Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Bád 61 Baj sere használt különféle tériméjü mérték bádogból, -műves, 1. Bádogos. Bádog-olló, fn.a bádoglemez elnyitására hasz­náltatni szokott olló. -cs. mn. tt.-t; bádoglemezből mindenféle eszközöket készítő iparos; —, mn. bá­doggal bevont; bádogos torony, -oz, cs. vmit bá­doggal bevon (pl. tornyot), -süveg, fn. (ép.) a kémény tetejére erősített eső- v. sü­vegalakú bá­dog. -verő, 1. Bádogos, fn. Bádogzat, fn. (ép.) amely’ épület fedélzetén levő kész bádogmüvek öszlete. Bogarász, k. (vad.) egerész, egerekre leskelő­­dik (a róka, vadmacska).­­ Bagaria, fn. téli csizmákra, v. más nehezebb munkára szánt eszközökre használt erős szagú rovátkázott bőr; (szej.) megvonja a bagariát, ere­­tetett okoskodással él, fü­lent ; összehúzni a baga­riát, szőkébbre fogni a költegetést; vond meg a bagariát, húzd meg magad, hátrább az agarakkal; —, mn. 1) bagariából való; bagaria csizma; 2) á. é. bagaria bőr a pofája, vastag bőrű, szemtelen, pirulni nem tudó ; bagaria orrú, veres, rezes orrú. Bagaria bőr. 1. Bagaria, fn. * Bagaria, fn. kékre festett fényes vászon. Bagázsia. 1. Podgyász. Bagdácsol, 1. Bak­dácsol. Bagdánypecsenye, 1. Bogdánypecsenye. * Baggad, k. szendereg. * -oz, k. baktatva, akadozva beszél, hebeg. * Bagi, mn. együgyű. Baglya, 1. Boglya. Baglyaes, 1. Kanakuc. Baglyas, 1. Boglyas. Baglyász, cs. éjjeli baglyokat fogdos. Baglyos, 1. Boglyas. Bagó, mn. 1) dohányzás után a pipa fenekén maradt nedves dohány; 2) idegen szokást és vise­letét utánzó személy; 3) 1. Bagoly. Bagócs, fn. (állati.) hegyes fullánkú mezei légy. Bagolcsa, fn. (nt.) a babókfélékhez tartozó nö­vény , melynek mogyoróbélhez hasonló magját kávé helyett is használják,­­bóka, fn. (nt.) nö­vény a bókák osztályából (Astralagus cicer). Bagólé , fn. dohányzás után a pipa fenekén maradt nedv; (szőj.) meginni a bagólevet is, nagy iszákos. Bagoly, fn. tt. bagolyt v. baglyot, tb. baglyok; 1) zömök fejű, rövid nyakú, tollkoszorúval kerí­tett és kidudorodott szemű ismeretes ragadozó éji madár; fejes bagoly; füles-, nagy füles- , aprófüles bagoly ; csuvik v. kuvik-bagoly; gyöngybagoly; lángbagoly; á. é. füles bagoly, tudatlan, buta; oh te füles bagoly! éjjeli bagoly, (tréf.) sokat éjsza­kázó, ki éjjelien átvirraszt; (szej.) egész éjjel vir­rasztó mint a bagoly ; úgy néz, mint a bagoly ; akár a baglyot a kőhöz, akár a követ a bagolyhoz, min­dig a bagoly adja meg az árát; (km.) bagolynak is szép a maga fia, v. bagoly is azt véli, sólyom az ő fia; bagoly is bíró a maga barlangjában, v. vagdal­­kozik a maga odújában, mindenki parancsol a maga házánál; nem lesz bagolynak sólyom fia; bagolyhoz kapván, elszalasztottá a sólymot, v. baglyot akart fogni s elszalasztottá a sólymot, kis haszonért a na­gyobbat kiereszté kezéből; a baglyokkal huhogass, a verebekkel csiripelj, alkalmazd magad