Budáról, Pestre átnézni; 2) vmely résen, hé­zagon emelkedettebb testen keresztülnéz; átnézni a kerítésen; B) cs. 1) vmit jól szemügyre vesz, átvizsgál (pl. kéziratot); 2) á. é. vmely hibát meg­rovás nélkül hagy­ átnézni saját hibáit. Innen: Átnézés, fn. -eget, k. és cs. több ideig v. gyakran átnéz, -et, fn. vmely átvizsgált dolognak főbb pontjait tartalmazó foglalat. Innen: Átnézett, mn. -e, fn. a hivatalos iratokat, számadásokat átvizs­gáló személy. Átnőtt, mn. (nt.) a szárat körülfogó válla (le­vél). Át­nyargal, cs. és k. nyargalva átlovagol,­­nyílaz, cs. nyíllal átszűr. Átnyom­, cs. 1) vmit likacsokon, nyílásokon nyomva keresztültör; átnyomni a szilvaízt a szi­tán; 2) á. a. vmely téren, hegyen, folyamon át­­kényszerít; az ellenséget átnyomni a Dunán,­­ul k. vmely téren, szorulaton akadályok dacára ke­resztültör; az ellenség átnyomult a határon. Átnyújt, cs. 1) kézbesít, átad; 2) vmit a másik oldalon levőnek odanyujt. Innen: Átnyujtás, m­. Átnyúl, k. bizonyos téren keresztül, valahova nyúl. V. ö. Nyúl. k. -ik. k. bizonyos téren keresz­tül elnyúlik. V. ö. Nyúlik. Átok, m­. tt. átkot; tb. átkok; 1) boszuból fa­kadó gonosz kívánatnak kifejezése; átkot mondani vkire; átkokkal illetni t’kit; átkokat szórni vkire; átok száll reá; (km.) lé tartja a szolgát; átok szitok a gazdát; (népd.) átok fogta meg a magyart; 2) katholikus értelemben a. m. egyházból való kizárás (anathema); átok alá vetni, kiátkozni, a mit a tri­­dentumi gyülekezet átok alá vetett (6­ án.); átok alá esni; 3) á. é. Isten átka, a. m. nagy szerencsét­lenség; Isten átka van e nemzeten, -eskü, fn önátkozással erősített eskü. -hozó, mn. veszélyt, szerencsétlenséget, csapást okozó, -viz, fn. (bibi.) átokhozó viz. Átolvas, cs. irományt, könyvet elejétől végig elolvas. Atorna, fn. (nt.) Virginiából Európába átszár­mazott lombos növény. Át­öklel, cs. 1) szarvával keresztüldöf; 2} szurófegyverrel átdöf; á. é. úgy néz, mintha sze­meivel át akarna öklelni,­­ölel, cs. egyik, v. mindkét karjával átfog; (népd.) hogyha én átöle­lem karcsú derekad. Átölt, cs. szövetnemün tüt, melyben ezérna van huzva, szúr át. -és, mn. 1) a tűnek vmi szö­vetnemün átszúrása; 2) (msz.) a latin versekben a hangzóval és m-mel végződő szó utolsó tagjának kihagyása, -éget, cs. 1) a ruhán, öltönyön levő festést nagyából bevarrja; 2) a túlsó oldalon le­vőre öltögeti nyelvét. Átöltöz­ik, Átöltöz­ködik, k. 1) öltönyét le­veti, és másikat vesz magára; 2) álruhába öltöz­ködik. -tét, cs. 1) vkit más ruhába öltöztet; 2) vkit álruhába öltöztet. Át­önt, cs. 1) folyadékot likacsos testen ke­­resztülszúr; 2) vmit bizonyos téren keresztülönt; 3) folyadékot egyik edényből a másikba önt. -öt­­lik, ke­résen, akadályon keresztülszúródik; átötlik a szeg a zsákon, -övez, cs.­övvel körülkerít, -özönlik, k. 1) az árviz a töltésen keresztül ki- ■

Next