Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Bab 60 Bob -déksav, -faggyúsav, fn. (vt.) babérból készített sav. Innen: Babérdéksavas, tan. -fa, 1. Babér. Babér-félék, mn. (nt.) a babérok osztályából valók, -fűz, fn. növény a füzek osztályából; más­kép: hegyi-, v. veresfüz. -koszorú, fn. a babérfa leveles ágából csinált koszorú, mint vitézségi jel­vény. -os, mn. babérkoszorúval díszített, babéros hős, babéros tudós (baccalaureus). Bábi, m­. nőnév, máskép: Borbála. Káhikó, Bábilló, 1. Lósóska. Babir, 1. Babér. Babirkái , k. ujjaival gyöngéden vakargat, babrál. Bábjáték, m­. bábalakokból álló gyermekjáték, -os, fn 1) bábokkal kereskedő személy; 2) mások m­ulattatására bábokat dróttal ráncigáló személy. Babka, fn. 1) nagyon kis szemű bab; 2)11. Lajos királyunk alatt vert nagyon apró rézpénz, máskép : batka; egy babkát sem ér. Bábkakas, 1. Bábakakas. Bábkalács, fn. mézes tésztából készített kalács; máskép: mézeskalács­-os,fn. bábkalácsot készítő iparos; máskép: bábos, mézeskalácsos. Bab-kard, fn. (nt.) némely babféle növény kardhoz hasonló hüvelyes­­levelű, mn. (nt.) bab leveléhez hasonló levelű. Babion, 1. Gyapot. Bábum, fn. játékszerül használt bábféle mű. Bábműves, fn. bábféle játékszereket készítő iparos. Babó, fn. 1) növénynem a kétfalkások és tiz hímesek osztályából; fajai többnyire kacsosak, kapaszkodók (vicla); ide tartoznak: bab, lednek, stb.; abrak-babó, igen hasznos takarmánynövény; 2) * szőrével kifordított bőrbunda. Babó, fn. 1) (állati.) némely állat talpa; 2) gyermeknyelven a. m. láb. Babocs, Babocska, fn. apró szemű kis bab. Babocs, fn. (állati.) nyáron át a barmokat csip­­dező légy; máskép : bögöly. Bob­ocska, fn. pici, kis báb. * Babogat, cs. petteget. * Babóka, fn. petty. Babona, fn. 1) titokszerü, rejtelmes cselekvés, varázslás, melynek vmi rendkívüli erő tulajdo­­nittatik; 2) vallási külszertartásban vakhit; (km.) legtöbbet tart a világ a babonáról. Babonás, cs. varázsol, bűvöl, boszorkánymes­terséget gyakorol. Innen: Babonásás, fn. Babonás, mn. egyszerű természeti dolgoknak isteni erőt tulajdonitól a legegyszerűbb eseményt csodának állító vakhitü. Innen : Babonásan, id. Babonásáé­, fn. 1) boszorkányság, büvösség; 2) vakhitüség. Babonáshitü, 1. Babonás. Babonáskodik, k. 1) boszorkányozó, bűvölő cselekvést visz véghez; 2) egyszerű eseményt csodának állít, s természeti dolognak isteni erőt tulajdonit. Babonái­, cs. vmit varázslás, büvölés által megront. Innen: Babonázás. -ó, m­. bűvölő, va­rázsló, boszorkányozó. -ott, mn. aki v. ami meg van babonázva. Babos, mn. 1) babbal készitett; babos rétes; 2) babalakú foltos, kerekfoltos (pl. tyuk, ruha). Babos, 1. Babus. Bábos, fn. bábkalácsos, bábsütöt­t, mn. bábbal ellátott; bábos bolt. Babosgat, Bábosgat, cs. gyöngéden simogat, cirógat. * Baboska, fn. babos, pettyes kelméből készi­tett női öltöny. * Babota, fn. vízesés, vizzuhatag. * Koboz, cs. pettyekkel tarkáz. —, k. babbal játszik. Innen : Babozás, fn. Káboz, k. bábbal, bábuval játszik. Innen: Bá­bozás, fn. Babrál. k. 1) vmin ujjait több ideig tapogatva végig jártatja; 2) vmin kelletlenül dolgozik, mo­toz; ne babrálj oly soká vele; 3) lucskos, mocskos testtel bánik. Innen: Bab­rálás, fn. Babramunka, fn. aprószerü vesződséggel járó munka. Babráz, 1. Babrál. Babsütö, 1. Babkalácsos. Babszár, fn. 1) a. m. babszalma; 2) 1. Babtok. Babszem, fn. babféle növény egyes magja.­­Jankó, fn. törpének tréfás neve. Bábu, fn. gyermekjátékul használt báb; csinos kis bábu vagy (Vör.). *Babug,fn. 1)a női emlő bimbója, csecsbimbó; 2) a test felszínén képződött szömölcs; 3) (nt.) ikrák v. szömölcsöcskék a bokréta szirmain v. a bibén (papilla). Innen: Babugos, mn. -a, fn. (nt.) növény a kétfalkások és tizhimesek osztályából (Dolichos). -kő, 1. Szemölcske, Bábuk, Babuka, fn. a vándorlók osztályához tartozó, s gánés férgekkel éledő sárgásbarna búbos madár; máskép: büdösbanka, szarakóta, szala­kóta; (km.) büdösbabuk berzenkedik a hattyúval v. hattyúra, tudatlan verseng az okossal; keserves fia leszesz a babukának. -p­. k. 1) bábuk módjára kiáltoz; 2) á. é. hasztalan dologban vitatkozik, felesel; 3) sötétben botorkál; 4) * bujkálva dol­gozik. Babusgat, cs. babuska gédelgő szóval csitítgat. Kabuta, 1. Bábuk. Bá­buz, 1. Báboz. Babvető, fn. babszemek idestova hányásából jósoló személy. * Baca, fn. 1) borjú; 2) á. é. együgyü, csendes gyermek; 3) (állatt.) a baglyok osztályához tar­tozó madár. Bacs, Bacsa, 1. Bacsó. Bácsi, fn. idősb férfit illető kedélyes megszólí­tás, még ha nem rokonunk is; nagy bácsi. * B­acsó, fn. juh­ász-gazda, öregj­uhász, számadó. Bada, fn. (állatt.) a téhelyröpüek osztályához tartozó fekete pettyes veres kis bogár; máskép: boda-bácsi. Badar, mn. érthetlen, zavart; badar beszédek ugy­e bárt (Vör.). Badarog, cs. érthetlenül beszél, a levegőt rontja. Bádjad, 1. Bágyad, Badján, Badjan­fü,fn. (nt.) egy gyógyfű neve, máskép : macskafű (Valeriana). Bádog, fn. vékonyra lapított fém, leginkább vaslemez. —, mn. bádogból való; bádog halán.­­kapocs, fn. (ép.) az építési anyagokat összetartó lapított fémkapocs, -keztyü, fn. a vivni-tanulók által használt keztyü bádogból, -mérték, fn. a big-, v. több apró darabból álló testek megméré-

Next