Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Bán 68 Bán födő sorvadásféle betegség, -kő, fn. kőbányából nyert faragatlan kö. -könyv, fn. (b.) bánya­ügyeket tartalmazó hivatalos könyv, -kötés, fn. (b.) bányákban szokásos ácskötés. V. ö. Ács­­kötés, -kristály, fn. a hegyek barlangjaiban ta­láltató szabályos, v. szabálytalan alakú átlátszó kő, máskép mármarosi gyémánt, -kutatás, fn. (b.) 1) cselekvés, melynél f­ogva vki vmely vidé­ken bányát keres, kutat; 2) vmely bányaüreg­nek átvizsgálása, kikutatása, -kürtő, fn. (b.) nyílás, melyen a romlott jég a bányából ki­megy. -lámpa, fn. a bányalég meggyulása ellen használtatni szokott különös szerkezetű lámpa. Bányákat, fn. (b.) vmely bányának művelése; ebbül: Bányálati, mn. Bányalátogató, 1. Bányajáró. Bányalég, 1. Bányagöz. Bánya-legénység, fn. a bányában dolgozó munkások öszlete. -liszt, fn. liszthez hasonló finom porrá mállott mész a bányákban. * Banyalit, es. összehányvet, fércet. Bánya-lőpor, fn. a bányákban felvetésre hasz­nált durvább lőpor, -lyuk, fn. nyílás, melyen keresztül a bányába világosság jön be. -manó, 1. Bányakisértet. Bánya-megye , fn. amely bányához tartozó kerület, -menet, fn. az ércásványokhoz vezető földalatti folyosó a bányákban, -mérés, fn. 1) a bányászathoz tartozó mérnöki működés; 2) ezen működést tanító tudomány, -merészet, fia. mér­nöki foglalkozás, állapot, a bányákban. Bánya­mérnök, fn. bányában működő mér­nök­ -ség, 1. Bányamérészet. Bányamérő, 1. Bányamérnök. Bánya­mértan, fn. bányamérést tanító tudo­mány. -mester, fn. a fejedelem nevében a bá­nyákat haszonbérbe kiosztó, v. azokra felügyelő tiszt, -mézga, fn. hajdan folyó állapotban volt éghető ásvány, -művelés, fn. a bányászathoz tar­tozó mindenféle munkával való foglalkozás, -mí­ves, 1. Bányász. Bánya-munka, fn. 1) a bányákban történő kü­lönféle foglalkozás; 2) bányához tartozó különféle mi­. -munkálat, fn. vmely bányában előforduló működések, munkák öszlete. -nagy, fn. egyes bányák főtisztje. Innen : Bányanagyság, fn. Bányánc, fn. (b.) ki a neki adományozott bá­nyát saját kezével míveli. Bányany, fn. tt.-t. egyik nemtelen fém, más­kép, kéklény, kobalt. Bánya-omlás, Bánya-omladék, fn. omladék a bányákban, -öl, fn. bányamérésnél használt nyolcvan hü­velyknyi hosszmérték,­­őr, fn. (b.) a ki­­s bejáró bányamunkásokra felügyelő személy. Banyaposz, fn. (nt.) a pöfetegek osztályához tartozó növény. Bányarész, 1. Bányakisértet. Bánya­rend, fn. rend, melyhez a bányászok magokat szabni kötelesek. Bányarész, fn. (b.) többek által beirt bányából egynek-egynek a része, osztalékja. -es, fn. (b.) bányaművelés költségeiben résztvevő , s abból hasznot huzó személy,­­vény, fn. a bányaművelés fedezésére adott pénzösszegről f­elismervény. In­nen: Bányarészvényes, fn. Bányarom, fn. beomlás által támadt üreg a bányában. Bányás, fn. bányabirtokos. Bánya-sáfár, fn. (b.) bányamunkásokra fel­ügyelő tiszt.­­ság, fn. bányához tartozó művek öszlete. Banyásodik, k. 1) bányává, bányatulajdonsá­­guvá lesz; 2) á. é.­avasodik, nyálkásodik, banyá­sodik a túró. Bányász, mn. és fn. tt.-t. (b.) 1) bányaműve­léssel foglalkozó, v. abban jártas; 2) külön. 1. Bányamunkás. Bányaszabadalom, fn. (b.) szabadalom, mely­­nélfogva bányabirtokos bárki is lehet. Bányaszáj, fn. (b.) a bányaüregbe vezető nyilás. Bányász-akadémia, fn. felsőbb tanintézet, melyben a bányaművelés tudományát tanítják,­­alkotmány, fn. (b.) bányászokat, bányamunká­sokat illető törvények foglalata. Bányászat, fn. 1) bányamivelésnél előforduló mindenféle munkák öszlete; 2) a bányaművelés tudománya. Innen: Bányászati, mn. Bányászati­ig, id. Bányász-balta, fn. (b.) balta, melylyel a bá­nyászok az ásványt vágják, -bér, fn. (b.) bánya­munkásoknak adatni szokott munka­díj, -bíró, fn. (b.) a bányásztörvényszék elnöke, -céh, fn. a bányászoknak bizonyos szabályok alatti egyesü­lete. Bánya­szék, fn. bányai ügyekben ítélő tör­vényszék. -szén, fn. földalatti gödörben ágfából égetett szén. -szerszám, fn. a bányamivelésnél használtatni szokott mindenféle szerszám. Bányászfejsze, 1. Bányászbalta. Bányász-föveg, fn. bányászoknak karimátlan posztó kalapja, -fúró, fn. az aknákban az ércek szétválasztására használt fúró. -hely, fn. (b.) hol egy v. több bánya míveltetik. -hivatal, 1. Bánya­hivatal. Bányászi, mn. bányászhoz tartozó, azt illető- Innen: Bányászilag, id. Bányász-iskola, fn. tanintézet, melyben a bá­nyászathoz szükséges tudományok tárgyaltatnak, ■jog, 1. Bányajog. Bányászkodik, k. bányászattal foglalkozik. Bányász­könyv , Bányászkörnyék , Bá­­nyászlámpa, 1. Bányakönyv, Bányamegye stb. Bányászlegény, m­. fiatal bányamunkás. Bányászlegénység, 1. Bányalegénység, Bányászmécs, Bányászmester. Bányász­­munka, Bányásznagy, 1. Bányalámpa, Bánya­mester stb. Bányász-napszám, fn. (b.) 1) a bányákban naponként bizonyos ideig végzett munka; 2) egy napi munkáért kapott bér. -nyelv, fn. (b.) csak a bányászok által használt műszók és kifejezések öszlete. -os, mn. bányászoknál szokásos, -öl, 1. Bányaöl. Bányász-pöröly, fn. (b.) az érces kövek össze­­zúzására használt pöröly, -ság, fn. 1) a bányami­­­­velés tudománya; 2)bányamiveléssel foglalkozás; [ 3) a bányászok összege. -sipka, fn. a bányászok által kalapjuk alatt viselt háromszögű sipka, -sü­veg, 1. Bányászlöveg. : Bányász-szekerce, m­. (b.) a bányászok által­­ díszül viselt kis, szakállas szekerce. -szerszám, 1­1. Bányaszer. I Bányásztanoda, 1. Bányászakadémia.

Next