Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Ref 81 Beg ablakon,­­észt, cs. vmit függő helyzetben vhová beakaszt. Refill, k. (személyt.) fűtés által átmelegszik; a kemence, a szoba befűlt. Befürészel, cs. vmit fürészszel bemetsz,bevág; a fát félig befűrészelni. * Refürmnül, cs. a kaput, az ajtót rúddal, ráfor­dított pecekkel becsinálja. befü­stöl, A) es. 1) vmely testre, helyre füstöt ereszt; cukorral befü­stölni a szobát; 2) füsttel be­mocskol; befüstölni a falakat; B) k. 1. Fingik. Innen: Befüstölés, f­. -üslik, füsttel bepiszkoló­dik, befeketedik, -ög. 1. Befüstösödik. Befüstös­ít, es. 1) füsttel vmit befeketít; 2) vmit füst szagúvá tesz. -ötlik, k. füsttel befeke­tedik , füstszagúvá lesz. Befűszerez, cs. ételt, italt fűszerrel behint. Befűt, A) cs. vmely zárt helyet tűz által me­leggé tesz (pl. szobát); B) k. 1) fűtés által meleget csinál \ fűts be; 2) á. é. (nak, nek) megtorol, meglakoltat vkit, majd befűtenek neki. Innen: Be­fűt­és, fn. Befüttyül, k. 1) fütyülését vmely nyilason ke­resztül a belső oldalra hallatja; az ablakon keresz­tül a szobába befütyülni; 2) á. é. (nak, nek) vki­­nek bajt okoz, bead, befizet. Befü­ves­edik, k. füvet benő, a fü belepi, -it, cs. 1) eszközli, hogy vmely tér fűvel nőjön be; 2) 1. Befüvez. -ül. 1. Befüvesedik. Befü­vez, cs. lekaszált, v. kitépett fűvel behint. Befűz, cs. 1) a derekat az úgynevezett vállal karcsúbbá alakítja, a ruha derekát szalaggal ösz­­szehúzza; 2) vmely kis likba fűvel cérnát, szala­got húz. Innen: Befűzés, mn. Befűzött, mn. Befűzes, cs. bizonyos tért fűzfákkal ültet be. Bég, 1. Bég. Begarádot, cs. amely tért sövénynyel, garád­­dal körülkerít. Begárgyáz, cs. kávával körül­kerit (pl. kutat.) Begátol, cs. gátféle töltéssel körülvesz, meg­erősít; gáttal ellát. Innen: Begázolt, mn. Begazol, cs. vmit gazzal, szeméttel behint. Begázol, cs. cs. k. vizbe gázolva bemegy. Begazosit, 1. Begazol. Begenyed, k. genyedséggel behúzódik. Innen: Begenyedés, mn. Begereblyét, A) cs. 1) vmit gereblyével be­húz; a garmadát a pajtába begereblyélni; 2) a felásott földet gereblyével egyengeti; 3) k. a ge­­reblyélést bevégzi. Begerendáz, cs. gerendákkal ellát, befed (a háztetejét). Béget, k. bekegő hangot ad; béget a juh, a bárány; bekeg a kecske. Innen: Bégetés, mn. Begipszel, Begipszer, cs. gipszkovászszal beragaszt, befehérít. Begombol, A) cs. az öltöny, ruha szét álló ré­szeit gombbal össze­akasztja, begombolni az atil­lát; B) vh. 1. Begombolkozik,­­kozik, k. öltö­nyét végig begombolja. Begöngyöl, cs. vmit papirossal stb., henger­alakba összeszorit, göngyöl. Innen: Begöngyölés, fn.