környe­zetedhez ; a bagoly is fényre néz; te érted is leesett a bagoly áráról, a­ m­­éreted is meghalt a Jézus, te is érdemelsz amit; tud hozzá, mint bagoly az Ave Máriához; a bagoly nem szereti a napfényt; 2) tréfás neve az első évű philosophus deáknak, mint ki tanáraitól való féltében csak este mer kibújni és az iskolai törvények szerint tiltott he­lyeken megjelenni. Bagolyborsó, 1. Bagolcsa. Bagoly-eb, fn. bozontos szőrű, gömbölyű fejű eb.-bus, fn. 1) a bagolymadár húsa; 2) pipa­mocsok, bagó. * -láb, fn. a meggyengült kerítés támjául szolgáló halántékos gerenda, -pille, fn. (állatf.) tavaszszal és őszszel mutatkozó nagy éji pille, -sapka, 1. Bagolysüveg. Bagoly-síp, fn. (vad.) a bagoly hangját utánzó síp, melyet a baglyászok használnak. * -süveg, fn. báránybor-süveg, melynek egyik rétegét a fejre le lehet hajtani. * -tüdő, fn. tréf. macagófia, aszalt alma. Bagzik. 1. Bakzik. Bágyad, k. fáradság, étlenség, v. betegség mi­att erejét veszti, gyöngeségben szenved; bágyad a szem, a sok olvasás­, a test, a kar, sok munka, v. betegség után. Innen: Bágyadás, fn. -oz, k. lassan-lassan bágyad, erőtlenebb tesz. Innen: Bágyadozás, fn. -ság, fn. erőtlenedés, gyengülő állapot. Bágyadt, mn. munka, betegség miatt gyenge erőtlen, -ság, fn. fáradt, lankadt, erőtlen tulaj­donság. Bágyaszt,cs. bágyadttá, erőtlenné tesz. Innen: Bágyasztás, fn. Bágyasztó, mn. Bágyik, fn. (b.) olvasztatlan, nyers vas ; fehér bágyik. Bágyik, Bágyul, 1. Bágyad. Babó, 1. Bohó. Baj, m­. tt.-t; 1) viadal, harc; bajt inni, állani vkivel; hogy az isteni tudományért bajt álljunk (Pázm.), megvívjunk ; 2) betegség, nyavalya; maga sem tudja mi a baja, csak roszul van; (szej.) se baj, csak torka véres; (km.) kutyabaja, mint a szentesi halottnak; 3) tágabb ért.: minden kedve­zőtlen állapot; baleset, melynek elhárítása küz­delembe kerül; nagy baj van; bajba keveredni; sok bajjal jár, sok bajba kerül; ügygyel, bajjal megy; ennek a kenyérnek vmi baja van, ha nincs jól megdagasztva v. kisülve; (szój.) bajjal jár a baj, a szerencsétlenség nem jön egyedül; egymást éri a baj; több a baj, mint a vaj; baj baj, kilenc tehén, még sincs vaj; kis bajt került, nagyba esett; kinek kinek megvan az ő baja; (gúny.) ha csak az bajod! (Vör.) ; más bajod nincs, csak a kellene még. Báj, fn. tt.-t; tb.-ak. elbűvölő titkos erő, cso­dálattal párosult, szeretetet gerjesztő kedves tu­lajdonság. -alak, fn. kedves, vonzó női alak; nem földi kényeket nyújt minden óra, s egy bájalakra fűzi álmait (Kisf. K.). Baj úr, fn. tt.-t; bajnok, vitéz. Bajatlan, mn. baj nélküli, ami bajjal nem jár. Innen : Bajatlanul, id. * Baj­boncs, fn. sűrű összekuszált tüskebokor, melyet mintegy bajjal lehet szétbontani. Innen: Bajboncsos, mn. Baj-csap, fn. (állatt.) a téhelyröpn­ek osztályá­hoz tartozó, csappal biró acélkékszínü rovar,­­eső, 1. Alakmutató. Bajd, 1. Bajód.

Next