Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Bak - ' 64 Bakonyás, cs. (érd.) lever, levág. * Bakonyás, fn. apróárus, mindenféle aprósá­gokkal kereskedő személy. Bokor, 1. Bakator. * Bakó­., cs. a kenderkévéket az­ áztatóból ki­szedvén, megszáradás végett felállítja. Bak-őz, fn. az őzek hímje,­­rekesz, fn. a kecskeólban a bakok számára külön elrekesz­­tett hely. * Baksa, fn. kínnyereg, kínpad, melyen régibb időben a bűnöst kínozva vallatták. * Baksál, k. 1. Böngész. Bak­süveg, fn. (ács msz.) az ácsoknál hasz­nált bak vízszintes gerendája,­­szaka. 1. Kecs­kedísz. Bakszakál, fn. 1) a bakkecske szakáin; ‘2)á. é. hegyes férfiszakái; 3) 1. Kecskedísz. -fű, 1. Kecs­kedísz. * Bak­szán, fn. kis gyermekek szánkója,­­szarva, fn. csillagzat az állatkörben (capricor­­nus). * -szekér, fn. 1) a gyermekek kis kocsija, fűzfagalyból csinált bakszekér (Lisz.); (szőj.) ne­hezen lesz abból bakszekér, bajosan válik abból vmijóravaló; 2) két kerekű taliga, -szökés, fn. a kecskebak ugrása, midőn vkcit fel akar lökni, v. ehhez hasonló ugrás, -szőr, fn. az ember fülében nőni szokott szőr, -támasz, fn. az úri kocsikon a kocsis zsámolyául szolgáló talpféle készlet. Baktat , k. 1) fejét lógatva s mintegy bukdácsolva megy; baktat a fáradt ló, a sánta ember; (vad.) baktat a nyúl, minden apró ugrások­kal fürgén szökdécselve megy (l. Bakdácsol); 2) á. é, lassan, akadozva olvas. -ó,m­. 1) fejét lógatva s mintegy bukdácsolva menő ; 2) (gazd.) a juh, midőn se hallva, se látva lekonyított fővel bakdá­csol (Trabler-Würfler). Baktor, fn. éjtőr. Baktor, fn. növény az öth­ímesek és kétanyások osztályából (Aegopodium). Baktövis, fn. mézgás, tövisféle növény (Tra­­ganth).­­mézga, fn. a baktövis növénynek mézgája. Bakugrás, 1. Bakszökés. * Bakul, id. együgyüen, ostobán, balgatagul. Bakzás, fn. tt. t; a kutyák, macskák, kecskék párosodási ösztöne. Bakzik, k. 1) közösülni, párzani vágyik (a kecske, kutya stb.); 2) á. é. fajtalankodik, asszo­nyok után jár-kel; bakzik, mint a kutya. Innen: Bakzó, mn. Bakzorge, mn. zergeféle állatok hímje. Bal, mn. 1) az emberi, v. állati testen a szív­felöli oldalra eső; bal kéz, láb; (p. sz.) balra ka­nyarodj! balkéz felé; balra nézz ! balfelé; 2) külön, balkéz; balra, balkézre fekszik; jobbjában kardot, baljában olajágat tartott; 3) á. é. a) rész, nem ked­vező ; bal szerencse; bal eset; bal vélemény; b) nem helyes, hibás; bal ítélet; bal értelem, felfogás; balra érteni, magyarázni vmit. Bál, m­. tt.-t;’ 1) dalidó, táncmulatság; álarcos bál; 2) 10 rizsma, vagyis húsz koncból álló pa­­pircsomag; * 3) lótakaró. Bálád, m­. finév, máskép : Balduin. Balarány, fn. nem öszhangzó, helytelen arány. Innen: Balarányos, mn. Bal­ás, tn. finév; (szej.) adósa Balásnak, nincs he­lyén az esze; hű bele Balás, lovat ad az Isten, lassan a testtel; megbecsüli, mint Balás a hurkát; eltalálta, mint Baláspap a vecsernyét. * Balaska, m­. a. m. Balta. Balásd­, k. mondatik a katholikus papról, mi­dőn Balás napján, két viaszgyergyát tartva ke­zébe, torokfájás elleni imát mond az egybegyült hívek feje felett. Balaszgyémánt, m­. halvány-veres keletindiai gyémánt. Balázs, 1. Balás. Báld, 1. Bálád. Baldor, fn. finév, Balderik. Bal­ csillag, fn. á. é. balsors, szerencsétlenség; balcsillagom hozott ide. -értelem, fn.vmely szónak, mondatnak nem valódi, helytelen, v. kedvezőtlen értelme, jelentése; balértelemben venni vmit. -értés, fn. vminek roszul, helytelenül értése, felfogása, -eset, fn. szerencsétlen eset.­­ Balét, 1. Szintánc. Balfasz, mn. együgyü, bohó, bolondos, -kodlik, k. bobon, bolondosan viseli magát. Bal­­ fele, id. bal részen eső irányba, -felől, id. balfelé eső irányból, -férj, fn. férjes nő imádója, a férj helyét pótló idegen férfi (Ch­isbeo).­­fogas, fn. helytelen cselekvésmód. Balga, mn. helytelen beszédű és tettü, bohó, bolondos, dőre (enyhébb kifejezése a bolondnak). Balgáskodik , k. balga, bohó tetteket visz véghez. Balgaság, fn. dőreség, bohóság, bolondos tu­lajdonság. Balgatag, esztelen, balga személy. Oh balgata­gok és késedelmes szívnek. Innen: Balgatagság, fn. Balgatagul, id. ? Balgóc, fn. hiú, magáról nagyon sokat kép­zelő személy, -kodás, fn. maga felöli hiú képze­lődés. -kodik, k. magáról sokat tartva képze­lődik. Balha, 1. Bolha. Bálház, fn. ház, melyben táncvigalmakat ad­nak, v. szoktak adni. Bal­ házasság, fn. 1) házas élet, melyben az illető felek egymással roszul élnek; 2) egészen különböző rangú személyek között, balkézre kö­tött házasság, -hiedelem, fn. vki felöl helytelen, különösen kedvezőtlen vélekedés,­­hit, fn. a jó­zan ész elveivel ellenkező hitvallás. Balikó, 1. Bákány, Bálin, fn. tt­t. (állatt.) a pontyok osztályához tartozó hal (Cyprinus ballerus). Bálint, fn. finév. * Balis, Bális, fn. tt.-tt. 1) olaszországi ván­dorló hátas kalmár v. apróárus. (km.)balis-bicsak fanyelű, hát elvész is megkerül; 2) sajtcsináló ola­szok, kik nyáron haszonbérbe veszik a pusztai birkák fejését, télen pedig szalámit csinálnak (t. k. 'w'alsch). Balita, fn. 1) a katonáknak adatni szokott szálláscédula; 2) 1. Beléptijegy. Balitelet, fn. 1) vki, v. vmi felöl kedvezőtlen előítélet; 2) tévesztett ítélet, tévitélet, helytelen, hibás vélemény. Bálizs, 1. Balis, Baljobbü­gyes, mn. mind bal, mind jobb kezé­vel ügyesen dolgozni képes. Baljós, mn. ki szerencsétlenséget jósol. -lat, Bal

Next