­­get, cs. 1) vmit vigyázva több takaróba gön­gyöl; 2) több darabból álló holmit göngyöl be. Innen: Begöngyölgetés, fn. Begörbed, 1. Begörbül. Begörb­it, cs. nyomás által befelé görbít,­­ül, k. befelé hajlik, befelé görbül. V. ö. Görbül. In­nen: Begörbülés, fn. Begörd­ít, cs. vmit vhova gördítve behajt,­­ül. k. begurul, vhova gördülve bemegy; a dinnye begördült a szobába. Begörget, cs. vmit több ideig, v. több tárgyat egymás után gördít be vhova. Bégre, 1. Bögre. Begy, fn. 1) a madarak nyelcsöje alatt levő börzacskó, melyben a lenyelt magok megpuhul­­nak, mielőtt a zúzába átmennek; teli, üres begy; 2) á. é. emberi gyomor; teli szedni, hányni, tömni a begyét; ördög bújék a begyébe; v. tályog dőtse el a begyét; (szój.) hegyibe szedni vmit, meg­sértést emlékezetébe vésni; hegyibe vette, hara­got tart ellene; hegyiben van, a megsértés em­lékezetében van; 3) * ujj begye, az ujj hegyé­nek húsos része, a melylyel tapintunk; ha csak ujja begyét rátette, már azt hiszi, hogy­ bírja; 4)((vad.) a szarvas nyaka. Begyük, cs. és k. bebők, beszúr. V. ö. Gyak­orás, cs. és k. többször begyük. Begyakorlás, m­. vmely működésnek, tudo­mánynak többszöri ismétlés általi elsajátítása. Begyakorol, cs. vkit bizonyos működésbe gyakorlás által beleoktat. Begyalogol, A) cs. vmely tért gyalog bejár; B) k. vhova gyalog bemegy. Begyalul, cs. 1) gyalúval bemetsz; 2) a gyalu­­lást bevégzi; begyalulni a télre való káposztát. Begyautároz, cs. vmit gyantáral beken. Begyantáz, cs. vmit gyantárral beken. * Begyek, mn. némely edények has alakú ürege; a korsó begy­eke. Innen: Begyékes, mn. Begyepes, cs. gyepes földdel betakar; begye­­pelni a sírhantot. Begyepes­edik , k. egészen gyepessé lesz, gyeppel benő; á. é. begyepesedett az esze, elpar­­lagosodott, eszét nem gyakorolván, elszokott a gondolkodástól, -tt. 1. Begyepes. Begyepesü­l, 1. Begyepesedik. Begyepül, Begyepüz, cs. vmit sövénynyel körül-kerii. Innen: Begyepüzés, m­. Begy­er, tt.-t; 1) a férfi nemző-résznek merev állapota; 2) (állati.) forró földövi gyikfaj, mely­nek teste porrá törve a vizelést elősegíti (Strncus marinus), -dag, fn. (kert.) a férfi nemző-részé­nek nyavalyája, midőn az folytonosan merev állapotban van; máskép: görbe kankó. -edik, k. (személyt.) merevvé leszen, feláll (a férfi nemző­­része). Innen: Begyeredés, fn. -ékeny, mn. nemi ösztöntől gerjedve, hamar felálló, merevedő. In­nen: Begy­er­ékeny­ség, fn. -ö, fn. f­érfi nemzőrész. Begyer, mn. 1) begygyei biró, különösen nagy begyü; 2) á. é. a) nagy csecsü, nagy mellű, hegyes leány, menyecske; b) hasas öblű, hegyes korsó; c) rátartós, negédes. Innen: hegy­esen, id. -kedés, m­. á. é. rátartós, negédes magaviselet, -kedik, k. 1) (vad.) hegyével a szélnek, esőnek fordul (a madár); 2) á. é. rátartóan viseli magát, negédes­­kedik. -kedő, mn. á. é. rátarti, negédeskedő. Begyez, cs. (b.) a kő megfúrását megelőzőleg a fúró beállítása végett festékkel kis mélyedést csinál. Begyke, 1. Hegyke. Begylapát, m­. (msz.) lapátot képző deszka a vizi malmok külső kerekein. Hall ági szótár.6

Next