Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bak - ' 64 Bakonyás, cs. (érd.) lever, levág. * Bakonyás, fn. apróárus, mindenféle apróságokkal kereskedő személy. Bokor, 1. Bakator. * Bakó., cs. a kenderkévéket az áztatóból kiszedvén, megszáradás végett felállítja. Bak-őz, fn. az őzek hímje,rekesz, fn. a kecskeólban a bakok számára külön elrekesztett hely. * Baksa, fn. kínnyereg, kínpad, melyen régibb időben a bűnöst kínozva vallatták. * Baksál, k. 1. Böngész. Baksüveg, fn. (ács msz.) az ácsoknál használt bak vízszintes gerendája,szaka. 1. Kecskedísz. Bakszakál, fn. 1) a bakkecske szakáin; ‘2)á. é. hegyes férfiszakái; 3) 1. Kecskedísz. -fű, 1. Kecskedísz. * Bakszán, fn. kis gyermekek szánkója,szarva, fn. csillagzat az állatkörben (capricornus). * -szekér, fn. 1) a gyermekek kis kocsija, fűzfagalyból csinált bakszekér (Lisz.); (szőj.) nehezen lesz abból bakszekér, bajosan válik abból vmijóravaló; 2) két kerekű taliga, -szökés, fn. a kecskebak ugrása, midőn vkcit fel akar lökni, v. ehhez hasonló ugrás, -szőr, fn. az ember fülében nőni szokott szőr, -támasz, fn. az úri kocsikon a kocsis zsámolyául szolgáló talpféle készlet. Baktat , k. 1) fejét lógatva s mintegy bukdácsolva megy; baktat a fáradt ló, a sánta ember; (vad.) baktat a nyúl, minden apró ugrásokkal fürgén szökdécselve megy (l. Bakdácsol); 2) á. é, lassan, akadozva olvas. -ó,m. 1) fejét lógatva s mintegy bukdácsolva menő ; 2) (gazd.) a juh, midőn se hallva, se látva lekonyított fővel bakdácsol (Trabler-Würfler). Baktor, fn. éjtőr. Baktor, fn. növény az öthímesek és kétanyások osztályából (Aegopodium). Baktövis, fn. mézgás, tövisféle növény (Traganth).mézga, fn. a baktövis növénynek mézgája. Bakugrás, 1. Bakszökés. * Bakul, id. együgyüen, ostobán, balgatagul. Bakzás, fn. tt. t; a kutyák, macskák, kecskék párosodási ösztöne. Bakzik, k. 1) közösülni, párzani vágyik (a kecske, kutya stb.); 2) á. é. fajtalankodik, asszonyok után jár-kel; bakzik, mint a kutya. Innen: Bakzó, mn. Bakzorge, mn. zergeféle állatok hímje. Bal, mn. 1) az emberi, v. állati testen a szívfelöli oldalra eső; bal kéz, láb; (p. sz.) balra kanyarodj! balkéz felé; balra nézz ! balfelé; 2) külön, balkéz; balra, balkézre fekszik; jobbjában kardot, baljában olajágat tartott; 3) á. é. a) rész, nem kedvező ; bal szerencse; bal eset; bal vélemény; b) nem helyes, hibás; bal ítélet; bal értelem, felfogás; balra érteni, magyarázni vmit. Bál, m. tt.-t;’ 1) dalidó, táncmulatság; álarcos bál; 2) 10 rizsma, vagyis húsz koncból álló papircsomag; * 3) lótakaró. Bálád, m. finév, máskép : Balduin. Balarány, fn. nem öszhangzó, helytelen arány. Innen: Balarányos, mn. Balás, tn. finév; (szej.) adósa Balásnak, nincs helyén az esze; hű bele Balás, lovat ad az Isten, lassan a testtel; megbecsüli, mint Balás a hurkát; eltalálta, mint Baláspap a vecsernyét. * Balaska, m. a. m. Balta. Balásd, k. mondatik a katholikus papról, midőn Balás napján, két viaszgyergyát tartva kezébe, torokfájás elleni imát mond az egybegyült hívek feje felett. Balaszgyémánt, m. halvány-veres keletindiai gyémánt. Balázs, 1. Balás. Báld, 1. Bálád. Baldor, fn. finév, Balderik. Bal csillag, fn. á. é. balsors, szerencsétlenség; balcsillagom hozott ide. -értelem, fn.vmely szónak, mondatnak nem valódi, helytelen, v. kedvezőtlen értelme, jelentése; balértelemben venni vmit. -értés, fn. vminek roszul, helytelenül értése, felfogása, -eset, fn. szerencsétlen eset. Balét, 1. Szintánc. Balfasz, mn. együgyü, bohó, bolondos, -kodlik, k. bobon, bolondosan viseli magát. Bal fele, id. bal részen eső irányba, -felől, id. balfelé eső irányból, -férj, fn. férjes nő imádója, a férj helyét pótló idegen férfi (Chisbeo).fogas, fn. helytelen cselekvésmód. Balga, mn. helytelen beszédű és tettü, bohó, bolondos, dőre (enyhébb kifejezése a bolondnak). Balgáskodik , k. balga, bohó tetteket visz véghez. Balgaság, fn. dőreség, bohóság, bolondos tulajdonság. Balgatag, esztelen, balga személy. Oh balgatagok és késedelmes szívnek. Innen: Balgatagság, fn. Balgatagul, id. ? Balgóc, fn. hiú, magáról nagyon sokat képzelő személy, -kodás, fn. maga felöli hiú képzelődés. -kodik, k. magáról sokat tartva képzelődik. Balha, 1. Bolha. Bálház, fn. ház, melyben táncvigalmakat adnak, v. szoktak adni. Bal házasság, fn. 1) házas élet, melyben az illető felek egymással roszul élnek; 2) egészen különböző rangú személyek között, balkézre kötött házasság, -hiedelem, fn. vki felöl helytelen, különösen kedvezőtlen vélekedés,hit, fn. a józan ész elveivel ellenkező hitvallás. Balikó, 1. Bákány, Bálin, fn. ttt. (állatt.) a pontyok osztályához tartozó hal (Cyprinus ballerus). Bálint, fn. finév. * Balis, Bális, fn. tt.-tt. 1) olaszországi vándorló hátas kalmár v. apróárus. (km.)balis-bicsak fanyelű, hát elvész is megkerül; 2) sajtcsináló olaszok, kik nyáron haszonbérbe veszik a pusztai birkák fejését, télen pedig szalámit csinálnak (t. k. 'w'alsch). Balita, fn. 1) a katonáknak adatni szokott szálláscédula; 2) 1. Beléptijegy. Balitelet, fn. 1) vki, v. vmi felöl kedvezőtlen előítélet; 2) tévesztett ítélet, tévitélet, helytelen, hibás vélemény. Bálizs, 1. Balis, Baljobbügyes, mn. mind bal, mind jobb kezével ügyesen dolgozni képes. Baljós, mn. ki szerencsétlenséget jósol. -lat, Bal