Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bee 77 Bee Becsirizel, cs. vmit csirizzel beken, bemázol. Bécsirongy, fn. kendözésre való pirosító. Becsites*, mn. a. m. becses, ~értékes; sok verdéknél becsitestek váltok (Pesti). Becs-jel, fn. vki iránt mutatott tisztelet-jel. -légió, fn. I. Napóleon által alapított rend. Becslés, fn. 1) vmely jószág értékének meghatározása ; 2) (gazd.) a mezőn, erdőn stb. tett kár értékének meghatározása. Innen : Becslési, mn. Becs-leszállitás, fn. vmely jószág értékének lebb szállítása,levél, fn. irat, melyben vmely jószág v. tett kár értéke vagyon meghatározva. Becslő, fn. 1) vmely jószág értékét meghatározó személy, becsüs; 2) a tett kár értékét meghatározó személy, -bizottmány, fn. vmely jószág, v. tett kár értékének, mennyiségének meghatározására kiküldött bizottmány, -biztos, fn. a hatóságtól kiküldött becslő, -eskü, fn. a becslő által a meghitelesítéskor elmondott eskü. -szer, fn. (kér.) bármily szer, melynek segélyével az árucikk becsét meghatározzák. Becsinél, 1. Becsmérel. Becsmérel, cs. 1) vmely jószágnak becsét, értékét kicsinyíti 2) á. é. vkinek erkölcsi becsét kicsinyíti. Becsmérés, fn. (ker.) vmely árucikk értékének meghatározása. Becsméret, 1. Becsmérel. Becsmérlés, fn. tt.-t; 1) vmely jószág értékének kicsinyítése; 2) vki erkölcsi értékének alacsonyitása. Becsmérlő, mn. vminek értékét kicsinyitő, gyalázó, alacsonyitó. Becsmester, fn. 1) (b.) az érces ásványok belbecsét meghatározó bányatiszt; 2) az árverésen eladandó, v. zálogba tett jószág becsét meghatározó személy,mező, fn. 1) hivatal, melynek viselése becsületet szerez; 2) csatahely, hol babérokat lehet aratni, -nélküli, mn. értéktelen, aminek becse nincs. Innen: Becsnélküliség, fn. Becsombolit, cs. amit összegöngyölget. Becsomóz, cs. 1) leveles, százas jószágot csomóba rak (pl. dohányt); 2) (trud.) egy tárgyhoz tartozó irományokat egy csomóba rak. Innen: Becsomózás, fn. Bécs-ország, fn. osztrák föhercegség. Becsödít, cs. csapatosan bemenni késztet; a gyermekeket a szobába becsőditeni. -ül. k. csapatosan betódul, betolakodik. Becs-öszlet, mn. különféle jószágok értékének, melyet a becslő határozott meg, öszlete,-revágyó, mn. becsültetésre, kitüntetésre vágyó,szabás, 1. Árszabás. Becs-szeretet, cs. kitüntetés iránti hajlam, -szerénti, Becsszerü,mn. a meghatározott becsnek megfelelő, -szó, fn. Ígéret, melynek teljesítésére becsületünket kötjük le. -szomj, fn. a kitüntetés iránti nagy vágy. Innen: Becsszomjas, mn. -táplálat, mn. a becsérzést, dicsvágyat nevelő inger, állapot. Becstelen, mn. és id. á. é. erkölcsi becs nélkül való, erkölcsileg elvetemedett, alávaló. In.: Becstelenül,h. -edik, k. elvetemedettsége miatt jó hírneve veszendőben van. -it, cs. 1) becstelenné tesz; az erkölcstelenség becsteleniti az embert; 2) becstelennek mond, gyaláz. Innen: Becstelenités, fn. Becstelenített, mn. Becstelenitő, mn. -kedik, k. erkölcstelen életet él, becstelen tetteket visz véghez,ség, fn. 1) alávaló, elvetemedett, erkölcstelen tulajdonság; 2) méltatlan rágalom, gyalázat; becstelenséggel illetni veit. Becsuk, cs. 1) nyitva levő oldalait, lapjait behajtja; becsukni a könyvet; 2) az ajtót, ablakot beakasztja, kilincsre teszi; 3) zárral, reteszszel ellátott helyre tesz: a tolvajt három hétre csukták be; 4) (msz.) a harisnya, kis fejkötő stb. kötését bevégzi; becsukni a harisnyát, a fejkötőt. Innen: Becsukás, mn. Becsukott, mn. Becsukkan, hirtelen becsukódik, -t, cs. vmit hirtelen becsuk. V. ö. Becsuk. Becsuklyáz, cs. fejét csuklyával befedi. * Becsullankodik, 1. Belopódzik. Becsunyáz, cs. vmit csúnyává, piszkossá tesz. Becsunyít, cs. 1) 1. Becsunyáz; 2) bekakál, vmit ganéjjával bemocskol. Becsúszi k. 1) hason csúszva bemegy vhova ; 2) á. é. vhova lopódzva bemegy; 3) észrevétlenül bekeveredik; hiba csúszott be az irományba, -ódik: 1. Becsuszanik, Becsuszanik, Becsuszamlik, Becsuszamodik, k. vhová belopódzik. Becsúszik, k. külerötől hajtva akaratlanul csúszva jut be vhova. Becsússzon, k. hirtelen belopódzkodik. Becsúsztál, cs. 1) eszközli, hogy vmi vhova becsússzék; 2) vmit alattomban igazságtalan módon bevisz; 3) akarva vmely iromány közé nem oda tartozót csempész be, vmely iratba lényeges hibát csúsztatni be. Innen: Becsusztatás, fn. Becsusztatott, mn. Becsutakol, cs. vmit csutakkal bedug. Becsű, fn. vmely jószág értékének a becslő általi meghatározása,ár, 1. Becsár. Becsül, cs. 1) vkinek erkölcsi becset tulajdonit, s azt tiszteli; azt becsüld, ami van; (km.) ki mást becsül, magát becsülteti, v. magát becsüli meg ; 2) méltat, vmire méltónak tart ;akit sokra, nagyrat kevésre becsülni, semmire sem becsülni; (km.) sokba telik, amit nagyra becsülnek ; 3) vmely jószág értékét, v. kármennyiségeit meghatározza. Innen: Becsülés, fn. Becsület, fn. 1) belső erkölcsi értékünknek önérzete; becsületből szolgálni a hazát, azaz nem haszonért, hanem azért szolgálni, hogy az erkölcsi önérzetnek elég legyen téve; becsülettel élni,halni; 2) az ember belső, erkölcsi, szellemi értékét illető köztisztelet; becsületben lenni, tartani mást, tartatni másoktól; becsületet szerezni, vallani, aratni; vkinek becsületében gázolni; vkinek becsületét elrabolni; becsületben járó, v. becsületbe vágó dolog; becsületemre mondom, állítom, fogadom; (szel.) oda a becsület,éde a becsületnek; kiment a becsülete, kivilágosodott a gazsága, s azért többé nem becsülik; nem hagytak rajta egy szál becsületet; mindenki szereti a becsületet; (km.) előbbvaló a becsület a szalonos káposztánál, v. nagyobb a becsület a velős koncnál, v. mint a fordított kása; tisztelet becsület, de igazság is; mind jó ott lakni, hol becsülete van a jámbornak; a becsület a keresőt kerüli, a kerülőt keresi; elveszett becsületet nem találni meg a bokornál, v. nem minden sövény alatt leli meg ember egyszer elvesztett becsületét; 4) illendőség, udvariasság; nem tanult, nem tud semmi becsületet; ennek