Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Bal 66 Bán vmely hamis isteni ábrázoló szobor,­­templom, fn. vmely bálvány, hamis isten tiszteletére épített templom. Bal vég, fn. 1) 1. Balsiker; 2) rosz vég, szeren­csétlen halál,­­zet. 1. Balsors. Balvélem­ény, fn. 1) hibás felfogás; 2) más tet­teinek indokolatlanul roszra magyarázása. Balzam, fn. 1) több növénynek illatozó, gyógy­­erejü gyantás nedve; 2) 4. é. enyhület, vigasz, a jó barát szava, a szív balzama. Balzam­-cserje, fn. balzamot termő cserje­növény. -fa, fn. fa, melyből balzam csepeg, -fe­nyő, fn. balzamot adó lapos, csorba levelű­ fényű, -fn. fn. balzamos forró földövi fű, -illat, fn. a balzamnak átható szaga, -nedv, 1. Balzam. Balzam-növény, fn. fa, cserje, fű, melyből balzam csepeg, -nyárfa, fn. balzamot termő amerikai nyárfa, -olaj, fn. balzamból készült, v. balzammal vegyített olaj. -os, mn. 1) balzamot termő balzamos fű­. 2) balzamtartó; balzamos ■millye; 3) balzammal vegyített, -oz, és m.-ott; balzammal beken; balzamozni a sebet, a holttes­tet. Innen: Balzamozás, fn. -termő, mn. 1) bal­zamot adó; csepegő; balzam­termő fa. 2) balzam­­növényt termő; balzamtermő meleg tartomány. -virág, fn. 1) a balzamnövény virága; 2) a. é. balzamként illatozó virág. Balzsam. Balzsamos, 1. Balzam, Balzamos. * Balyita, fn. vminek ismertetőjegye. * Balyók, mn. féleszű, talyóka, bolond. * Balyóka, fn. ostoba, talyóka ember. Bám­ász, 1. Bámész. Bamba, fn. ostoba, mulya ember. Bambó, 1. Bábó. * Bambolyog, k. bambán, merengve álldogál v. járkál. Bambu­, Bambuc, mn. ostoba, bámészkodó. Bambusz, fn. (nt.) cukortartalmú nádféle növény, melynek szára pálcának használható, -nád, 1. Bambusz. Bámész, mn. és fn. vmin szájtátva csudálkozó bámuló­ -kodás, fn. vmin szájtátva csodálko­zás. -kodik, k. vmit megfoghatatlannak tart, vmin szájtátva csodálkozik, ácsorog. Bám­it, cs. vkit csodálkozásra, bámulatra ger­jeszt. Innen: Bámító, mn. Bámítólag, id. Bammog. k. magában mozog. Bámul, A) k. 1) (en, ön) vmit megfoghatatlan­nak tartva, azon nagyon csodálkozik; 21 (ra, re) 1. Bámészkodik, mire bámulsz? (szój.) bámul, mint a borjú az uj kapura; B) cs. vki, v. vmi iránt csodálattal viseltetik; bámulom türelmedet. Innen: Bámulás, fn. -andó, mn. bámulásra méltó, -az, fn. a léleknek rendkívüli, vmely meg­­foghatatlannak tetsző dolog által előidézett álla­pota. -atos, 1. Bámulandó. Bám­ulvány, fn. tt.-t; bámulatra gerjesztő lát­ványos mulatság, szemfényvesztés. Bán, fn. tt.-t; általában a magyar birodalom végtartományainak kormányzói; temesi bán; kü­lön. Horvátország kormányzója. Bán. k. 1) fájlalja, hogy vmit mondott, tett, v. elmulasztott; bánom, hogy el nem mentem; (szój.) eb a ki bánja, bánja a kutya; a ki bánja, tegyen róla; nem bánja, ha megbánja is; (km.) késő bánnod, a mit helyre nem hozhatsz; 2) gondol, törődik vmivel; bánom is én, mit bánom én? nem bánom, tégy amint tetszik; nem bánom, ha már megyünk, nincs ellenemre. Bana, mn. finév, Barnabás. Bánadalom, fn. vmi feletti szomorkodás, saj­nálkozás. Bánakodik, 1. Bánkódik. Bánalom, 1. Bánadalom Bánandó, mn. megbánásra méltó. Bánás, fn. tt.-t. 1) vmi elkövetett hiba, vétek, v. elmulasztott tett miatti szomorú érzés; v. ö. Bán; 2) vmivel való foglalkozás, vmire felügyelés; marhával való bánás; fegyverrel való bánás; b) a társadalomban mások iránti eljárás; rész bá­nása van az emberekkel; (km.) nem mindenkor árt a gyengén való bánás. V. ö. Bánik,­­mód, fn. a társadalomban mások iránt való eljárási, cselek­vési szokás; rész bánásmódja van alattvalóival. Bánat, fn. 1) kedvezőtlen esemény, v. helyte­len cselekvény miatti szomorú kedélyállapot; irigy bánat, féltékenység; (km.) késő bánat eb­gondolat; 2) hittanilag: vétkek elkövetése és a jótettek elmulasztása miatti szomorú érzelem; 3) a. m. bánatbér. Bánát, m­. Temes, Krassó és Torontál megyé­ket magában foglaló része Magyarországnak. Bánat­bér, m­. árlejtés, haszonbérbe vevés, v. lóversenynél a résztvevő által előre lefizetendő pénzösszeg, melyet a részvételteli visszalépés esetében az illető vissza nem kap. -ház, fn. ka­­tholikus templomban feketével bevont ravatal, a gyászmiséken (Castrum doloris), -os, mn. bána­tot kifejező, bánattal teljes. Innen: Bánatosság, fn.­­pénz, 1. Bánatbér. Bánatteli, 1. Bánatos. Bánat-vásár, fn. (ker.) vásárlási mód, melynél a vevő bánatpénzt tesz le. -virág, fn. a bánat költői körülírása; hej de más van a szivembe, Bánatvirág nyílik ebbe, (népd.). Bancsócsos, Bancsókos, mn. csókaszemü, bandzsal. Banda, fn. 1) zenészek társulata; zenészsereg; 2) tolvajok társulata; 3) (msz.) a ferblijátékban négy egyszínű kártya. Bandalog, k. bambán, merengve álldogál v. járkál. Bandáz, k. többed magával zenél. Bandsa, Hamisai, Bandsali, mn. keresztbe­álló szemű, félre néző. Innen: Bandsaság, m­. Bandsai, mn. a. m. Bámész. -ít, -ág, k. ban­­dsán néz. * Banga, mn. és mn. együgyű, ostoba. Bangita, mn. (nt.) piros bogyót termő cserjenö­vény az öthimesek és háromanyások osztályából. (Viburnium.) -félék, mn. (nt.) a bangiták osztá­lyához tartozók. * Bangó, mn. és mn.­­) bohó, bamba, mulya, málészájú; 2) (állatt.) tengeri fecske; 3) (nt.) nö­vény az anyahimesek osztályából (Ophrys). -c, fn. 1) L. Banga; 2) káposztaféle növények csi­­mája, torzsája. * Bangy, fn. 1) fák törzsén tenyésző moh; 2) holmi lim-lomból összegyűrt tekercs. Bánhatós, mn. önvéleményében, akaratában engedékeny, a­kivel könnyen ki lehet jöni. Bánik, k. 1) amivel foglalkozik, amit kezel: a katona fegyverrel, a földmives­ekével bánik; 2) a­­társadalomban mások iránt bizonyos eljárási

Next